„Nincs új a nap alatt” – tartja a közhelyszámba menő mondás, de ami miatt megkedveltem a Fractured Space-t, az az, hogy ismerős elemek újszerű kombinációjából milyen meglepően egyedit tud alkotni. A brit srácok és lányok alapötlete az volt, hogy a sok egyszemélyes játék után epikusabb űrcsatákat akartak a képernyőre varázsolni, ennek megfelelő tempóval és játékmenettel. Jómagam amikor először hallottam a Fractured Space-ről, azt hittem, hogy a klasszikus Star Trek: Bridge Commander fog valamilyen szinten visszaköszönni – az igazság pedig elég messze van ettől.
Ha egyszerűen akarnám megfogalmazni, mi is a Fractured Space, azt mondanám, hogy egyfajta sajátos keveréke a World of Tanksnek és a League of Legendsnek, bazi nagy űrhajókkal. :D Elismerem, kissé szürreális a leírás (vagy inkább mondjuk ki: zavaros? ;) ), de mindjárt megmagyarázom. (Muszáj is lesz, mert oktatómód (remélhetőleg csak még) nincs.)
Kezdjük ott, hogy hajót kell választanunk a három gyártó modelljei közül. Kezdetben csak 1-1 hajóhoz férhetünk hozzá, de ahogy gyűlnek tapasztalati pontjaink és a pénzünk, úgy oldhatjuk fel és vásárolhatunk még a technológiai fát böngészve. A kezdő hajókat sem érdemes lenézni, ugyanis amellett, hogy eléggé különböznek egymástól, mégis eléggé kiegyensúlyozottak. A Flagship például sokat kibír, és 10 km alatti távolságban elég nagyot tud ütni, de igencsak lomha. A Hunter ezzel szemben ugyan gyengébb, de sokkal fordulékonyabb, gyorsabb, képes rövid távú teleportálásra és az álcázott hajók felderítésére. Emellett a már meglévő hajóinkat is fejleszthetjük ugyanezen erőforrásokból – bár a játék készítői kínosan ügyeltek arra, hogy ezen fejlesztésekkel se legyen túl erős egy hajó sem (inkább mondanám finomhangolásnak ezt a részt). Végezetül ott a legénység: ugyan két előre összeállított csapat közül már választhatunk, de akár saját csapatot is létrehozhatunk, illetve új embereket/droidokat is felbérelhetünk. Hogy miért fontos ez? Roppant egyszerű: az egyes legénységi tagok más-más buffal rendelkeznek.
No de jöjjön a csata, ahol is 5 az 5 ellen feszülnek egymásnak az ellenfelek! A pálya öt szektorra van osztva: van két bázis (a végső cél ezeknek elfoglalása) és van három bányászati szektor: alfa, béta és gamma. A csata kezdetekor az alfa és béta szektorokban az előretolt helyőrségek a közelebb eső csapatok kezén vannak, és három bányászállomás áll gazdátlanul. A messzebb lévő helyőrséget elfoglalva lehet az ellenfél bázisához ugrani, és az elfoglalást megkezdeni/folytatni. Ellentétben a többi állomással, a bázis elfoglalási folyamatát nem lehet visszafordítani. A bányászállomások pedig elfoglalásuk után stabilan termelnek, így egy idő után fejleszthetjük hajónkat vagy egy helyőrségen vagy a bázison (vagy ha kilőnek, akkor újraéledéskor), maximum 8. szintig. A gamma szektorban lévő gázkitermelő állomást csak meghatározott időben lehet elfoglalni, és ilyenkor ideiglenes buffot ad. Röviden ennyi a lényeg.
Van abban valami felséges és lenyűgöző, ahogy ezek az 1-2 km hosszú hajók méltóságtejesen manőverezve harcolnak egymással – szinte kedvem volna csata közben ifj. Johann Strauss Kék Duna keringőjét bekapcsolni (ahogy Stanley Kubrick is tette pár űrben játszódó jelenetben a 2001: Űrodüsszeia című filmjében). A látványról az Unreal Engine 4 gondoskodik, de a guildfordi csapatnak lesz még reszelnivalója rajta bőven. Szó sincs róla, hogy csúnya lenne, sőt, a hajók fantasztikusan néznek ki. Nekem inkább az állomásokkal van bajom: gyakorlatilag a szürke 50 árnyalatát pár piros lámpával dobták csak fel. Döglött és fantáziátlan. De ennél nagyobb bajunk ne legyen... A hangok jól eltaláltak, a legénység szövegeit viszont nem ártana bővíteni, mert elég hamar ismételni kezdi magát.
A nagy kérdés adott tehát: megéri már most megvenni? A kérdés annak tükrében még érdekesebb, hogy a játék ingyenesen lesz majd játszható, ha kikerül az Early Access státuszból... Mielőtt még pánik törne ki, elárulom, hogy a prémium dolgok egyelőre cicomában merülnek ki, plusz a fejlesztők érezhetően nagy gondot fordítanak arra, hogy a játék kiegyensúlyozott maradjon. Én azt mondom, megérdemli az angol csapat a támogatást.
