A vidámpark – már persze jobb helyeken – arra való, hogy teljesen elvarázsolja a látogatót. Egy-egy speciálisan választott témába – mint amilyen a kalózvilág, a dinoszaurusz park, űrhajózás, vagy ne adj’ Isten a horror – repíti a vendégeket, lehetőleg úgy, hogy teljesen elfeledkezzenek a külvilágról. És mindeközben olyan torokszorító, szívmegállító élményben legyen részük, amit csak egy vérprofi hullámvasút tud nyújtani – legalábbis ha a biztonságunk is fontos. Ezért van az, hogy szinte mindenki szeret vidámparkba járni, aki belekóstol egy ilyen valódi „theme park”-ba a világ valamelyik boldogabb felén.
Ám milyen lehet a pult túlsó oldalán? Azaz milyen lehet felépíteni és igazgatni egy ilyen örömmel és vidámsággal üzletelő létesítményt? Chris Sawyer egykoron úgy gondolta, erre a kérdésre többen is kíváncsiak lehetnek, és neki lett igaza. Az általa megalkotott Rollercoaster Tycoon – mely szintén általa készített Transport Tycoonra hajazott eleinte – olyan siker lett, amit azóta sem tudott csillapítani. Rengeteg rajongói oldal készül, melyekre saját pályák vagy otthon készített hullámvasutak és egyéb kiegészítők kerülnek fel. Ezen kívül a sikert jelzi a sok kiegészítő lemez – melyek nem igazán tartalmaztak túl nagy durranásokat – és mégis hihetetlen mennyiségben kelt el.
A játék neve utáni hármas szerintem nem túl találó, hiszen a RCT2 néven kiadott második rész valójában csak egy újabb küldetéslemez volt és annál nem sokkal több. A nagy lépés még váratott magára és ebben az új részben öltött testet. Ez a nagy lépés nem más, mint a valódi három dimenzióba való átlépés. Miért nagy szó ez 2004 végén? Hát őszintén: semmiért. Valóban volt már azóta 3D-s vidámpark építő játék nem is egy, ám ezek nyomába sem értek a RCT-nak hangulatban és kezelhetőségben.
A Rollercoaster Tycoonnak sajátos, utánozhatatlan hangulata van, mely magával ragadja a legkisebbektől a legidősebb játékosokig mindenkit. Láttam már RCT-t játszani kisgyerekeket és komoly felnőtteket, és mindnek ugyanaz a csillogás égett a szemében. Persze mindenkit más és más motivál, mégis mindenkit hosszú órákra leköt és elvarázsol. Más vidámpark- és hullámvasút építő játéknál ezt nem tapasztaltam. Pedig abban is volt minden, csak éppen a sava-borsa hiányzott.
A grafikája persze nem mérhető mondjuk a Half-Life 2-höz, az emberkék mind viszonylag kevés poligonból állnak. Ám itt mégsem ez a fontos. Volt bennem egy kis félsz, hogyan fogják tovább vinni azt a hangulatos, színes, látványos grafikát, amit a korábbi részek izometrikus világában megoldottak. De úgy tűnik, ez sikerült, hiszen szinte egy az egyben megtalálható minden, ami a 2D-s környezetben megvolt, csak éppen most valóban térben járhatjuk körül, és nem csak 90 fokonként. Van ennek egy nagyon nagy előnye – ez persze végképp nem újdonság –, piciny látogatóink szemszögéből is megnézhetjük a parkunkat és felülhetünk szinte minden játékra, hullámvasútra.
Tudom jól, hogy ez a „szimulátorosdi” már több játékban is előjött, csakhogy ott az összes többi dolog nem volt annyira hangulatos, mint az RCT-ben, ezért vártam már nagyon, hogy végre ebben a játékban is kipróbálhassam a saját magam által épített hullámvasutakat. Sőt, most lehetőségünk van filmre is venni ezeket a száguldozásokat, melyeket WMV formátumban el is menthetünk, és a játéktól függetlenül bárhol lejátszhatjuk, megnézhetjük és eldicsekedhetünk vele.
A filmezésen túl persze képeket is készíthetünk a játékból, ám most a kis látogatóink is készítenek fényképeket azokon a helyeken, ahol felállítunk fényképezésre ajánló táblákat. Sőt, – ha úgy állítjuk be – a hullámvasútjainkon elhelyezett kamerák is megörökítik azokat a pillanatokat, mikor a rajtuk utazók a legdurvább arckifejezéseket vágják, akár csak a valódi vidámparkokban.
A hangok – akárcsak az előző részben – most is sokat hozzáadnak a hangulathoz. Látogatóink nevetnek, sikongatnak, miközben a különböző játékokon más és más zene szól. Ám ezek a zenék most nemcsak az előre megadott dallamokból választhatók, hanem saját MP3-aink is felhasználhatók a játékban némi konvertálás után. Amit különbségként érzékeltem, hogy míg a 2D-s RCT-kben a zene szinte az összes zoom fokozatban hallható, addig most csak akkor halljuk ezeket, ha elég közel nagyítunk a játékokra.
Látványos, kellően haszontalan, de igen kreatív újítás az RCT3-ban a tűzijáték bevezetése. Ez nem csak abból áll, hogy egy generált pirotechnikai látványt varázsol elénk a játék, mint több más programban. Mint minden, ez is kreatív formában jelenik meg, azaz mi magunk komponálhatunk tűzcsodákat. Ehhez először kilövő állványokat kell építenünk. Minden egyes állványnak saját sávja van a szerkesztőben, mely nagyon hasonlít a filmszerkesztő szoftverekhez. Természetesen a tűzijátékok szerves része a hanghatás is, melyet saját MP3-ainkkal bővíthetünk.
Persze nem lenne olyan élvezetes ez a lehetőség, ha a 3D-s környezetbe nem buherálták volna bele a napszakok váltakozását. Hiszen ki látott már nappali tűzijátékot? Ezért beállíthatjuk, hogy hány órakor melyik tűzijátékot játsszák le a parkunkban. Minden szerkesztett pirózásunk elmenthető és más parkokban is felhasználható. Ám a napszakok váltakozása nem csak erre jó, hisz a hegyek mögött lebukó napfény és a lila ég látványa egy éppen felfelé kapaszkodó hullámvasútból igazán impozánsan hat.
Ezen az első kiadáson – majdnem biztos, hogy jó pár kiegészítő lemez követi majd – 18 pálya található. Ezek egy része induláskor zárolva van, melyet csak a többi pálya teljesítésével nyithatunk ki. Ez eddig is így volt, újdonság viszont, hogy minden küldetésben három feladatot kell teljesítenünk. Egy könnyűt, egy közepeset és egy nehezet. Így nincs az, ami eddig, hogy a nehéz fokozat kedvelői kihagyták a könnyűnek nevezett parkokat.
Szintén újdonság – és a legtöbb parkban a feladat része – hogy meglátogatnak néha hírességek. Ilyenkor előre megtudjuk, hogy ki ő, miket szeret, mik a kedvenc játékai. Ha megjön a VIP – aki lehet politikus, színész, sportoló vagy popdíva – hagyhatjuk, hogy a többi látogatóval mászkáljon, de így a véletlenen múlik, hogy elégedett lesz-e vagy sem. Ám ha mi vezetjük körbe, úgy, hogy megadjuk neki a pontokat, melyeket érintenie kell, akkor nagyobb eséllyel nyerjük meg a tetszését.
Beépített szerkesztőkben továbbra sincs hiány: látogató-, épület-, hullámvasút-, tűzijáték- és küldetés editor is van az RCT3-ban. Látogató szerkesztőnkben a Simsre emlékeztető módon készíthetünk családokat, baráti társaságokat, akik feltétlenül ellátogatnak majd hozzánk, és egy kapcsoló segítségével kiemelhetjük őket a tömegből, hogy mindig lássuk, hol járnak éppen. A többi szerkesztő hasonló az eddigiekhez, azzal a praktikus többlettel, hogy ha már majdnem kész a hullámvasutunk – és be lehet fejezni – akkor azt egy automata befejezi helyettünk.
Összefoglalásképpen: a Rollercoaster Tycoon egy méltán sikeres sorozat, hiszen végre egy nem erőszakos, mindenkinek ajánlható, kedves játék. Cikkünk témája, a harmadik rész pedig méltó folytatása a megkezdett útnak. Valóban technológiai lépés történt, és emellett kreatív újdonságokat is tartalmaz. Sokszor kérnek tőlem tanácsot gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt adható játékokra. Ez az! Aki pedig eddig is rabja volt a sorozatnak, ne reménykedjen, hogy szabadul. Újabb hónapokra megvan az esti programja... Hisz’ látogatóink újabb és újabb újdonságokat kívánnak, melyeknek úgysem tudunk ellenállni.
