A 29.475 évre a Tejútrendszer nagy része már emberi kolóniáktól van tele. A kolonizáció folyamatosan megy, egyrészről, hogy előteremtse a megfelelő alapanyagokat, melyek az élethez szükségesek, másrészről, hogy teret adjon a folyamatosan gyarapodó emberiségnek. Az egyik ilyen kolonizált bolygó a Rubi-Ka. Egy piciny bolygó az univerzum legszélén, folyamatos szél- és homokviharoktól teljes. Van viszont egy dolog, ami miatt az univerzum egyik, ha nem A legnagyobb vállalata, az Omni-Tek szemet vetett rá. Ezt a dolgot úgy hívják, Nokum. Valószínűleg a 30. évezred legfontosabb anyaga, ez felelős ugyanis a nanotechnológia, a nanohálózatok energiaellátásáért. Ez a dolog az, melyért az Omni-Tek minden dolgot bevet, hogy rend legyen Rubi-Kan. Mint itt született, döntened kell: részt veszel a vállalat hódításában, csatlakozol az egyik rebellis klánhoz, esetleg elkerülöd mindkettőt, és megpróbálsz a magad módján haszonra és dicsőségre szert tenni. Isten hozott Rubi-Kan. Isten hozott az Anarchy Online világában.
Így kezdődik a Funcom online szerepjátéka, és valljuk be, egész aranyos kis alapszitut dobtak össze nekünk! Bár nekem eddig MMORPG tapasztalatom csak az Ultima Online-nal volt, azt előre leszögezhetem, hogy ez alatt a bő másfél hónap alatt, amit a játékkal töltöttem, előre elmondhatom, hogy véglegesen a rabjává váltam.
Amikor az egyszeri felhasználó megveszi/letölti a játékot, mindenekelőtt az azonosítónkat kell bejegyezni, a bolti játékhoz adott vagy a netes vásárlás során kapott kód segítségével. Mikor ez megvan, csatlakozunk a szerverhez, és nagy valószínűséggel az első dolog az lesz (különösen ha az ember most vette ki először a dobozból a játékot), hogy egy tetemes mennyiségű patchet tölt le a játék. Ez sajnos az online multiplayer játékok lépfenéje (illetve különösen a lassabb netkapcsolattal rendelkezőknek rossz), de higgyetek nekem, megéri! A legutóbbi, v13-as patch után pl. a program megkérdezte, hogy van-e 15 perc szabadidőm, és olyan 500 MB szabad helyem, mert ha van, akkor átkonvertálná a program grafikai részét úgy, hogy utána drasztikusan emelkedni fog az FPS érték. Megengedtem neki (a tárhely csak átmenetileg, a konvertálás idejére kell), és láss csodát, a játék tényleg számottevően gyorsabban fut most már! Tehát tényleg dolgoznak veszettül a fejlesztők! Miután végigszenvedtük a letöltést, bekerülünk a végső opcióállítási képernyőre. Itt kiválaszthatjuk, hogy új karaktert akarunk-e kezdeni, vagy egy régivel játszani tovább (már persze, ha van régebbi karakterünk), de itt lehet akár a grafikai beállításokat is piszkálni.
Ha mindennel megvagyunk, már csak rá kell bökni a start gombra, és megnézni a szépnek nagyon nem nevezhető, viszont annál hangulatosabb intrót. Mondjuk annyira nem volt hangulatos, hogy a harmadik indításkor is megnézzem, de ez van, ezt kell szeretni. Az intro végeztével bekerülünk oda, ahonnan minden indul, több lépcsőben ki kell választani, hogy is fogunk kinézni, illetve a foglalkozást, és a hovatartozást is ki kell jelölni (Omni-Tek, Klánok, Neutral). Először is a fajt, és a nemet kell kiválasztani. Rubi-Kat, a rahedli szörnyön kívül négy nagyjából humanoid faj népesíti be. Ezek közül a legegyszerűbbek a Homo Solitus, a szimpla beavatkozás nélküli emberek. A tulajdonságaik, képességeik is nagyjából az általánosnak megfelelők. A Homo-Opifex már egy érdekes szülemény. Eredetileg arra „tervezték”, hogy bármilyen helyzethez, emberekhez adaptálódni tudjon, és mindenki kedvelje őket. Omni-Tek persze kihasználta ezt a képességet, ezért ők lettek Rubi-Ka kémei, hírszerzői, amitől viszont mostanára gyakorlatilag senki sem bízik meg bennük. A Homo-Nano, mint ahogy a nevük is mutatja, arra születtek, hogy a nanorobotokat irányítsák. Ezek a robotok mindenütt jelen vannak, az emberek szervezetétől kezdve a levegőig mindenhol találkozhatsz velük – már persze ha hordasz magadnál egy elektronmikroszkópot. Fantasyban járatos személyek felfoghatják úgy is, hogy ők a bolygó varázslói. Ha látsz valakit, akit tök feketében jár, vadul mutogat a kezével, és fénylik körülötte a levegő, az valószínűleg Homo-Nano. Persze választhatnak más foglalkozást is. Az utolsó választható faj a Homo-Atrox. Ők a bolygó teherhordói, csak ránézésre kitalálható, hogy őket a fizikai munkára, illetve a harcra tenyésztették. Méghozzá annyira ideillik a tenyésztették szó, hogy ebből a fajból nincs is női példány (nem kell rosszra gondolni! :-). Miután megvagyunk a faj kiválasztásával, még pár kisebb beállítást kell eszközölni (magasság, súly és az arc kiválasztása), és odakerülünk a foglalkozás kiválasztásához. Nézzük, szépen sorban, mi a mai választék!
Dolgozhatunk Ügynökként (Agent). A program szerint ez azért jó foglalkozás, mert megbízóinknak sok információval szolgálhatunk a célszemélyekről, de úgy vettem észre, hogy előnyt csak a megnövekedett lopakodási képességünkből húzhatunk. Ezután lehetünk még Kalandozók (Adventurer). Ők leginkább magányos farkasok, messziről elkerülik a nagyvárosokat. Persze ehhez az is kell, hogy viszonylag sok mindent megtanuljanak (fegyvert kezelni ugyanúgy tudniuk kell, mint gyógyítani). Talán az egyik legviccesebb állás a Bürokratáé (Bureaucrat). Nem, nem kell egész nap íróasztalnál görnyedni, ők a játék irányítói. A Doktoroknak (Doctor) itt is az a dolguk, mint mindenütt. Vagy szokásos módszerrel (elsősegély láda, stb.), vagy nanorobotokkal, de a gyógyítás a fő céluk. Nem egy harcos népség. Ha valaki viszont harcolni akar, az több foglalkozásból is tud választani. Lehet szimpla katona (Soldier), akinek legfőbb erőssége a lőfegyverek kezelése, lehet Küzdősportok mestere (Martial Artist), aki Jackie Chan módjára minden csapásával is ölni tud, de lehet Rendtartó is (Enforcer). Róluk a játék szerint azt kell tudni, hogy a katona brutális erejét vegyíti egy tolvaj számító agyával. Én csak egyet tudok ajánlani: Soha ne haragíts magadra egy magas szintű Enforcert! A inkább a technológiával, illetve a nanotechnológiával akarsz foglalkozni, akkor szintén három foglalkozás áll a rendelkezésedre. Lehetsz Javító (Fixer), aki lényegében minden kacatból tud valami érdekes dolgot összehozni – bár nem mindig működik úgy a dolog, ahogy elvárná. Egy lépcsőfokkal jobb a Mérnök (Engineer) Ők már jobban értenek a robotokhoz például, így ne lepődj meg, ha némelyiküket egy egész droid-horda követi. A szakma mesterei viszont mindenféleképp a Nano Technikusok (Nano Technician). Őket könnyen meg lehet ismerni a mindig körülöttük levő nanorobot felhőtől. Olyan bonyolult műveleteket hajtanak végre pár kézmozdulattal, hogy egyesek tényleg mágusnak tekintik őket. Két foglalkozás maradt ki. Egyik a Kereskedő (Trader). Ő egy utazó fajta, a szokásos módon, az olcsó dolgokat veszi, a drágát adja. Elég sokszor fogsz velük találkozni, pláne városok forgalmasabb helyein, ahol ordítozva próbálnak megszabadulni a portékáiktól. A másik csodabogár a Metafizikus (Meta Physicist). Ők a bolygó gondolkodói, igazából semmilyen különleges képességük nincs, hacsak azt nem vesszük, hogy van néhány vicces egyén, akik megpróbálnak velük virtuálisan hittéríteni. Enyhén poénos társalgásokat lehet velük lefolytatni. Miután a megfelelő foglalkozás is megvan, már csak nevet kell választanunk, majd meg kell tennünk az első nagy lépést: kiválasztani, hogy valamelyik klánnal tartunk-e, vagy inkább az Omni-Tek színeiben fogunk versenyezni. Ha ez is megvan, irány a nagybetűs Élet!
Azaz a kiképzőpálya. Amikor először bekerülünk Rubi-Ka forgatagába, egy a csapatunkhoz tartozó tréningpályán találjuk magunk. Itt pár guide-tól meg lehet tanulni az irányítás alapjait, de én jobban ajánlom, hogy más játékosokat támadjunk le a kérdéseinkkel. Itt van jópár újratermelődő ellenség is, ezek csak akkor támadnak, ha mi rontunk rájuk (illetve a pályák mélyén már vannak maguktól támadó emberek is), tehát el lehet kezdeni harcolni, szinteket lépni, cuccokat gyűjteni (érdekes módon szinte az első legyőzött patkánynál találtam egy olyan gyűrűt, amit azóta használok). Általában igaz az a szabály, amit a programozók lefektettek, hogy a tréningterületet 4. szint, vagy 1000 kredit nélkül nem érdemes elhagyni – de a legjobb, ha mindkettő megvan. Itt már szerezhetünk csapattársakat, beszélgethetünk, sőt, akár kereskedni is elkezdetünk! Később megtaláljuk az első küldetésgenerátort, annál már lehet kezdetleges feladatokat is végrehajtani (pénz és xp lesz a jutalmunk, meg persze a begyűjtött tárgyak). Miután szépen lassan felfedeztük a képességeinket, elértük a mágikus négyes szintet (tényleg csak ez felett éri meg felfedezni a külvilágot, mert különben elég gyorsan megtapasztalhatjuk, milyen dolog is trágyává kalapálódni egy szimpla mókustól is), lassan elindulunk felfedezni a nagyvilágot, és elkezdhetjük eldönteni, hogy mit is akarunk kezdeni magunkkal. Innentől már mindenkinek más lesz a folytatás, csak remélem, hogy sikeresek lesztek!
Az első, amit észre fogunk venni, az a grafika minősége lesz. Ha valakinek kellően erős gépe van, akkor bizony olyan vizuális orgiában lesz része, amit online játékban még nem lehetett látni. Rubi-Ka földjén városok, csodaszép dombos vidékek, sivatagok, véget nem érő óceánok váltják egymást. Minden teli van élettel, és ezt nem csak a szörnyek állandó jelenlétére értem! Vannak, ahol nyulak ugrálnak, máshol madarak repülnek el előlünk. Minden olyan csodásan van megcsinálva, hogy az ember egy ideig tényleg csak jár-kél. Ezt sajnos tényleg élőben lehet csak élvezni, a képek nem adják teljesen vissza azt az atmoszférát, ami körülveszi a játékot. Persze ebből sokat csak később vesz a játékos észre, mert az első hely, ahol megjelenik az egy kisebb edzőtábor, ahol elkezdhet szinteket lépni, és beletanulni a játékba). A karakterek kidolgozása nem kevésbé tökéletes, minden kis tárgy amit a kezünkbe, illetve más testrészünkre (nem, nem oda, hanem mondjuk a fejünkre! :-) veszünk, azt azonnal láthatjuk is – nem kevés derültséget váltva ki a körülöttünk állókból. Mert néha bizony vannak, akik olyan ruhakölteményeket össze tudnak hozni, hogy a fél város rajtuk röhög! Minden lövésfajtának, minden robbanásnak, minden nanotechnikának különböző animációja van, szóval tényleg nem fog az ember egyhamar beleunni a látottakba. Ennek a látványnak viszont van annyi hátránya, hogy a rendes élvezhetőséghez egy rettentően erős gép kell. Komolyan, nálam néha annyira beszaggatott a játék, hogy percekig egy helyben kellett várakoznom, míg mindent a képernyőre tett. Mint említettem, a 13-as patch-el már azért javult a helyzet, de azért még most is érezhetők lassulások. Ezekbe viszont beletanul az ember idővel, és rájön, mikor kell egy picit várakozni, hogy a szaggatás ne menjen a játékélmény rovására. Ráadásul elég nagy szabadságot kapunk a grafikai opciók testre szabásában. (Akinél szaggat, annál nagyon ajánlom a látóhatár méretének drasztikus csökkentését!)
Ha már kigyönyörködtük magunkat a grafikában, vigyázó füleink tapasszuk gyorsan a hangszórókra, mert megéri! A zene legtöbbször a helyzethez illő, szabad téren nyugalmasabb, városokban pergősebb (pláne a kikapcsolódási részeken), harc közben kellően adrenalin növelő. A környezeti hangok s megfelelőek, nagy élmény egy erdőben a madárcsicsergést hallgatni. Egyedül már azt várom, hogy pl. a Counter Strike nyomán mikor lehet majd egy ilyen játékban is ismerőseinkkel élőhangon kommunikálni...
Az irányítás is viszonylag kézre áll. A játékot leginkább 3rd person nézetből fogjuk kémlelni, és kis sarkítással azt is mondhatnám, hogy a kurzormozgató gombokon és az egéren kívül nagyon nincs is másra szükségünk. Persze ez így nem lenne teljesen igaz, de tényleg csak 1-2 billentyű szükséges csak. Tehát nem kell félni, nem túl bonyolult a dolog.
Ami viszont tényleg egyedivé teszi a játékot, az a hangulata. Emlékeztek, mekkora királyság volt, amikor először kibukkantatok Omikron utcáira (persze az Omikron: Nomad Soul c. játékról beszélek), és ledöbbentetek az emberek tömegétől, egy komplett világtól? Nos itt is hasonló élményben lehet része az embernek, csakhogy itt a többiek nagy része is élő személy, valahol a világ túlsó végén, vagy éppen a szomszédék Pistikéje! Ahogy a kalandozó csoportok megbeszélést tartanak, az árusok kiabálnak, néhány elszegényedett karakter megpróbál lejmolni valami kisebb cuccért, mind olyan, amitől az ember kapásból beleszeret a játékba! Általában megérkezésünk után nem sokkal meginvitálnak egy csapatba, ha ez nem történne meg, ne legyünk szégyenlősek, keressünk egy szintben hozzánk illő emberkét, és próbáljunk vele kapcsolatba lépni! Esetleg ha nagyon nem értjük, merre is vagyunk, menjünk egy százas szint feletti társunkhoz, és tisztelettudóan kérdezzük meg, hogy tud-e segíteni! És mivel valószínűleg ők is így kezdték, szívesen eligazítanak. A lényeg, hogy nem kell szégyenlősnek lenni! Lehet, hogy valamelyik gazdagabb karakter még egy később jól használható tárgyat is hozzád vág majd, ez mostanában nagyon bevett szokás. Tényleg, egy olyan jó közösségbe kerül az ember, hogy szinte a második életévé lép elő a játékkal töltött idő!
Azt hiszem, a leírásból tökéletesen látható, hogy egyszerűen nem találtam hibát a programban. Pedig biztosan van, de az ember egyszerűen nem vesz észre egy textúra rontást, egy clipping problémát, amikor ennyire jól szórakozik! Egyedül a multiplayer játékok két szokásos gondja van vele. 1. A program nem kifejezetten szereti a lassúbb kapcsolatokat. 2. A havidíj kicsit mindig drága nálunk. Ha viszont ezek nem zavarnak valakit, annak ajánlom, kezdjen bele egy játékba, és találkozzunk valahol Rubi-Ka egyik városának az utcáján!
