Amikor valaki elábrándozott néhány pillanatra, biztosan látta már magát magányos hősként, aki legyilkolássza a világ tönkretételére felesküdött sötét erőket, meg sem állva egészen a pokol kapujáig. :-) Ezt a mindenkiben szunnyadó ösztönt veszik célba a csihi-puhi akció-szerepjátékok, mely kategóriának a legsikeresebb képviselője a Diablo sorozat. Így aztán nem véletlen, hogy a hasonló jellegű játékokat a mai napig ehhez az etalonhoz hasonlítjuk. Az Ascaron játékfejlesztő csapat eddig jól sikerült gazdasági menedzsment játékokkal aratta sikereit, így elég meglepő hír volt, hogy erre a számukra teljesen új terepre merészkedtek. A hírek alapján elég nehéz lett volna megállapítani, hogy a játék mennyire közelíti meg a kitűzött célt, de a közelmúltban megjelent demo, majd a nemrég végre boltokba került játék bebizonyította, hogy a csapatnak sikerült újoncként bekerülni a sikeres akció-szerepjáték készítők közé.
Az akció-szerepjátékok lelke a játékmenet, és azon belül is a játékost megszemélyesítő karakter fejlődése, vagy még pontosabban a fejlesztése. Persze az sem árt, ha van némi háttértörténet is a játékban, de a Diablo, vagy a még akcióorientáltabb Dungeon Siege kirobbanó sikere is arra utalt, hogy a mély, irodalmi szintű történet nem elengedhetetlenül szükséges a sikerhez. A Sacred esetében sincs igazi mély szerepjáték, de a 30 fő- és 200 körüli mellékküldetés biztosítja, hogy hosszú napokig (türelmes és éjszakánként néha alvó játékos esetében akár hetekig is :-D) eltart, mire Ancaria változatos világát bejárjuk. (Jellemző számként: kb. 4-5 órányi játék alatt a játéktér kb. 1-1,5%-át (!) képes a játékos felderíteni.) A küldetések jó része a szokásos „menj ide, hozd el ezt, kísérd el, öld meg a gonosz farkast”, stb. felépítésű :-). Szerencsére vicces küldetések is fűszerezik az egyébként eléggé egyhangú menüt, mint például amikor valakinek elveszik a malaca vagy csirkéje, és ekkor a hős, föltápolt Gladiátorunk elindul megkeresni. A humor egyébként az egész játékon végigvonul, így a sírokat nemcsak az esetleges kincsekért és csontváz ellenfelekért, hanem a szellemes sírfeliratokért is érdemes végigkutatni. A karakterek is jópofa beszólásokkal szórakoztatják a játékost.
Az óriási bebarangolható terület miatt nagyon jól jön a játék egy újítása, a lovaglás is. A lóval sokkal gyorsabban eljuthatunk egyik pontról a másikra, és ami még szintén nagyon hasznos: részben a lószerszám révén is kapunk plusz védettséget, másrészt pedig a varázslatok, harcművészetek egy része lóhátról is művelhető, így az ellen leirtásához még csak le se kell szállni a lóról. :-)
Az Ascaron fejlesztői nagyon okosan elővették és szétboncolgatták, majd kicsemegézték a műfaj klasszikusait, és ehhez még hozzácsaptak egy jókora adag saját ötletet is, ebből a keverékből gyúrták meg a karakterfejlesztési részt. A játékban 6 karaktertípusból választhatunk: a Gladiátor, a Szeráf, az Erdei Elf, a Sötét Elf, a Harci Mágus és a Vámpírhölgy. A Gladiátor a tank. Nulla varázslat, de csupa erő és ügyesség. A Szeráf többé-kevésbé a szokásos Paladin karakter megfelelője. Az Erdei Elf íjászatban, a Sötét Elf a harcművészetekben jeleskedik. A Harci Mágus a varázslatmester, de azért közelharcban is elég nagyot tud ütni, ha kell. A Vámpírhölgy egy új ötlet a játékfejlesztők részéről. A Vámpírhölgy egyszerű lovagként keresi kenyerét, de rövid időre vámpírrá alakulhat, így denevér kísérőket és farkasokat is varázsolhat maga mellé, amellett, hogy vámpír formájában puszta kézzel is legalább akkorát tud ütni, mint a Gladiátor a maga bazi nagy kardjával. :-)
A karakterek három területen fejleszthetők. Ezek a tulajdonságok, a képzettségek és a varázslatok/harcművészetek. A tulajdonságok közé a szokásosnak nevezhető erő, kitartás, ügyesség, fizikai és szellemi megújulás, valamint a karizma tartozik. A tulajdonságok esetében a karakterünk a játék elején a típusának megfelelő megváltoztathatatlan pontszámeloszlást kap. Ez a pontszámeloszlás lesz az alapja a szintlépéskor bekövetkező pontszámnövekedésnek is, ami minden esetben az alap induló pontszám 10%-a (kerekítve). Ezen túlmenően minden szintlépéskor egy plusz pont áll a játékos rendelkezésére, amivel azt a tulajdonság pontot növelheti, amit épp jónak tart. Így a karakterek végig az alapkarakter keretein belül maradnak, de a szétosztható pontszám minimális variációt is belevisz a dologba. A képzettségek esetében a dolog már izgalmasabb. Két előre beállított képzettséggel indul minden karakter és az 50. szint elérésekor szerzi meg a nyolcadik maximális képzettségi lehetőséget, de ezt a játékos egy karakterenként 15 képzettségből álló csomagból szedegetheti ki magának, pontosabban a karakterének. Minden szintlépéskor egy pár pontot (1-től 6-ig, az adott szintnek megfelelően) a tetszése szerint a kiválasztott képzettség növelésére fordíthat. Így a játékos játékról játékra más és más jellegű karaktert építhet magának azonos karakterből kiindulva is.
A varázslat és a harcművészet fejlesztéséhez szükséges rúnaköveket a karakterek a zsákmányból szedegetik ki. Minden karaktertípus saját rúnakő típussal rendelkezik. A karakterek csak a saját típusuknak megfelelő varázslat vagy harcművészet rúnakövet tudják felhasználni, de pánikra szerencsére semmi ok, mert a kombó mesterek 4:1 arányban bármelyik általunk kiválasztott saját varázslatra vagy harcművészetre becseréli a többi karakter számunkra használhatatlan rúnaköveit. A kombó mester készíti számunkra az úgynevezett kombókat is, amelyek nem mások, mint varázslatok és/vagy harcművészetek egymás után végrehajtott lépései. Ezekből maximum négyet lehet egy kombóba elhelyezni, majd a normál varázslatoknak megfelelően elindítani. A szerepjáték szokásoktól eltérően nincs mana a játékban, de minden varázslatnak és harcművészetnek feltöltési ideje van. Amíg pl. egy varázslat fel nem töltődött, addig a karakter nem tud újabb varázslatot vagy harcművészeti lépést végrehajtani. A játék folyamán persze olyan képzettséget is választhatunk, és szintlépésenként növelhetünk, amelyik a varázslatok feltöltési idejét rövidíti le.
A fentiekből gondolom, mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a játék elég jól átgondolt és változatos karakterfejlesztést nyújt a játékosoknak anélkül, hogy a hasonló játékok bármelyikét szolgaian másolta volna. Bár az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy a karakterfejlesztési rendszer egy-egy részletével – egy-két elemétől eltekintve – valamelyik korábbi játékban már találkozhattunk. A fegyverek és páncélok is ismerősek lesznek a Diablo játékosoknak. Itt is találkozhatunk a normál tárgyakon túlmenően karaktertípus-fegyverekkel és -páncélokkal, varázserejű és különleges tárgyakkal, illetve karaktertípus-specifikus páncél- és fegyverkészletekkel is.
A játék interfésze jól áttekinthető és könnyen kezelhető. Egy problémám volt csak igazán vele: a játék billentyűkombinációit a jelenlegi változatban még nem lehet megváltoztatni. A fejlesztők ígérik, hogy a közeljövőben valamelyik javításban ezt a lehetőséget is beépítik. Más hasznos újításokat is átvettek a fejlesztők, például a karakter egy kattintásra vagy gombnyomásra körbeszalad és felszedegeti a zsákmányt, a Dungeon Siege-ben már megszokott módon. Aki a Diablo játékokban már rongyosra koptatta az ujjait egy-egy varázsláda felnyitása vagy főellenség legyilkolása után fölszedegetve minden kis vackot a földről, az biztosan örül ennek a lehetőségnek.
A játék 2D-s, de a karaktermodellek 3D-ben készültek el. Ez a megoldás biztosítja, hogy a háttérben a grafika szépen kidolgozott, viszont a karakterek animációja is megfelelő és olyan finomságokra is figyelhettek, hogy például a mágusom minden páncél- és fegyverváltáskor „átöltözik” és a nyakában látom az amulettet is. :-) A nézet statikus, nem forgatható vagy billenthető, de 3 lépésben közelíthető és távolítható. Kár, hogy nem fokozatmentes ez utóbbi, mert az ízlésemnek a közép fokozat túl közeli a távoli meg túl távoli lett, de persze egy idő után ez is megszokható és nem túlzottan zavaró. A legközelebbi fokozatban meg úgysem lehet játszani, abban inkább csak a karakterünket szoktuk nézegetni. :-) A varázslatok, a különleges páncélok és a speciális fegyverek is szépen csillognak-villognak. A játék felbontása fixen 1024*768, de a nappalok-éjszakák változása, az épületek és növényzet, általában a környezet kidolgozottsága, egyszóval a grafika minősége több mint megfelelő a játék műfaját tekintve. A játék grafikája az említett kisebb problémákkal együtt is messze lekörözi a Diablo-ét.
Az óriási mennyiségű küldetés miatt persze várható volt, hogy csak a legfontosabb 30 küldetést szinkronizáltatják le színészekkel. Ezen túlmenően maguk a karakterek a küldetéseket és a helyszíneket is gyakran kommentálják. Jelenlegi kedvencem a Harci Mágus, aki eléggé cinikus, sznob és fatalista beszólásokkal szórakoztat, kb. ilyen stílusban: „Végre egy város, ahol nadrágváltás nélkül is le tudok ülni egy székre!” vagy „Fogadjunk, hogy itt még egy könyvtár sincs!”. :-) A zajok, zörejek, a varázslatok és a fegyverek hangja megfelelő, és a sztereo érzet is a helyén van, bár előfordult az is, hogy a képernyőn a tűz jobb oldalon volt, a tűzropogás meg bal hangszóróból jött.
A játék egy-két kisebb hibától eltekintve (pl. 1-2 nem működő mellékküldetés) stabilan fut. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a sok 3D-s karakter és a folyamatosan és dinamikusan töltődő játéktér miatt csak azoknál a játékosoknál fut minden körülmények között szaggatásmentesen a játék, akik legalább 512 MB RAM-mal, gyors processzorral és erős grafikus kártyával rendelkeznek. A játék persze lassabb gépeken is elfut (azért 1 GHz minimum kell neki), de ott már sajnos sok ellenfél esetén, vagy városokban várható, hogy a játék itt-ott beszaggat majd egy kicsit.
Az újításokat könnyű megszokni, és azért annyi átszűrődött a klasszikus akció-szerepjátékokból, hogy a kezdésnél a betanító küldetések után a kézikönyvet csak referenciaként kell néha elővenni. A játék küldetései főleg a vége felé elég nehezek, persze a Diablo veteránok itt komoly előnyben vannak a kezdőkkel szemben. A Diablo és általában az akció-szerepjáték rajongók nem hiszem, hogy csalódnának a játékban, de a kellemes grafika miatt annak is ajánlom, akit a Diablo és hasonló korú társai a grafikájukkal riasztottak el egy akció-szerepjáték kipróbálásától. Aki pedig még bizonytalan, annak azt tanácsolom, hogy a letöltések rovatunkban is szereplő demo verziót töltse le, mert a bolti verzióban már kijavított néhány kisebb hibától eltekintve nagyon jól visszaadja a játék hangulatát. Amennyiben a játékot a fejlesztőknek sikerül teljesen hibamentessé tenni, és a néhány általam is említett hiányosságot is pótolni fogják, akkor szerintem új klasszikussal bővül az akció-szerepjátékok köre.
