Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy nagyon nehéz ilyen helyzetben jó döntést hozni. Sőt, jó döntést nem is igazán lehet, inkább csak a rosszak közül lehet válogatni és a legkevésbé rosszat kiválasztani. Az biztos, hogy a sportolók egy részével szemben a megoldás igazságtalan lesz. Nyilván mindenki úgy készült, hogy most lesz, nemsokára a verseny, így hosszú hónapok, vagy akár évek kemény munkája és a beleölt pénz (edzőtáborok költsége stb.) megy sokaknál a kukába, hiszen innentől lehet újrakezdeni a formaidőzítést jövő nyárra (már ha akkor lesz egyáltalán a verseny, mert még ez sem biztos). Egy év múlva mindenki egy évvel idősebb lesz, ami a fiatalabb versenyzőknél lehet akár előny, de az idősebbeknél biztosan hátrány. Másrészt viszont be kell látni, hogy az idei rendezés lehetősége kezdett egyre irreálisabbá válni, még akkor is, ha bízunk benne, hogy júliusig levonul a vírus teljesen. Sportolók tömegei vannak jelenleg is ilyen-olyan karanténban, akik így nem tudják folytatni a felkészülést, és várhatóan nem tudnák elérni a csúcsformájukat júliusig. Emellett rengeteg sportágban a kvalifikáció is elakadt, a rendelkezésre álló helyek kb. 40 %-a még betöltésre vár. Azok, akik ezekre pályáznak, teljes bizonytalanságban vannak jelenleg, ami szintén lehetetlenné teszi a normális felkészülést.
A fentiektől függetlenül viszont az olimpia elhalasztásának a módja, maga a döntés és a bejelentés körülményei számomra nagyon nem tetszettek. Egyrészt az, ahogy az utóbbi időben elindult a nyomásgyakorlás az egyes sportági szövetségek, illetve a nemzeti tagszövetségek részéről. Ez a hétvégén már nyilvános zsarolásba csapott át konkrétan, amikor előbb Kanada, majd Ausztrália jelentette be, hogy nem vesznek részt az olimpián, ha az az eredeti időpontban kerül megrendezésre, miközben más, befolyásos országok is hasonló lépéseket fontolgattak, illetve erre utaló nyilatkozatokat tettek. Másrészt az, ahogy a NOB gyáva nyúl módjára meghátrált: hétfőn még azt közölték, hogy kell négy hét, amíg mindenre kiterjedően megvizsgálják egy esetleges halasztás lehetőségét és következményeit; aztán kedden sebtében bejelentették a halasztást... Ez nem kimondottan vall megfontolt döntésre, mint ahogy az sem, hogy pótidőpontot és -forgatókönyvet sem jelöltek ki egyelőre, úgyhogy most minden lóg a levegőben.
Szóval összefoglalva: személy szerint nagyon nem örülök neki, de belátom, hogy a halasztás volt a legracionálisabb döntés a jelenlegi helyzetben, viszont a döntés formája, módja az nagyon nem tetszik.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
