A The Valiantot a bejelentése óta vártam már, több okból is. Egyrészt mindig hatalmas öröm egy ígéretes magyar fejlesztésű játékot látni, másrészt dicséretes, hogy a Kite Games a szebb napokat is látott (bár lassan visszatérni látszó) RTS műfajt választotta alapként. Abból is azt a taktikákra, kisebb osztagok menedzselésére, hősök fejlesztésére épülő altípust, amelyet a Relic fejlesztett mesterszintre a 2010-es évek elején a Dawn of War és a Company of Heroes második részeivel.
A játékban hősünk Theoderich, a keresztes háborúk veterán lovagja, aki a harcok során bajtársával, Ulrichkal egy rejtélyes ereklyére bukkan. A tárgy, amely a Tudás Fájából lemetszett Áron botjának egy töredéke, fokozatosan megrontja és önmagából kifordult zsarnokká teszi Ulrichot, aki a töredék segítségével legyőz minden ellenállást, és az uralma alá hajtja ellenfeleit. A szokása azonban azután is tart, hogy a háború végén hazatérnek szülőföldjükre. Évekkel később Theoderichet egy utazó szerzetes keresi fel, hogy a segítségét kérje Ulrich megállításában, mielőtt az felkutathatná és megszerezhetné a bot többi részét is.
Az egyes küldetések indítása előtt lehetőségünk van hőseink felszerelését módosítani, az általuk gyűjtött tapasztalati pontokkal új passzív és aktív képességeket aktiválni, valamint meghatározott számú zsoldososztagot toborozni, akik fegyverzetükkel, egyéni képességeikkel kiegészíthetik a hősök harctéri erősségeit, illetve ellensúlyozhatják gyengeségeiket. Ha például többnyire íjászaink vannak, így szerezhetünk melléjük erősebb védelemmel rendelkező közelharci egységeket, vagy lándzsásokat, ha az ellenfél már lovasságot is képes bevetni.
A konkrét csaták során utánpótlási lehetőségeink általában minimálisak, legfeljebb olyan épületre akadhatunk, amely képes kipótolni a megritkult osztagok létszámát, vagy a pályákon elszórt és begyűjtött nyersanyagokért cserébe még egy-két osztaggal hozzá tudnak járulni sikerünkhöz. Klasszikus nyersanyagfarmolás nincs, és az építkezés is csak minimális, túlnyomóan a védelmi vonalak felhúzására korlátozott.
Az egységek maguk két fontos erőforrással rendelkeznek, amelyek közül az egyik, az erőnlét képes regenerálódni, és maguk az egységek ténylegesen csak azután sérülhetnek, ha ez már kimerült. Az osztagok életereje viszont csak az erre alkalmas toborzóépületeknél képes regenerálódni a létszám kipótlása révén, az életerő, illetve az osztag létszámának csökkenésével pedig értelemszerűen az adott egység harctéri hatékonysága is jelentős mértékben romlik.
Minden egységtípus rendelkezik legalább egy speciális skillel, amely a lovasság esetében lehet rohamozás, a dárdások esetében egy adott terület megszórása, íjászokkal ideiglenesen lángoló nyilak használata. A hősök ezeken felül rendelkeznek még a megtorlás képességgel, amely a harc hevében folyamatosan töltődik, elsütésekor pedig brutális sebzést oszt ki a hatósugarában levő ellenfeleknek, amely lehetővé teszi, hogy akár szorultabb helyzetben vagy túlerővel szemben is helytálljanak. Bizonyos küldetések során főellenfelekkel is meg kell küzdenünk, amelyek a Dawn of War 2-ből ismert módon különleges képességekkel, és egy, a kijelző tetején elhelyezett életerő csíkkal törnek egységeinkre.
A játék egyjátékos módja összesen 15 küldetést kínál, három nehézségi szinten. Edzett stratégáknak a normál nehézségi fokon sem lesz problémája, míg a könnyű kifejezetten azoknak kedvez, akiket leginkább a történet érdekel. Emellett adott egy 1v1, illetve 2v2 összecsapásokat támogató online PvP mód, és egy kooperatív, háromjátékos Last Man Standing hordamód – sajnos a tesztelés során ez utóbbi kettőt, bár többször is próbáltam, nem tudtam kipróbálni, a szerverkereső ugyanis egyszer sem talált alkalmas sessiont.
A játék nagyon hangulatos, érződik rajta a fejlesztőcsapat lelkesedése és motivációja, amely remekül képes ellensúlyozni még az olyan dolgokat is, minthogy a játékmotor kissé elavultnak tűnik, illetve játékmenet tekintetében az újdonságok elmaradnak. Legnagyobb hátránya talán a manuális mentési lehetőség hiánya, ami különösen a játék végéhez közeledve jelent egyre nagyobb problémát.
A The Valiant nem a világot szeretné megváltani, de a maga jogán kompetens, szórakoztató RTS egy feltörekvő magyar csapattól, amely legalább néhány nap erejéig képes lekötni a műfaj és stílus rajongóit.
