Van élet a klasszikus God of War és az Assassin’s Creed Odyssey után – gondolták az Achilles: Legends Untold fejlesztői, majd összedobtak egy akció-RPG-t. Alkotásuk az ókori Görögországban játszódik, ahol a híres Akhilleusz egy olyan történetét mesélik el, amely a halála után játszódik. Történetesen a trójai ütközet végén lábon lövik, majd lelke a halottak birodalmából valamiért visszatér az élők közé. Hősünk belekeveredik az istenek és az emberek egy olyan háborújába, amely a színfalak mögött zajlik. Bevallom, az első egy órában sokat nem néztem volna ki a stuffból, de ahogy haladtam benne, úgy szívott magába és játszatta magát órákon keresztül.
A képi világ egy high end PlayStation 3-as szoftverre hajaz, szaggat is rendesen, de még ennek ellenére is elviszi a hátán a hangulata és a játékmenete. Izometrikus kameraállásból követhetjük nyomon emberünket, miközben bejárjuk az igencsak nagy játékteret. A kezdeti hatalmas térképhez még több kisebb helyszínt, földalatti katakombákat, templomokat is álmodtak. Majd amikor azt gondoljuk, közeledünk a végéhez, ránk dobnak egy legalább még egyszer akkora területet, mint a kezdeti helyszín volt.
Kalandozásban így nem lesz hiány, ahogy mészárlásban sem. Katonákon kívül fenevadakat és mitikus lényeket is ritkíthatunk majd, illetve élőhalott hordákat. Az egészet megbolondították egy kis soulslike mechanikával, szóval fűbe harapás után a legutoljára látogatott Hades shrine-hoz kerülünk. Itt tudunk többek között fejleszteni is hősünkön a szintek után járó pontok alapján. Ezt nagyon stílusosan oldották meg egy az égbolton kirajzolódó csillagjegyeken lépkedhetünk a vonalakon, majd a csillagok jelképezik az adott képességpont helyét. A medvénél az erőnket, a kutyánál a szerencsét, a bálnánál az életerőt növelhetjük, de ezeken túl egy csomó csillagkép van és egyéb készségek. Így rövid úton megtanulhatunk hárítani és ellencsapást végrehajtani, de akár életet is szipolyozhatunk a háttal álló, gyanútlan ellenfelekből.
A futás és a támadásaink staminánkat fogyasztják, így amíg az szépen töltődik vissza, addig speciális támadásokat hajthatunk végre. Ilyen a spártai rúgás vagy szeretett pajzsunk frizbiként dobálása. Utóbbit fejlesztve a megfelelő csillagképnél brutális előnyre tehetünk szert, ugyanis az elhajított pajzs ledönti lábáról a támadót, de még a visszahívásánál is ide-oda pattog a delikvensek között és pofára ejti őket. Kellő türelemmel akár még nagy túlerővel szemben is fel tudjuk venni a versenyt ezzel a stratégiával, miközben kocogunk körbe-körbe a harctéren.
Akhilleusz némi amnéziában szenved, a halála utáni képsorok hiányoznak neki. Emlékeit lassanként nyerhetjük vissza, addig is ott segít, ahol tud. Mindig akad egy fő cél, ami hajtja előre, de kisebb mellékküldetésekbe is botolhatunk. Opcionális pincelejárókban is kitakaríthatjuk a rémeket, felmarkolva a kincset.
Felszerelésünket folyamatosan fejleszthetjük a kovácsoknál. Páncélból többet nem lelünk, de pajzsból és fegyverekből rengeteg különféle kerül majd az utunkba. Egykezes kardok és fejszék, kétkezes méretes gyilkolóalkalmatosságok, valamint lándzsák közül választhatunk. Ezek néha rendelkeznek egy kristállyal, így savas, tüzes, sötét, illetve mennyei bónuszsebzéssel toldják meg az adott fegyót erejét. Fejleszteni pénzből és nyersanyagból lehet, ezeket az elhullott ellenségekből és ládákból nyerhetünk. Ezeken túl egy raklap bomba, dobálható kések, fegyverolajok, gyógyszerek és egyéb nyalánkságok craftolhatók, feltéve, ha recepteket megszereztük hozzájuk.
Ami nagyon tetszett az Achilles: Legends Untoldban, azok az olyan kis dolgok, mint az ellenfelek viselkedése. Az egyik katona letérdel, hogy egy másik a pajzsáról elugorva vagy átgördülve mérhessen ránk egy letaglózó csapást, vagy ha az íjászok összetömörülnek, záporral kedveskednek irányunkba. Több ilyen aprónak tűnő elem színesíti a harcokat, amelyek igencsak feszesek és dinamikusak. Szakadnak a végtagok, egy-egy kivégzést lassítás jutalmazza, néha pedig annyian támadnak ránk, hogy a csontvázakból Dunát lehetne rekeszteni. Mindig akad a helyszíneken valami felfedezni való vagy legyakható dolog, így unatkozni nincs idő, továbbá elég változatosra sikerült a környezet. Mint írtam, a grafika nem a legerősebb, de az összkép néhol egészen csodás – ahogy egyre távolodik a kamera egy hídon, és kis emberként küzdünk, az egész látványos. A szinkron átlagos, a zenék se kiemelkedők, de rendben vannak, a célnak megfelelőek.
A kezdeti mezőket és erdőket később felváltják a városok, majd a gonosz által felperzselt csataterek. Egyre több lesz a túlvilági lény, Akhilleusz is szerez magának új képességeket, a végére már egész sötét tónust vesz fel a történet. Bő 20 órányi tartalom van az Achilles: Legends Untoldban, ha rendesen körül nézünk. A játékélmény igencsak tömény, az utolsó harmadában már sűrűbben vannak a dolgok, jócskán felfejlesztett hősünkkel pedig gyorsabban lehet haladni. A nehezebb fokozatot választva is szépen vettem az akadályokat, igaz óvatosabb játékra voltam kárhoztatva. Több befejezést is sejtetni engedett a megnyerésem, utam során választások elé is állított a program. Aki nagyon visszavágyna a kalandba, annak ott a New Game+ lehetőség, amiben megmaradnak a felhalmozott cuccok is.
Technikai hibái ellenére is pozitív csalódásként éltem meg ezt az el nem mondott regét, az akció és/vagy a könnyedebb soulslike-rendszer kedvelőinek kellemes időtöltés lehet Akhilleusz kálváriája.
