The Legend of Zelda: Breath of the Wild [hozzászólások]

A páncélok többségét én is elengedtem, a soldier's setet hármas szintre felhúztam (hú, hányszor haltam meg egy-egy hinox segge alatt, hogy aztán ne is dobjon nekem hinox gutot), és a lopakodós ninjacuccot használom még néha, de azt is csak az első szintig vittem el. Az időjárás miatt beszerzendő ruhákat a megfelelő helyszíneken felveszem, egy-egy szintet azokba is beletoltam, de amint lehet, visszaveszem a jó magas védelmet nyújtó soldier's setet. Ha maxra tolom őket, akkor sem lesznek olyan ütősek, mint az, ami már megvan.
Fél szemmel láttam, hogy van egy guardian set, de még nem érzem az erőt arra, hogy kifejlett guardianokat farmoljak. A földhöz kötötteken gyakorlom a parryt, de a mozgók, és pláne a repülők elől menekülök.

Ja igen, amit még dicsérni akartam: tetszik, hogy a tornyokért is keményen meg kellett küzdeni, nem csak úgy odamegyünk és lazán felmászunk rájuk.

(Zene: +1)

A lovak befogása, megszelídítése tetszik, tervben is van, hogy bővítem az istállót. De javíts ki, ha tévedek: ahhoz, hogy egy lovat egy adott régióban magamhoz tudjam hívni, az kell, hogy az adott terüketen lévő istállóból kikérjem, nem? Csak mert akkor kezdtem el inkább saját magamra és a kiscsillió teleportálós pontra hagyatkozni, hogy lovagoltam, aztán jött egy hegy vagy szakadék, ott elkezdtem mászni/repkedni, a ló pedig ott ragadt a távolban, onnan már nem tudtam magamhoz hívni.

Nekem az első igazán "transzcendens" (köszi, lopom) élmény akkor jött, amikor megcsináltam az elefántos divine beast küldetést, felszabadítottam a bezárt szellemet, és az óriási gépezet felállt arra a hegycsúcsra. Itt mondtam, hogy akarok még ilyen élményeket.

Bocs a dupláért, de ez lemaradt: nekem egyedül, ami farmolós volt nagyon egy idő után, és fel is adtam, az a különböző ruhák és páncélzatok upgrade-elése és kimaxolása. Mondjuk itt is az volt, hogy volt egy-kettő, ami egyértelműen fontos volt (nem akarok spoilerezni, nem tudom, mennyire ástad ebbe bele magad ezen a szinten, de bizonyos ruhaszettek jó kis bónuszokat adnak), és azokat igyekeztem kimaxolni, amennyire lehet, a nagyját meg szimplán csak a tudat miatt begyűjtöttem. Azt hiszem, minden megszerezhető ruhát összeszedtem a játékban, de ezek egy részét tényleg csak amiatt, hogy elmondhassam, hogy ezt megtettem De amikor ilyenek voltak, hogy kell két sárkánypikkely meg 30 békaláb meg nemtommi a következő upgrade-hez, akkor tényleg inkább folytattam a main questet...

Viszont összességében a lényeg: nekem a Zelda-játékok világa, bármelyik, amelyikhez eddig szerencsém volt, összehasonlíthatatlanul édes és utánozhatatlanul magával ragadó, egyelőre alig van játék, amivel össze tudnám vetni ezt a fajta igazi "emberi" játékélményt, amit ezek nyújtanak. Ennek egyik jelentős része amúgy a zene, ami a Breath of the Wildban is egy külön regényt megér - kiráz a hideg most is, ha rágondolok egy-egy dallamra vagy bizonyos klasszikus Zelda-melódiák újrahangszerelésére. Ezek a japánok iszonyatosan tudják a dolgukat.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Pedig nekem annak a felfedezése, hogy lehet lovat befogni, iszonyatosan nagyot dobott a játékélményen, talán az volt az első, ahol igazán "transzcendens" élménnyé vált a játék! És igazából elég egyetlen lovat befognod, utána örök életig a tiéd, szóval annyira az szerinten nem egy nagy odafigyelést vagy tervezést igénylő dolog.

Az inventory kérdés valóban nagyon durván farmolósnak tűnhet, de emlékeim szerint (kb. fél éve játszottam ki, azt hiszem) nekem úgy igazán sosem okozott nagy frusztrációt. Mindig, ha mentem valahova, csak-csak belefutottam a korok magokba, szinte mindenhol van, és amit ilyen módon - tehát nem szándékos utánamenős gyűjtögetéssel - összeszedtem, bőven elég volt ahhoz, hogy ne érezzem szűkösnek a tatyómat.

Mindenesetre nagyon örülök, hogy bejön - bennem az is felmerült már, hogy újratolom, de azért ez tényleg egy kb. 120 órás időbefektetést igényel, legalábbis az első végigjátszátom alapján...

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Idén vettem először Nintendót, ez az első Zeldám.

Hogy ajánlom-e bárkinek? Nem.
Csak akkor, ha egy felnőtt embernek nem probléma, ha Witcher 3 szintű ráfüggést produkálva, szociális életet az elvárható minimumra szorítva, még álmaiban is stratégiát tervezve játszik heteken át, mert akkor viszont nagyon is ajánlom.

Olvastam évek óta mindenfele a hozzászólásokat, de nem akartam elhinni, hogy mennyire jó élmény a BotW. Idén januárban unalmamban (PS5 soká lesz, nincs is rá izgalmas játék, a laptopom meg attól melegszik, ha megnyitok egy wordöt) vettem egy Switchet, rá pedig a Zeldát, de egy óra után félretettem, hogy nekem ez így most nem jön be, a fene fog a staminával kínlódni, almát szedni meg sütögetni, a bevezető terület is unalmas, majd egyszer később folytatom.
Több hónap eltelt, addig letoltam a nagyon szórakoztató Zelda-klón Immortalst, és megjött ismét a kedvem az eredetihez. Nos, ennek kb. két hete, és azóta ki sem látszom a játékból. A terep tényleg eszméletlenül gigantikus, rengeteg felfedeznivalóval, a fejlesztés, a főzőcskézés és a stamina-menedzsment valójában jó móka, a karakterek cukik, a fejtörők jók, a környezeti tényezőkre nagyon kell figyelni (miért van ennyi vihar, grrr), és a csaták is kellően emelik a pulzusszámom. Rengeteg találékonyságot igényel a játék, amit nagyra értékelek.

Messze még a vége, két divine beast és a master sword már megvannak, a páncél háromnegyede kész, de az emlékekkel sehol sem tartok, össze kellene lapátolnom további tízezer pénzt, plusz fel kell tárni még laza 80 shrine-t.

Persze vannak olyan elemek, amiket nagyon nem szeretek. Az, hogy a kard, pajzs és íj pár ütéstől szétesnek, elég bosszantó, de értékelem, hogy állandó tervezésre kényszerít, nem a legjobb fegyveremmel megyek neki pár bokoblinnak, van, amit eldobok, hogy mást felvehessek, rendben. Nade az inventory slotok száma nagyon szűkös, és itt jön az én bajom… a fejlesztéshez szükséges korok levelek gyűjtögetése a fárasztó farmolás kategóriába esik. Igen, nagyon aranyosak a kis levelek, ötletesek a fejtörők, de amikor belegondolok, hogy két óra alatt összeszedtem ötöt, és a következő slot fejlesztéséhez mondjuk már 23 kellene, meg hogy van a játékban összesen valami 900 darab, én pedig már hatvan darabért vért izzadtam…
A lovakkal/istállókkal való bohóckodásra is azt mondtam, hogy jó, akkor inkább mindenhová gyaloglok/futok.

Köszi a kiegészítést, azért csak kerekebb ez így, hogy a kezdő meg a vérzeldás véleménye is itt van...

Én a Switch verziót tolom, de volt szerencsém a Wii U változathoz is. Nagy különbség nincs köztük (tartalmilag semmi), de a felbontás kicsit élesebb a Switch-en (megjelenítőn játszva). A Sityi által említett frame drop sem jellemző sűrűn, de néha azért érezhető (főleg nagy, nyílt tereken, amikor még a szél is fúj és kavarja a port). Kézi üzemmódban semmiféle belassulás nem tapasztalható, és a majd' 7"-os kijelzőn a 720p tű élesnek hat (ez eddig messze a legélesebb képet adó hordozható konzol kijelző - nem számítva egyes csúcstelefonokat, és tableteket).

A program pedig messze az eddigi egyik legjobb (nem csak) Zelda játék, amivel valaha találkoztam! Méltó búcsú a (valóban alul értékelt) Wii U-tól, és az egyik legerősebb kezdőcíme egy új konzolnak, amivel volt szerencsém játszani!

A készítők, miközben egy 31 éves szériát rebootoltak sikeresen, a magamfajta veterán rajongóknak is hagytak rengeteg nosztalgikus elemet (települések, népek, küldetések, hangzás, zene stb.), ami megdobogtatja kicsi szívünket.

A játéktér valóban hatalmas (az eddigi rekorder Twilight Princess-hez képest - amelyen "végigrohanva" is kb. 60 órára rúgott a tiszta játékidő, amit simán el lehetett húzni 250+-ra is - annak tizenkétszerese!!!), és a sorozatban először teljesen szabadon bejárható.

Vannak persze olyan elemek is, amelyek - számomra örömteli módon - kikerültek a játékmenetből (utáltam például minden rétet és bozótost tarra vágni rúpiák után kutatva), de a kvázi teljes szabadság mellé számos újítás is érkezett. Ilyen a cikkben is írt főzőcske, lovaink ezúttal saját kezű befogása és betörése - itt nincs kapásból egy Eponánk -, de említhetném a dinamikus napszak és időjárás változást is sok egyéb között.

Nem akarom ismételni a Sityi Barátom és Kollégám remek ismertetőjében már leírtakat, csupán régi Zelda fanként annyit akartam mondani, hogy ez a játék (akár valóban konzollal együtt) annak is "must buy" kategória, aki eddig idegenkedett a Nintendótól, de szerette az igazán jó játékokat!

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/