Van az úgy, hogy az ember elkezd írni egy cikket egy Early Access státuszban lévő játékról, aztán különböző okokból addig-addig húzódik a dolog, mígnem – pár hónap után – teljesen váratlanul azt veszi észre, hogy már nem is Early Access a játék. Nos, szerencsére ezúttal nem ez történt, viszont nem is ártott a várakozás, mert időközben kisebb-nagyobb pozitív változások azért történtek tesztalanyunkkal, amin ráadásul túlzottan nem is látszik, hogy még mindig csak 0.72b verziószámot visel.
A 2000-es évek elejének egyik nagy slágere volt a PC-s casual játékok között a Pontifex. A hídépítő játékból aztán számos epizód készült, az új-zélandi Dry Cactus csapat pedig nemrégiben úgy gondolta, ők is készítenek valami hasonlót. Ez lett a Poly Bridge, amely a műfaj hagyományainak megfelelően arról szól, hogy adott egy folyó, amely felett hidat kell emelnünk, hogy az egyik oldalon álló jármű vagy járművek sikeresen átjuthassanak a túlpartra. Robogótól kisteherautóig vár ránk minden, ami leginkább a tömegük miatt számít, azaz hogy mennyire kell masszívnak lennie építményünknek. Trükkös még, hogy bizonyos helyeken hajóforgalom is van, és úgy kell megépítenünk a hidat, hogy bizonyos méretű hajók átférjenek alatta – vagy legalábbis a Tower Bridge-hez hasonlóan nyitható legyen hidunk.
Az építkezéshez többféle anyag is rendelkezésünkre áll: először célszerű magát az utat végigvezetni (a szerkesztési fázisban még nem hat a gravitáció, a tervezőasztalon oldalnézetben húzkodhatjuk a vonalakat), aztán nekilátni a megerősítésének. Fával, acélrudakkal, sodronykötéllel dolgozhatunk, és kapunk hidraulikus emelőt is, többek közt a már említett nyitható hidakhoz. Az építkezést négyzetháló is segíti, de ezt kikapcsolhatjuk, ha finomabb beállítási lehetőségekre vágyunk. Ha úgy gondoljuk, készen vagyunk, mindössze egy gombnyomás és a szimulációra vált a játék: elindulnak a járművek, és ha minden jól megy, mindegyikük a neki kitűzött célpontba jut. Ha nem, a híd összedől és visszaléphetünk a tervezéshez. Nem említettem még, hogy fontos szerepet játszanak a költségek is. Minden építőelem ugyanis pénzbe kerül, és a játék minden pályán előre kitűz egy meghatározott keretet, amit csak bizonyos szintig léphetünk túl (de az elsődleges cél a rendelkezésre álló pénzösszegen belül maradás).
Némiképp a szerencse is szerepet kap a játékban. Jó, végül is mivel minden a fizika törvényeinek megfelelően működik, talán túlzás lenne szerencsének nevezni, de amikor azon múlik egy pálya sikeres teljesítése, hogy egy-két pixellel arrébb helyezünk-e egy végpontot, mert akkor ér el épphogy a célpontba egy ugratás után az orrára érkező autó, akkor azért mégiscsak beszélhetünk szerencséről. Vagy amikor a tervrajzon látszólag tökéletesen kikerültük a hajónak kijelölt területet, a gőzös egy kilógó alkatrésze valamiért mégiscsak beleakad a hídba, jól romba döntve azt.
A kampányban négy helyszínen összesen 48 pálya vár ránk, az elején igencsak primitív feladatoktól viszonylag hamar eljutva az összetettebb kihívásokig, hogy aztán néha visszaugorjon egy-egy egyszerűbb feladványra a játék. Sokszor pedig elég őrült dolgokkal is találkozunk, például amikor a híd nem is igazából híd, csak egy ugratót kell építenünk, hogy az autó átugorhasson egy hőlégballon felett. Ha pedig ezekből a pályákból kifogytunk, két lehetőségünk van folytatni a játékot: egyrészt elkezdhetünk magunk is pályákat tervezni, gyakorlatilag ugyanazokkal az elemekkel dolgozva, mint amiket a fejlesztők is használtak. De ha nem szeretünk kreatívkodni, letölthetjük a többiek pályáit is. Emellett még egy megosztási lehetőséget kapunk: egy-egy sikeres hídépítés után alkotásunk eredményét animált GIF-be menthetjük le, amit fel is tölthetünk a központi szerverre.
Ténykedésünket kellemes zene kíséri, igaz, változatosnak nem mondható, pár óra után már lehet, hogy a könyökünkön fog kijönni. De az biztos, hogy elég megnyugtató dallamot sikerült a játék alá tennie a fejlesztőknek. A grafika igazából semmi extra, de egy ilyen játéknál talán nem is az a fontos. A szerkesztés 2D-ben zajlik, ott túl sok mindenre ne számítsunk (az aktuális környezetnek megfelelő tereptárgyak azért persze jelen vannak, mint például hegyi kecskék vagy görög romok), a híd tesztelésekor pedig 3D-be vált a játék, ahol alapvetően viszonylag nagy háromszögekből áll össze minden objektum (még a víz felszíne is), viszont lehetőségünk van zoomolni és a kamerát forgatni is.
Nem tudom, meddig lesz még Early Access a Poly Bridge, de a tesztelés idején már így se találkoztam hibákkal. Talán az irányításon lehetne még finomítani, de pont ez egy olyan része, ami az elmúlt 1-2 hónap során feltűnően változott is már, így ki tudja, mit hoz a jövő. 12 euróért végül is egy elég szórakoztató játékot kapunk, amivel a kampány teljesítése után is jó darabig el lehet még lenni.
