Hosszú hónapok várakozása után ma elérkezett a nap, amikor a Hangar 13 csapata megmutathatja, milyen fejlesztők is ők valójában: megjelent első játékuk, a Mafia III. Bevallom, nem irigylem a csapatot, hiszen egy ilyen neves szériát újoncként átvenni nem könnyű feladat. Nem csupán technikailag kell egy jól összerakott, a lehető legkevesebb hibát tartalmazó játékot letenni az asztalra, de a legapróbb részletekig figyelni kell a játékmenetre és a grafikára. Na és persze nem utolsó sorban olyan történetet kell elmesélni, ami végig izgalmas, lebilincselő és emlékezetes. Azt még nem tudom megmondani, hogy mindez sikerült-e a stúdiónak, de azt igen, hogy az első egy-két óra játék után kimondottan bizakodó lettem.
A Mafia III rögtön bedob a dolgok közepébe az évszázad rablásával, amit Giorgi Marcano oldalán követünk el, és dollármilliók ütik a markunkat. Anélkül, hogy bármi fontosat elárulnék a történetről, azt elmondhatom, hogy a rablás során több visszaemlékezés formájában vázolják fel nekünk főhősünk, Lincoln Clay előéletét. Tulajdonképpen az egész játék egy visszaemlékezés az eseményekben fontos szerepet játszók elbeszélései alapján. Szóval a játék elején átélhetjük Lincoln visszatérésének napját, amikor is hazaér régi barátaihoz a vietnámi háborúból. Nagy az öröm, de hamar kiderül, hogy nem minden olyan szuper, mint az elsőre látszik, ugyanis Lincoln barátai (vagyis azok a gengszterek, akikhez árvaként csatlakozott és mára a családjává váltak) összetűzésbe keveredtek egy rivális bandával, ezért komoly elmaradásaik vannak a várost – New Bordeaux-t – irányító olasz maffia felé. Hogy ezt orvosolják, megszervezik a fent már említett rablást.
Nos, a történetről egyelőre ennyit, hisz ezek még csak az első benyomások. Ezek alapján viszont egy tipikus gengsztersztori kezd kibontakozni a maga kliséivel, várható fordulataival és utánozhatatlan hangulatával. Mindehhez pedig egy meglehetősen szépen összerakott világ társul. A városon érződik, hogy tényleg igyekeztek élettel megtölteni, habár az autókázások során elég gyér a forgalom (nem éltem akkoriban arrafelé, nem tudom, hogy valójában mennyi autó furikázott az amerikai városok utcáin, szóval ezt nem vélem feltétlenül hibának, de az tény, hogy jól jöhetett az erőforrás-menedzselés során), és járókelők sincsenek túl sokan. Másfelől viszont a környezet nagyon pofás és hiteles, élmény kocsikázni egy kicsit.
A játékmenet a szokásos fedezékrendszerre épülő, hátsó nézetes lövöldéket idézi, e téren nem nyújt túl sok újat. Szerencsére az animációk rendben vannak, szinte élmény géppuskával szitává lőni az ellenséget. Emellett van közelharc is különféle kivégzésekkel, amihez Lincoln a környezetét is használja olykor. Lopakodhatunk és fütyüléssel elcsalogathatjuk az óvatlan gazfickókat, hogy csendben végezzünk velük. Fegyverek terén is szép választéknak nézünk elébe, bár az eddig látottak során csak néhány pisztolyt, géppisztolyt és puskát használhattam az öklöm mellett.
Autóvezetés terén két opció van: normál és szimulátor. Bevallom, hiába kapcsolgattam a kettő között, érdemi különbséget egyelőre alig fedeztem fel. Ezzel együtt kis hozzászokás után jól irányíthatóak a járgányok, szóval ez a sokak által félt részlet is nagyjából a helyén van. Cserébe a törésmodell, nos... inkább hagyjuk.
És végül a grafika: az átvezetők is a játék motorját használják, és nagyon jól néznek ki, főleg a szereplők mimikája tetszetős. Ugyanez persze a tényleges játékmenet során már kevésbé mutatós, de összességében így is szépnek mondanám a látványt. Itt-ott persze akadnak még hibák sajnos, mint a villódzó textúrák vagy a falon átlógó modellek, ilyesmi, de ez egyrészt ritka, másrészt nem olyan vészes, hogy rontson az élményen.
A reggel már megírt 30 fps-es zár valóban picit érthetetlen, de az ígéretek szerint napokon belül megoldják. Cserébe nálam ezt a 30 fps-t minden grafikai beállítást a maximumra tolva is stabilan, röccenésmentesen prezentálja a játék. Arra persze nem tudok még válaszolni, hogy ugyanezt teljesíteni tudja-e majd 60 fps-sel is. Hamarosan kiderül.
De most megyek is vissza New Bordeaux utcáira, ugyanis csak erre a néhány sorra jöttem csak haza. Vár rám egy bosszúhadjárat, ami nem tűr halasztást. Igen, Lincoln kalandja alkalmas rá, hogy felhergelje az embert és könnyen beleélje magát a szituációba. És ez mindenképpen pozitívum. Majd még jövök később, most el kell intéznem pár maffiózót...
