Keresés
Hírek | Cikkek | Játékok | Fórum

Ismertető/teszt

Days Gone

Days Gone teszt – Kipróbáltuk a PC-s verziót

A Bend Studio horrorjátéka az újabb eredetileg PlayStation-exkluzív program, amely PC-re látogatott.

2021.05.26. 16:52 | szerző: Zoo_Lee | kategória: Ismertető/teszt

A Sony nagyon erősen kezdett terjeszkedni az utóbbi évek során, az pedig mostanra egyértelműnek tűnik, hogy videojátékos birodalmuk célközönségének immár nem csak kizárólag a PlayStation konzoltulajdonosokat tekintik. A tavaly nyáron a Horizon: Zero Dawnnal elindított PC-portolási sort (amelynek a híresztelések szerint még közel sincs vége, sőt) a némileg szerényebb fogadtatásban részesült zombis, nyílt világú túlélőhorror, a Days Gone folytatta. A PC-s port által kínált új lendület pedig rá is fér a Bend Studio alkotására, eredeti megjelenésekor ugyanis meglehetősen gyenge értékelésekben részesült, annak ellenére, hogy sokan kimondottan szerették, azok pedig, akik csak egy-másfél évvel később estek neki a végigjátszásának, a számos frissítés és javítás után már nem is értették, miért húzták le annyira megjelenésekor. Azt pedig végképp nem, hogy a Sony miért lőtte le nemrég a folytatás fejlesztését, és terelte a pletykák szerint más szériák felé a Bend csapatát.

Days Gone teszt – Kipróbáltuk a PC-s verziót

Hogy miért tartom jogosnak a Days Gone-t ért kritikák egy részét, arra pár bekezdésen belül kitérek, de előbb lássuk, mit is kínál és milyen erősségei vannak. A Days Gone Oregonban játszódik, két évvel azután, hogy egy brutálisan agresszív és veszedelmes fertőzés mutáns, zombiszerű lényekké változtatta a társadalom jelentős részét, a civilizáció összeomlott, a kevéske túlélő pedig szinte lehetetlen körülmények között próbál napról napra küzdeni a túlélésért. Főhősünk Deacon St. John, egy egykori hadi veterán, majd motoros bandatag, aki a fertőzés kitörésekor szakadt el a feleségétől, aki a jelek szerint nem sokkal később meghalt, azóta pedig legjobb barátjával, Piással nomádokként tengetik a napjaikat, különböző túlélő táboroknak végezve a piszkos munkát ellátmányokért cserébe. Egy nap azonban, pont amikor azt tervezik, hogy végre eljött az ideje a környezetváltozásnak és a múlt hátrahagyásának, rajtuk üt egy fanatikus szekta, aminek következtében Piás súlyosan megsérül, Deacon pedig, miközben megpróbál segítséget szerezni barátjának, olyan nyomokra bukkan, amelyek azt sejtetik, hogy felesége talán mégis életben lehet.

A játék során vegyesen kell megküzdenünk különböző útonállokkal, szektásokkal, illetve a szinte mindenhol jelenlevő, nagy tömegben iszonyatos fenyegetést jelentő fertőzöttekkel. A fő küldetésláncok teljesítése mellett megtisztíthatunk és biztonságossá tehetünk különböző táborhelyeket, megbízásokat teljesíthetünk az egyes főbb túlélőközösségeknek, amelyek szolgálataink teljesítéséért cserébe csak a saját táborukban használható kreditekkel, illetve egyre több szolgáltatás igénybevételét (többek között a játékban központi szerepet betöltő motorunk fejlesztését) lehetővé tevő bizalomszint növeléssel jutalmaznak minket. Deacon emellett a sikeres küldetésekért és gyilkolásokért tapasztalati pontokat is gyűjt, amelyek szintlépéskor új, egyre hatékonyabb skillek begyűjtését teszi lehetővé számára, a táborok elfoglalásakor pedig különböző crafting recepteket szerezhet egyre hatásosabb fegyverarzenál összegyűjtéséhez, a szabadban kalandozva pedig bármikor akadhatunk különböző eventekre rajtaütésektől bajbajutott túlélők megmentéséig.

A játékmenet összességében kimondottan szórakoztató, a fejlődési rendszer remekül motivál a felfedezésre, a különböző mellékküldetések teljesítésére: míg kezdetben inkább lopakodásra, az ellenfelektől elszedett, minimális lőszerrel rendelkező fegyverekre kell hagyatkoznunk, egy nagyobb ellenséges csapat pedig biztos halált jelent, addig a játék fináléjára valóságos egyszemélyes hadsereggé válunk. Külön dicséretet érdemel a kimagaslóan jó színészi játék és hanganyag, amelyek nem egyszer egészen fantasztikus, moziszerű, a Sony toplistáshoz exkluzív címeihez méltó jeleneteket eredményeznek.

Days Gone teszt – Kipróbáltuk a PC-s verziót

Ám ahogy azt fent említettem, a Days Gone-t ért kritikák egy jó része igenis jogos volt, és bizonyos szempontból érthető az is, Deacon kalandjai miért nem kerültek egy dobogóra Nathan Drake-kel vagy Joel és Ellie párosával. Egyrészt a PS4-es eredeti megjelenés optimalizáltság szempontjából egy rémálom volt. A Bend érezhetően a Days Gone-t is szemléltetőeszközként próbálta használni ahhoz, mennyivel erősebb a PlayStation 4 Pro az eredeti hardverhez képest, ez azonban oda vezetett, hogy sima PS4-en a játék nem csak kicsit gyengébb és kevésbé látványos lett, hanem egy durrdefekt játékipari megfelelője. Embertelen töltési idők, főleg nagyobb tömegek esetén 20 fps alá zuhanó sebesség jellemezték a konzolos változatot – még fél évvel ezelőtt is, amikor utoljára játszottam vele az elsőgenerációs PS4-emen. A Days Gone volt egyúttal az egyetlen olyan játék, amely képes volt egy ponton sorozatosan crashelni a konzolomat, bugjai pedig olyan szép számmal akadtak, hogy még egy komplett, közel húsz perces küldetést egyszer elölről kellett újrakezdenem egy beakadt hiba miatt. Röviden és tömören: a portolás során volt bőven mit javítani.

Ha pedig már húsz perces küldetést említettem: a Days Gone számos designbeli problémával is küzdött. Bár az alapkoncepció részét képezik a szűkös nyersanyagok, a játék túlfeszíti ezt a húrt, és egyszerűen túl gyakran követeli meg, hogy az egyes küldetések között craftoláshoz szükséges nyersanyagokért, lőszerért vagy csak szimplán üzemanyagért kajtassunk. Egyes küldetések túl hosszúak, mások pedig feleslegesek és simán kiválthatóak lettek volna egy pár perces átvezetőjelenettel. A játék történetvezetésének fókusza minden erőssége ellenére fájdalmasan rosszul fókuszál: közel kétharmadáig szinte kizárólag a már említett szekta áll a történet középpontjában, és ez után nyílik csak meg a térkép második fele, majd kerülnek fókuszba a játék korai előzeteseiben sokat mutogatott hatalmas, akár 50-200 fertőzöttet számláló hordák. A hordák elől egészen addig csak menekülni tudunk, esetleg megfelelő taktikákkal rászabadíthatjuk őket az ellenséges táborokra, és biztonságos menedékből nézhetjük, ahogy a fertőzöttek serege özönvízként söpör végig az ellenfeleken. Majd a durván 20-25 órás játékidő vége felé végre a kezünkbe kapjuk a megfelelő eszközöket, hogy le is vadásszuk ezeket a főellenfélharcnak is beillő csoportosulásokat, és összesen négy küldetést a nagy finálé előtt, amelyek kimondottan a hordák elleni összecsapásokra koncentrálnak. Minden más az endgame részét képezi, és nem egy játékos háborodott fel az eredeti megjelenéskor, miután megunta a szektások hajkurászását és úgy érezte, átverték, a beígért játékmechanikák egyszerűen kimaradtak.

A PC-s port a fenti hibákból többet kijavít, ráadásul tartalmazza a magyar feliratot is. Technikai oldalról vetekszik a PS5-ös változattal, lényegesen gyorsabb töltési időkkel (főleg ha SSD-re települt), sokkal látványosabb grafikával, amely 5600 XT-s kártyámon HD felbontásra húzva is stabil 90 fps körül mozgott, lényegesen kevesebb buggal, és a PS4-en tapasztalt crashektől mentesen. Probléma egyedül kontrolleres irányítás esetén adódott némi oldalra húzással a motoros részek során, ám ezt a fejlesztők azóta már egy patchcsel javították. A Horizon: Zero Dawn PC-s megjelenéséhez hasonló grafikai bugoknak és glitcheknek nyoma sincs, és bár azt sajnáltam, hogy a játék benchmark opciót nem kapott, kifejezetten tetszett, hogy ha a játékvilágban kezdjük el állítgatni a grafikai opciókat, a menü hátterében követhetjük, azok pontosan milyen hatással bírnak a látványra és a képernyő tetejére került számlálók révén az fps-re.

Days Gone teszt – Kipróbáltuk a PC-s verziót

Ám a Days Gone narratív és designbeli problémái ettől még megmaradtak, ezekhez pedig csak egyetlen dolgot tudok tanácsolni: legyetek vele türelmesek. Adott egy kiváló történet, remek színészekkel, hangulattal, hol epikus, hol horrorisztikus jelenetekkel, csak épp néha túl sokáig leül, egy helyben toporog vagy húzza az időt, nem is beszélve a nyersanyaggyűjtögetés folyamatos igényéről (ez volt az első játék, amelynek végigjátszása során megértettem, mit értenek sokan az alatt, hogy egy játék egyszerűen nem tiszteli a játékosok idejét). Ha ezen túl tudtok lépni, a Days Gone egy kellemes zombis horrorjáték, egy remek, a PS5-ön játszható változattal vetekedő PC porttal, amelynek hatására remélhetőleg a Sony visszatér arra a bizonyos második részre – de a kiválóságtól és a Sony más exkluzív címeitől megszokott színvonaltól azért kicsit távolabb esett. ■

A tesztpéldányt a Sony Interactive Entertainment biztosította.

Days Gone

Pozitívumok Negatívumok

Kapcsolódó játék: Days Gone

« Előző: Új videón a Hot Wheels Unleashed
Következő: A PlayStation Plus 2021. júniusi kínálata »

Legutolsó hozzászólások (összesen: 1)

Shadowguard
Shadowguard 2021.05.27. 10:11
Érdekes, én nemrég jutottam át a déli részre, van benne eddig 54 órám (AC Odyssey-t elsőre kevesebb idő alatt untam meg), de egyáltalán nem tűntek fel ezek a problémák.
- Amíg nem volt meg a motorhoz a tankfejlesztés addig kétszer előfordult, hogy egy darabig tolni kellett, mert kifogyott a benzin, de azóta nem volt ezzel gond. Kicsit tervezni kell az utakkal és odafigyelni a szétszórt vontatókra, azokon mindig van piros kanna (nem használok gyorsutazást).
- Az északi részeken a sztorihoz kötött horda kivételével az összeset levadásztam, kis taktikával és pár csalival egyáltalán nem jelentenek kihívást. A sztorihoz kötött is meglehetne, de érzésre az folyamatosan újraspawnolja a korcsokat. Ráadásul az első pár darab után megadja az SMP9-et, onnantól még könnyebb dolga van az embernek.
- Loottal egyszer volt gondom, mikor egy bug (?) miatt elveszett az összes robbanóanyagom és újra kellett craftolnom a közelségi bombákat, csalikat, egyebeket. Akkor tényleg keresgélnem kellett. Egyébként csak az ócskavasra kell figyelni, minden más jellemzően maxon van. Mondjuk a nehézségi fok miatt kötszert és hasonlókat nem sokat használok (Nehéz II.), mert 2-3 lövéstől hajlamos elpilledni a karakter. De ha azt nézem, hogy a szektások meg banditák mindig dobnak rongyot és fertőtlenítőt ez se lenne gond. Annyi csalást megengedtem magamnak, hogy Marion Folksban van egy épület, ahol folyamatosan terem gránát és csőbomba. Ha arra volt dogom akkor azt mindig felszedtem.

A sztorinak tényleg vannak érdekes részei, a topicjában említettem is rá példát, de amit eddig láttam belőle az jobban tetszik a hibái ellenére mint a H: ZD (csak hogy házon belüli példát hozzak). Utóbbinak jobb a világa, de a történet itt személyesebb.
És szimpatikusabb a főhős :P

Néha vannak kisebb bugok, de ez többnyire kimerül viccesen el- és feltűnő ellenfelekben, meg párszor mászás helyett estem már le a semmibe. Az egyetlen komoly hiba tegnap volt eddig: mikor megérkezünk a Varászló szigetre az átvezető helyett nekiállt tölteni... 5 percig, utána kapott egy Alt+F4-et... Visszatöltöttem az állást, következőre ugyanott crashelt is a játék... De harmadjára jó lett, remélem ez csak egyszer eset...

Csak hogy legyen egy ellenvélemény is :)