A Baldur's Gate és a Planescape: Torment után immár a harmadik szerepjáték a sorban a Black Isle produkciói között az Icewind Dale. Míg a Baldur's Gate a szabad kalandozásra a Torment pedig a történetre és a párbeszédekre helyezte a hangsúlyt, addig az új játékban a harc áll a fókuszban. Azért a történet sem maradhat el. Kuldahar városát hosszú idő óta egy hatalmas mágikus fa tartja melegen a magas hegyek között. Az életnek ez a kis szigete azonban bajba kerül, amikor a fa varázsereje csökkenni kezd és a hideg előretör. A városnak más problémákkal is szembe kell néznie, az ide tartó karaván eltűnik, szokatlanul sok szörny van a hegyekben, valaki rabolja a városlakókat és az Easthavenbe vezető hágót eltorlaszolja a lavina. E sok baj megoldói természetesen csak mi lehetünk.
Aki nem ismerné az ilyen játékok lényegét: kis csapattal kell mesebeli helyszíneken a gonosz ellen küzdeni. A csapatban lehetnek tolvajok, harcosok, varázslók, papok és más egyebek. Az irányítás inkább egy stratégiai játékhoz hasonlít, csapatunknak csak a célpontot kell megadni és máris megindul a küzdelem. A barangolás során érdekes helyekre lehet eljutni és lehet szövegelni egy kicsit a városlakókkal, betérni a kocsmába egy pofa sörre, vagy a kovácshoz egy kis felszerelésért. A játék során karaktereink folyamatosan fejlődnek és egyre jobb varázstárgyakat is találhatunk. Az elérhető tapasztalati szint ezúttal jóval magasabb mint a BG-ben, akár 18-as szintet is elérhetnek az embereink. A cél a főgonosz megsemmisítése, ami úgy 120 óra játék az Icewind Dale-ben.
Az Icewind Dale a Forgotten Realms világában játszódik és a második kiadású AD&D szabályokkal működik. Mielőtt nekivághatnánk a kalandnak, 6 karaktert kell megalkotnunk, a játék során a csapat összetétele nem változik. Fontos, hogy kiegyensúlyozott csapatot hozzunk össze, hiszen módosításra nem lesz lehetőség. Kezdők választhatnak néhány előre legenerált karakter közül is. A csapat összetétele és a vezető személy is fontos a játékban, az egyes szereplők ugyanis máshogyan reagálnak ettől függően. Például egy bizonyos varázsló nem nagyon fog örülni nekünk, ha törpe is van a csapatban.
A játék a Baldur's Gate Infinity engine-jét használja. A felbontás ennek megfelelően fixen 640x480, a nézőpont izometrikus. A grafika előre megrajzolt háttereken és sprite-okon alapul, 3D hatásokat csak a varázslateffektusokhoz használ a játék, de ez hivatalosan nem támogatott. A hátterek nagyon szépek és aprólékosan kidolgozottak. A szereplők kevésbé sikerültek jól, 640x480-ban nehéz csodát tenni. A varázslatok grafikáját teljesen átdolgozták és ez fantasztikusan sikerült, még 3D gyorsítás nélkül is gyönyörű.
Az Infinity motornak köszönhetően az Icewind Dale teljesen valós idejű játék, de lehetőség van bármikor szünettel megállítani és így adni az utasításokat embereinknek. Ez a rendszer elég jól működik, attól az apróságtól eltekintve, hogy kiadott parancsaiknak kis csapatunk nem mindig engedelmeskedik.
A BG szabad vándorlásai helyett ezúttal a játék menete szinte teljesen lineáris. A küldetések túlnyomó többsége a fő cselekményhez kapcsolódik és csak néha csúszik-be egy-egy mellékes feladat. A helyszínek nagy része földalatti labirintus, kevés pálya van a szabad ég alatt. Egy-egy helyszín általában többszintű barlang, ahol egyre mélyebbre és mélyebbre mehetünk. Sajnos ha leértünk a keszonbéka fenekéhez és minden szörnyet átküldtünk valami távoli létsíkra, akkor gyalogolhatunk vissza. Uncsi…
A BG-vel annak idején két fő gond volt. Az első az volt, hogy embereink állandóan elekadtak, elkevertek és úgy általánosságban hülyék voltak. Elszomorító, hogy ez így is maradt. Az elakadás és beragadás a rengeteg szűk barlangban még rosszabb lett mint a Baldur's Gate-ben volt. Van ugyan egy gomb, ami arra hivatott, hogy csekély intelligenciával ajándékozza meg a csapatot (Party AI), de ez nagyon következetlenül működik. Bosszantó volt nézni, ahogyan harcos törpémet ütik, verik, ő meg békésen nézégeti a festményeket a falon. Nem segít a problémán az sem, hogy néha nem lehet tudni, miért áll az emberünk, mert nem kapta meg a parancsot, vagy pedig azért mert nem került még rá a sor. A BG másik sokat panaszolt problémája volt, hogy a belátható terep túl kicsi a varázslatok hatósugarához képest. Mire az ember varázsol mondjuk egy jó kis tűzlabdát, addigra általában a szörnyek már rég ránk rohantak. Ennek általában kétféle következménye lehet, vagy elégettük a csapatot is és a szörnyeket is, vagy elpazaroltuk a varázslatot. Az következik ebből, hogy a területre ható varázslatok jó része csak néhány speciális helyzetben alkalmazható.
A zene, a hanghatások és az emberek hangja szerencsére jól sikerült, mindegyik bőven átlagon felüli.
Az Icewind Dale önmagában jó játék, a történet érdekes, a grafika szép, az irányítás egyszerű. A hibákat el lehet nézni a játéknak, hiszen ezek nagy része egy kis türelemmel és odafigyeléssel kiküszöbölhető. Én azért több újítást és javítást vártam volna a Baldur's Gate-hez képest. Megyek is vissza Diablo II-t játszani.
