Army of Two: The 40th Day (X360)

Én jönni Montréal
Hasonló érzések kavarognak bennem, mint az első rész végigjátszásakor: vegyes érzelmek ezek, hiszen a játéknak akadnak jó, de ugyanakkor rossz tulajdonságai is. A változatlanul maradt mag, a kétszemélyes külső nézetes henteléses akció ismét elviszi hátán a produkciót, de míg az első rész elképesztően elrontott járműves részekkel (a légpárnás járműves folyós bénázást soha nem felejtem el :-) ), hajat tépően buta MI-vel és fapados multival véste be magát a játéktörténelembe, addig a második epizód a történet teljes hiányával és a monoton gyilkolással válik könnyen felejthetővé.
Hiába nagyon jó a hangzás és Tyler Bates zenéi egészen nagyszerűek... a 40. napon kooperatív ökörködésre kiváló és akár egy nap alatt végigjátszható, de kérdés, hogy ez mennyire válhat előnyére?
INFO: Tyler Bates szerezte többek között a 300 és a Watchmen filmek zenéjét, a Salem hangját adó Nolan North pedig számos videojátéknak kölcsönözte már hangját, legemlékezetesebb szerepe az Uncharted játékok Nathan Drake-jének szinkronhangja.

Koop, a rossz fiú
A kanadai csapat az első résszel már bizonyította, hogy az Unreal motor kellő szakértelemmel párosulva új oldalairól is bemutatkozhat (nagy külső helyszínek, víz szimuláció és vizes terepek kezelése valamint PS3-as port), azonban a második résznél konzervatívan bántak a megjelenést és a játékmenetet érintő újításokkal. A játék hét fejezete leginkább folyósokon és folyosószerűen kialakított kültéri helyszíneken játszódik, a hátulnézetes lövöldözést ritkán szakítva meg egyéb feladatokkal (mindössze két "back to back" részt helyeztek a játékba). A helyszínek szépnek szépek, de valahogy hiányzik belőlük az a plusz, az a szikra, amitől igazán jóvá válhatnának. Mivel a pályák mindegyike 30-40 perc alatt teljesíthető, egy végigjátszás élettartama az átvezetőkkel és az összes civil kiszabadításával is olyan 5-6 óra tiszta játékidőt eredményez. Ez mai szemmel, a konkurenciát ismerve (Gears of War, Kane & Lynch) is kevés, főképp a pályák és feladatok változatosságát illetően.

Végtelen muníció
A játékmenet új elemei frissnek hatnak, de csak ideig-óráig: jó ötlet a sisakba kötött GPS és igen jól is néz ki (afféle batmanes szűrő kerül a játékra), el lehet szórakozni az ellenfelek lefegyverzésével vagy ál-megadásunkkal, és persze a civilek megmentése is új játékelemet hoz a sok puffogtatás közé, de a minket segítő és az ellenfeleket vezérlő MI nem készült fel az ilyen furfangos megmozdulásokra. A gép sokszor érthetetlenül veszi észre lopakodó zsoldosainkat és a foglyok kiszabadításánál ezért legcélravezetőbb a nyers erő, akárcsak a játék többi részében.
Óriási hiba, hogy a játék monoton ritmusát sem főellenfél harcok, sem pedig egy B-akciófilmeket idéző történet sem dobja fel! A pályák közötti összefüggés mindösszesen fizikai elhelyezkedésükből adódik, de a mellékszereplők be- és kiírása a történetből teljesen logikátlan: a semmiből tűnnek elő – akárcsak Jonah, a későbbi főgonosz –, majd ugyanolyan gyorsan örökre el is tűnnek. A terroristák motivációja megmagyarázhatatlan, Sanghaj rommá változtatására és hőseink motivációjára nincs igazán magyarázat, az átvezetők blődsége pedig egyszerűen rémes.

A designerek úgy érezhették, hogy jó, ha a két kigyúrt fazonunk mellé raknak egy-egy "sidekicket", de nekik csupán néhány mondat jut, és osztogatják az utasításokat a nehézfiúinknak. Mi pedig illedelmesen engedelmeskedünk (de vajon miért?), hogy aztán jutalomként dönthessünk sorsukról és válhassunk hirtelen élet és halál urává: két megszerezhető achievement és két fegyver érhető el döntéseink függvényében, azaz két végigjátszás szükséges minden következményt bemutató képregényes átvezető megtekintéséhez. Azt viszont magyarázza már el nekünk valaki, hogy a 4. fejezetben Dr. Wu honnan tudja, hogy az előző fejezetekben milyen döntéseket hoztunk? :-)
Kiváló ötlet az egyedi sisak tervezése, melyet PC-n készíthetünk el a játék weboldalán és azt utána EA-s profilunkhoz hozzárendelve a konzolról érhetjük el, hogy akár a kampány vagy a többjátékos menetek során is viseljük azt! Bravó!
Menet közben bármikor (ha éppen nem vagyunk harcban) fejleszthetjük és színezhetjük fegyvereinket, a már megtalált vagy kinyitott fejlesztések/festések függvényében. Szerintem a leghatásosabbak a célzás pontosságát növelő kütyük és persze a távcsövek, melyekkel a tornyokból könnyedén szedhetők ki a katonák.
SPOILER: Negatív döntéseket hozva Dr. Wu nem adja nekünk a kórházban rejtegetett fegyvert.

A csúcspont hiánya
A játékmenet tehát az új zónába érkezés, ránk küldött ellenfelek likvidálása, zóna elhagyása ritmusra épül. A mezei kommandósokon és a játék második felében hemzsegő, pajzzsal nyomuló elleneken kívül csak a fején sebezhető puskás, az egyaránt hátán sebezhető gépágyús és lángszórós valamint az oldalsó tárolóin sérülékeny gránátvetős szegülnek ellenünk. Hiába a 10-12 típusú ellenfél, ha taktikailag alig kell változtatni az ellenük alkalmazott harcmodoron és legyőzésük minden monumentalitást nélkülöz.
Az utolsó három fejezetben a designerek nem vesződtek az ellenfelek taktikus elhelyezésével, hanem hangyabolyszerűen rohamoztatják velük a játékost, így az utolsó fejezet számomra (sajnos) tömény unalomba fulladt volna, ha nem lett volna hirtelen vége! Elkaptuk Jonah-t és egy gombnyomással döntöttünk sorsáról, semmilyen felemelő leszámolásra nem került sor. Számomra ez így nagyon lapos, nyoma sincs a Gears of War-féle monumentalitásnak, változatosságnak, ötlethalmaznak és epikus harcoknak vagy a Kane & Lynch-féle delíriumos ámokfutásnak.
INFO: Egyszeri végigjátszás után jutalmunk két csalás és néhány öltözék, melyek egyike a klasszikus, első részben használt felszerelés.

"Az átverés fejezetei"
Március közepén ezen a néven (Chapters of Deceit) érkezett meg a játékhoz az első letölthető csomag (DLC), 800 MS pontért két új kampányfejezetet tartalmazva. Akárcsak az első részhez kiadott ingyenes fejezet, ez a DLC is alternatív befejezést tár elénk, ezért itt már lelőhetjük Jonah-t (kár, hogy egyetlen fejestől lefekszik)! Az első pálya irodaházában hőseink elszeparálva kezdenek, a játékost egy harmadik zsoldos segíti, majd hamarosan ismét felbukkan Dr. Wu is, és a pálya végén sor kerül az őrült vezér likvidálására is. A második új fejezet leginkább külső tereken játszódik, ahol a terrorcselekmények valódi felelősét kaphatjuk el (Jonah személye csak átverés volt) a küldetés végén a magasvasutat szabotálva, töméntelen ellenféllel fűszerezve.
Összesen kicsit több mint 1 órával nyújtották meg a játékidőt, de a monotonitást még a végső, grandiózus robbantási jelenettel sem tudták feledtetni... a civilek megmentése pedig szinte már az őrületbe kergetett. :-(
INFO: A DLC achievmentjei elképesztően bugosak, ha az alapjátékból voltak már többjátékos eredménycéljaid, úgy azoknak függvényében érhetsz csak el ebben pontokat...a hiba kijavításán még dolgoznak.

Mit hoz a jövő?
Az EA fejeseinek főhet a fejük, de alaposan. Egy kiforratlan, de 2,5 millió példányban elkelt első rész után a folytatás minden szempontból érettebb, de ugyanakkor egysíkúbb is... Nem találkozott a játékosok elvárásaival, és a januári premiertől eltelt 2 hónap alatt "mindössze" 790 ezer darabban fogyott nagy konzolokon (plusz 80000 PSP-n).
Rios és Salem karaktere továbbra is üt, az akció pörgős, a co-op még mindig jó móka, de ha az esetleges folytatásban nem lesznek monumentálisabb harcok, nem lesz változatosabb, és nem kap legalább egy gyönge történetet, akkor kétlem, hogy engem még egyszer képes lesz leültetni a konzol elé.
SPOILER: Bármi legyen is a döntésetek a játék végén, valahogy sem a 2 jónak mondott, sem pedig a rossz befejezés nem hozza el a csúcspontot. A történet és az igazi motiváció hiánya rányomja bélyegét a befejezésre is.