Keresés
Hírek | Cikkek | Játékok | Fórum

BejelentkezésFórum

Beszélgetés a játékokról

»» Assassin’s Creed Valhalla





Írd ide hozzászólásod:


20.05.08. 23:35
Pras
Eltűnődtem a beszélgetés kapcsán. Egyetértek azzal, hogy észrevehetően (bár azt hiszem, továbbra sem riasztóan erősen) kiéleződött a kommunikáció, és megerősödött egyfajta - bár utálom ezt a szót, hirtelen nem ugrik be frappánsabb - "entitlement". Nem is csupán a "mindent akarok és most azonnal", hanem az is, hogy nem kevés hozzászólónál ilyen-olyan fórumokon észrevettem már, hogy él a fejében egy előkép a jövőbeni termékkel kapcsolatban, és ha attól megfigyelhetővé válik a fejlesztése során valamiféle deviancia, azonnal megy az ordítás, most függetlenül attól, hogy ez mennyire indokolt. Az egyéni vélemény szerepe(nek az illúziója) felerősödött.

DE.
Ennek azért a cégek is vastagon adták/adják alá a lovat. Anno ugye, az ember olvasta az ismertetőket, hallotta a szóbeszédeket, játszott vele a haverjánál, lehúzta a Dome-ról a demót, és ha tetszett neki, megvette. Vagy "megvette", na. Próba -> értékítélet -> tranzakció. Esetleg volt előtte egy-két fejlesztői interjú meg screenshot meglebegtetve, és annyi.
Mostanra viszont mind a termék maga (season pass, DLC-k, pack-ek, mikrotranzakciók, egyáltalán-nem-szerencsejáték-lootboxok stb.), mind a marketing szegmentálódott. Ebben, legalábbis ez utóbbiban szerepe lehetett a közösségi finanszírozásnak is, ahol létkérdés a jó PR, ennek megfelelően a közösséggel fenntartott szoros és rendszeres kapcsolat, de szerepe lehetett általánosságban a közösségi média térnyerésének is, ahol már a legutolsó hulladék olajipari cég is kötelességének érzi a személyes jófejség érzetéhez a tőkehal-mémeket twittelni. Biztos létezik erre egy szakkifejezés valahol a pszichológia és a marketing határán, gőzöm sincs róla, de kétségkívül nem csak alulról telt meg a színház, felülről is volt és van egy nyomás, hogy ők márpedig a színpadon akarnak lenni.
Ez pedig valahol törvényszerűen hozta magával a lájk/diszlájk hozzáállást, elvégre olyan rohadt sokan tolonganak a színpadon, hogy ki sétál ki előadás közben differenciált színikritikát alkotni egy trailerről? Volt tehát egy eltúlzott és primitív visszacsapás, mert hozzászoktunk az ordításhoz és a baltával faragott reakciókhoz, amire pedig nagy bölcsen érkezett a bocsánatkérő hajolgatás, függetlenül attól, hogy ezt mennyire gondolják komolyan.

Végigvittem az Odyssey-t máskülönben, mert hangulatos volt a hellén háttér, tologattam az Origins-t, ami addig volt úgy-ahogy érdekes, amíg a térképen voltak ismerősen hangzó nevek ill. akkora nyomot hagyott bennem, hogy el kellett gondolkodnom a rész címén, ennyivel a hátam mögött van egy olyan érzésem, hogy nem feltétlenül az AC új része szorul rá egy részletes trailerre ahhoz, hogy meg lehessen tippelni, milyen is lesz. Hangulatos bloatware.

Vissza