Agatha Christie: Halál a Níluson

Pár évvel ezelőtt ismerték fel a kiadók, hogy a világ felének nem nagyon készülnek játékok. A legtöbb programmal ugyanis inkább a hímnemű lakosságot célozzák meg. Így aztán gyors kutatás indult, hogy vajon játékból mi kell a nőnek? Hamar kiderült, hogy az ún. "Hidden Object" játékokkal még a pasziánsz sikerét is túl lehet akár szárnyalni. Az ilyen játékokban egy zsúfolt képen kell megkeresni megadott tárgyakat. Mindez pedig olyan sikeres lett, hogy azóta – főleg Németországban – szinte hetente jelenik meg egy-egy új játék. Közös jellemzőjük, hogy alapvetően mini játékokról van szó, viszonylag rövid játékidővel.

Egy idő után azonban ezek már eléggé egy kaptafára mentek, és az ügyesebb kiadók megfűszerezték a pályákat valami mással, valami egyedivel. A legkézenfekvőbb újítás – a nők által szintén szeretett – kalandjátékokkal vegyítés: ez jelen esetben annyit jelent, hogy a különböző "pályákat" (valójában a zsúfolt képeket) egy történettel kötötték össze. A másik lehetőség a kalandjátékokban szereplő logikai fejtörők (puzzle-k) voltak, amiért szintén rajong a gyengébbik nem.

Nos, a Halál a Níluson pont ilyen típusú program lett. Tehát aki játszott a korábbi – klasszikus pont-and-click – Agatha Christie játékokkal, az véletlenül se várjon a Halál a Nílusonban folytatást, mert nem az! Ez a játék a hasonló című könyv történetére fűzött, puzzle-kkel megspékelt Hidden Object játék. A történetet sem igazi átvezető videók viszik előre, hanem a többi hasonló keresgélős játékban megszokott álló képek alatt futó feliratok (hasonlóan egy képregényhez).

Szerencsére mindez már a játék dobozán lévő nagy plecsniből is kiderül, ezért nem is vártunk hagyományos kalandjátékot. És mivel a Hidden Object játékokat is szeretjük – igen, még férfi létemre is, bár néha nagyon fel tudnak idegesíteni –, kíváncsian vágtunk neki feleségemmel a játéknak. Ami először feltűnő, az a játék nyelve, hiszen magyarul van. Ez azért lepett meg minket, mert a Hidden Object játékok egyik sajátossága, hogy sokszor szavak hasonló alakján alapul: például meg kell keresni a képen egy "spade"-et, ami angolul ásót meg pikket is jelent. És persze van, hogy 3 spade-et kell megkeresni, amiből kettő ásó, egy meg egy pikk szimbólum. Na most ezt szinte lehetetlen lefordítani magyarra.

Így aztán előre dörzsöltük a kezünket, hogyan is oldották ezt meg. A játék eleje felé azonban "szomorúan" tapasztaltuk, hogy semmiféle fordítási hiba nem volt. Azaz, a fordító játszott is a játékkal, nem csak a szöveget fordította. Azért később csak találtunk ilyeneket, "szem nélküli arc", ami valójában egy óra volt, aminek magyarul semmi értelme, hiszen a számlap, csak angolul "arc". Vagy például hiába kerestünk nádat a képen, mert a megoldás egy sétapálca volt. Amikor pedig a megtalálandó tárgy egy "vas" volt, egyből tudtuk, hogy iront, azaz vasalót kell keresnünk.

Ennél picit nagyobb hiba, hogy volt olyan tárgy, aminek a nevét egyáltalán nem fordították le, és egy üres rész volt a szöveg helyén, tehát esélyünk sem volt megtalálni, és csak a segítség funkció mutatta meg, hogy egy csípőfogót kellett volna felkutatnunk. Valamit elég nehéz lesz megoldani az egyik rejtvényt angolul nem beszélő játékosoknak, hiszen a képeken látható dolgok angol neveinek alakjával kell kezdeni valamit, hogy a megoldás kijöjjön. Azért az is látszik, hogy nagyon igyekeztek a fordítók, mert azokon a helyeken, ahol az angol eredetiben azzal szívatták a játékosokat, hogy keresniük kell egy tengert (sea) és persze a képen sehol sincs tenger, hanem valahova oda van írva, hogy "sea", ott a fordítók nem fordították le tengernek, hanem meghagyták eredeti alakjában.

Már az igazi kalandjátéknak számító Sherlock játékokban is jó ötletnek tartottam, hogy nem elég "csukott szemmel" megoldani a feladatokat, anélkül, hogy értenénk a történetet, hiszen időről időre kikérdezi a játék, hogy értjük-e, hogy mi történt. Itt is össze kell néha párosítanunk szövegeket szereplőkkel és tárgyakkal, ezzel adva bizonyosságot, hogy haladhatunk tovább a történetben, mert minden világos.

Azért egy ilyen Hidden Object játék egy gyakorlott játékosnak – mint amilyen a feleségem – nem jelent annyi játékidőt, mint egy klasszikus kalandjáték. Cserébe viszont többször újrajátszható, hiszen a feladatok újrajátszásonként változnak. Azért olyan nagyon sokszor sincs értelme végigvinni, hiszen egy idő után, minden szobát (képet) úgy ismer a játékos, mint a tenyerét, és pontosan tudja, mi hol van rajta. De két-háromszor azért megteheti, míg egy hagyományos kalandjátéknál legtöbbször az egyszeri végigjátszásnak van csak értelme.

Személy szerint picit azért sajnáltam, hogy nem egy megszokott point-and-click kaland lett az új Agatha Christie játék, de időtöltő szórakozásnak, casual game-ként tökéletesen megfelel. Sőt, a többi keresgélős, rejtett tárgyas játék között különösen jó történetével és sokszínűségével.