Void Gore teszt – Tömegmészárlás a pokol bugyrában

Az egyszerűbb shoo ‘em up lövöldék kedvelői el vannak kényeztetve az utóbbi időben, hiszen egymásnak adják a kilincset az újabbnál-újabb eresztések. Ezek a rövid, ám intenzív élményt nyújtó, jellemzően pixel art stílusban fogant alkotások újra játéktermet varázsolnak nappalinkból.

Szembe menve a korábban lefektetett szimpla történetmesélős űrhajós kalandoknak, most egy másik megközelítésből ugrottak neki a fejlesztők a jól bevált receptúrának. A Void Gore ezért most nem egy korábbi szoftverhez hasonlatos rókabőr, hanem egy, a pokol hullámai ellen küzdő sztárpilóta ámokfutása. Gépünkkel a képernyő alján manőverezve kell visszaverni a ránk támadó, véletlenszerűen generált bizarr kreatúrákat, amelyek szervekre és testrészekre hasonlítanak. A lövésen kívül masinánk testét körbeöleli egy aura, amit bármikor berobbanthatunk, így a körön belül tartózkodó veszélyeket elháríthatjuk (ez egy idő után újra bevethető lesz).

A folyamatos lövöldözéstől nő a kombónk, majd ezután likvidálva a rémségeket a pontjelzőnk is dagadni kezd. Az elpusztított rémhadból érmék lesznek, amiből a menet végén vásárolhatunk fejlesztéseket. Roguelike módra az első pár próbálkozásunk során sokra nem fogjuk vinni, mert a tűzerőnk harmatgyenge a ránk támadó seregek ellen. Az említett érmékből vásárolhatunk fejlesztéseket a főmenüben, így lassacskán (nagyjából fél óra farmolás után) túljuthatunk a 12. hullámon is. Sorban nyílnak meg a hátterek is, így picit változatosabbá tehetjük a játékot magunknak a különféle díszletek váltogatásával.

A grafika minimálon pörög, de a hátterek jól festenek, a kreatúrák is jól kivehetőek, úgy, ahogy az irányunkba érkező lövedékek is szépen láthatóak. A célnak megfelel, viszont a hangoknál picit kuncogtam, mert a lövedékeink néha olyan hangon záporoznak, mintha a Minecraftban vágnánk fát (értsd: rendesen kopog). Mivel történet még annyi sincs, mint egy hasonló alkotásban, és a bossharcok is mellőzve lettek (képet egyről láttam a kiadó oldalán, de ahhoz a hullámhoz képest jóval tovább eljutottam, és sosem tűnt fel nálam az ominózus lény), így nem valószínű, hogy elő fogja bárki is venni a trófeák/acsik megszerzése után.

A játék a teszt idejére lekötött, a feltápolt hajóval pedig lehetett aprítani, de jobban örültem volna, ha inkább az ügyességem nyom többet a latba, mert ha már minden megszerezhető fejlesztést kioldottunk, onnantól kvázi nincs ellenfelünk a játékban. Az igencsak telített piacon egy társaihoz képest különlegesebb, de nem annyira szórakoztató lövölde a Void Gore. A nagyon kedvező árcímkéje miatt a stílus szerelmeseinek egy-két felejthető órácskát azonban megérhet.