Valamikor idén nyáron fog megjelenni az unepic_fran stúdió új játéka, az UnMetal. A címadás nem véletlen, ugyanis a stúdiónak köszönhettük néhány éve az UnEpic című mókás RPG-platformert is. Illetve volt korábban egy másik játékuk is, a Prisoner of War, amely sok elemében tulajdonképpen az UnMetal elődjének is tekinthető. De miről is van szó?
Az UnMetal egy pixel art stílusban készült akció-szerepjáték, amely a ’80-as évek jellegzetes videojátékos sztorijai, a régi idők játékmenete és úgy általában az akciójátékok és akciófilmek jellegzetes kliséi előtt tiszteleg. Illetve dehogy tiszteleg! Valósággal körberöhögi és kifigurázza őket, viccet csinál belőlük. És teszi ezt olyan zseniális érzékkel, hogy már most, a megjelenés előtt ki merem jelenteni, hogy egy klasszikus van születőben.
A történet főhőse Jesse Fox (ő egyébként a stúdiónál visszatérő vendég), aki valamikor a hidegháború vége felé egyszer csak feltűnik az amerikai égen egy tökig felfegyverzett ruszki vadászhelikopterben. Több sem kell a haza dicső védőinek, egy rakétával leradírozzák az égről a madarat, Jesse-t pedig egy magasrangú tiszt elé ráncigálják, hogy tisztába tegye a dolgokat. A játék tulajdonképpen Jesse elbeszélése, ahogy a lehető legapróbb részletekig elmeséli, miként került ő egy tökig felfegyverzett ruszki vadászhelikopter pilótafülkéjébe. A sztori valahol egy sűrű dzsungelben veszi kezdetét, ahol Jesse-t katonák tartóztatják le olyan vádakkal, amiket ő nem követett el (ezt nem győzi hangsúlyozni). Hamarosan egy cellában találja magát, ahonnan már csak a mi hathatós közreműködésünkkel szabadulhat ki.
Az UnMetal egy izometrikus nézetű játék, ami a régi idők 8-bites alkotásait idézi. Nehéz lenne részletezni a grafikát, elég csak ránézni a képekre. A játékmenet egyszerre régies és naprakész. Tulajdonképpen egy sor, olykor többszintes pályát kell teljesíteni. Kulcsokat keresni, őröket kijátszani vagy lecsapni, fejtörőket megoldani, tárgyakat felszedegetni. Eleinte csak egy csúzlink lesz, de idővel pisztolyt és gránátokat is kapunk. A mentéseket mókásan a WC-kben oldották meg. Vihetünk magunkkal kis csészéket is, amik a gyorsmentést szimbolizálják, de ha megteltek, akkor a legközelebbi WC-n lehet őket üríteni... Jesse időnként szintet is lép, ilyenkor mindig két előre megadott új képesség közül választhatunk egyet. Nem hiányozhatnak a boss harcok sem, amelyek szintén nagyon változatosak. Alapjuk persze mindig ugyanaz: kiismerni az adott ellenfél viselkedését és mintáit és ezekhez igazodva támadni és kitérni a támadásai elől. Ez egyszerűnek hangzik, de idővel belefutunk kifejezetten kemény ellenfelekbe is.
A játék legerősebb pontja a hangulata, amit a tényleg nagyon jó humorral tesznek tökéletessé. Persze ez egy erősen szubjektív elem, így ami nekem nagyon vicces volt, az másnak nem biztos, hogy az lesz. Viszont a játék humora sehol sem érződik öncélúnak, ami nagyon fontos. Sokat dob az újrajátszási faktoron az is, hogy időnként dönthetünk bizonyos dolgokról. Miközben Jesse arról narrál, hogy épp belépett egy szobába, ahol aztán belefutott... és itt mi dönthetjük el, hogy egy csapat őrbe, egy csordányi birkába vagy valami hasonlóba. A pályák elég változatosak, és mindegyik tartogat titkos részeket is, amiket csak a szemfülesek fognak kiszúrni.
Az UnMetal valamikor a nyáron fog megjelenni. Aki szereti a nosztalgiabomba pixel art játékokat, annak ez nem csak kötelező vétel, de kötelező wishlist is Steamen. Az irányítás néha egy picit ugyan nehézkes, de ez az UnMetal által megidézett korszak játékaira egyébként is igaz volt. Amit kapunk, az minden porcikájában a fejlesztők kreativitását és remek humorát hirdeti. És az ilyesmi sajnos manapság egyre ritkább.
