Keresés
Hírek | Cikkek | Játékok | Fórum

Ismertető/teszt

Biomutant

Biomutant teszt – Az emberiség pusztulása után antropomorf mutáns kung fu állatoké a jövő

Végre megérkezett az Experiment 101 régóta várt nyílt világú poszt-apokaliptikus akciójátéka.

2021.05.24. 17:00 | szerző: Zoo_Lee | kategória: Ismertető/teszt

A játékkészítők számtalanszor eljátszottak már azzal a gondolattal, hogy mi lesz majd bolygónk sorsa egy komolyabb világégés, természeti katasztrófa után. Nem egy csapat pedig még azzal is, hogy mi lesz, ha ez a sötét jövőkép esetleg nem tartogat túlélési lehetőséget az emberiség számára (mint például a két generációval korábbi Tokyo Jungle). A Biomutant azonban üde, és már első pillantásra meglehetősen egyedi színfolt ebben a felhozatalban.

Biomutant teszt – Az emberiség pusztulása után antropomorf mutáns kung fu állatoké a jövő

A THQ Nordic gondozásában megjelent, és a svéd Experiment 101 alig 20 fős csapata (amelynek tagjai ex-Avalanche veteránok, elsősorban a Just Cause-széria és a Mad Max alkotóiból) által fejlesztett játék igen régóta készülődött már, bejelentését követően pedig nem egyszer akkora volt körülötte a csend, hogy sokan attól féltek, törölték a projektet. Szerencsére nem ezt történt – és bár a végeredmény még a sok halasztgatás után sem hibátlan, ahhoz kétség sem fér, hogy stílusához és hangulatához foghatóval még nem igen találkozhattunk.

A Biomutant a távoli jövőben játszódik, miután a Toxinol nevű hatalmas vállalat tevékenységei révén a bolygó lakhatatlanná vált az emberi faj számára. Ám a maguk után hagyott sugárzó, mérgező biológiai hulladékok némi jótékony hatást is gyakoroltak az élővilágra, és mutációk sorozatának révén elősegítette a különböző hátrahagyott fajok evolúcióját. Ennek köszönhetően az egykori állatfajok egy része kétlábú, intelligens lénnyé fejlődött, akik ráadásul létre is hoztak egy feudális Kínára emlékeztető, kezdetleges, törzsekből és falvakból álló társadalmat.

Hősünk egyfajta magányos farkas, az egykor a különböző törzseket egyesítő legendás Wung-Fu harcosnő egyetlen fia, aki szülőfalujának pusztulása és szülei halála után magányosan vándorol, távol az egyeduralomért viaskodó törzsek és falvak csatáitól. Ám egy váratlan találkozás anyja egykori gyilkosával azzal végződik, hogy szó szerint visszarepül a világ középpontját jelentő, a még élhető, zöld területeket összefogó Életfa által uralt területre, és nemcsak a hat törzs közötti háború eldöntése hárul rá, de a négy „világfaló” leküzdése is, akik a Világfa négy gyökerének felszámolásán, és a természet egyensúlyának végső felborításán munkálkodnak.

Biomutant teszt – Az emberiség pusztulása után antropomorf mutáns kung fu állatoké a jövő

Hősünknek természetesen van választása is. Amellett, hogy a játék kezdetén fajunk és kasztunk megválasztásán túl testreszabhatjuk géntérképünket is, a játék gyakran morális kérdések elé állít, amelyek révén auránkat a fény vagy a sötétség irányába tolhatjuk el. Ez hosszú távon hatással lehet képességeinkre, az egyes törzsekhez és NPC-khez fűződő viszonyunkra, bizonyos szituációkban a rendelkezésünkre álló döntésekre, és természetesen a játék végkimenetelére is. Dönthetünk úgy, hogy megmentjük az Életfát, és egyesítjük a hat törzset, hogy folytassuk szüleink munkáját – vagy akár végezhetünk mind a hat klánnal, és halálra ítélhetjük a fát is. Vagy harmadik opcióként akár ignorálhatjuk a konfliktust, és elindulhatunk felfedezni a méretes térkép különböző szegleteit.

A Biomutant egyik legfőbb inspirációja a The Legend of Zelda: The Breath of the Wild volt. Bár a játék ellát minket fő- és mellékküldetésekkel, gyakorlatilag semmi sem szabja meg, hogy a tutorial teljesítését követően merre menjünk, mit csináljunk, melyik törzzsel szövetkezzünk, és milyen sorrendben csapjunk össze a világevőkkel. Ha a távolban látunk egy érdekes épületet vagy alakzatot, jó eséllyel kisebb-nagyobb nehézségek árán el is juthatunk oda, hogy aztán ott potenciális mellékküldetésekre, vagy akár begyűjthető lootra akadjunk, amelyekkel jobban felszerelhetjük karakterünket, vagy a crafting rendszer révén bővíthetjük és fejleszthetjük már meglevő felszereléseinket.

Ezt a nagy szabadságot tükrözi a játék fejlődési rendszere is. Karakterünk tapasztalati pontokat gyűjt és szinteket lép (vele együtt pedig skálázódnak az ellenfelek is), minden szintlépéskor begyűjtve egy bónuszpontot, amellyel permanensen megnövelheti valamelyik alaptulajdonságát és egy képességpontot, amelyből kasztjához és fegyverzetéhez tartozó skilljeit és képességeit fejlesztheti. Skillpontokat találhatunk a világban elszórt kódexek elolvasásával is, illetve szintén kalandozásaink során akadhatunk két további erőforrásra: mutációpontokra és pszi kristályokra. Az előbbivel különböző mutáns képességeket, támadásokat, ellenállásokat fejleszthetünk ki, utóbbival pedig a varázslatok szerepét betöltő pszichokinetikus képességeket, amelyek típusát viszonylag hamar behatárolja választott auránk.

Biomutant teszt – Az emberiség pusztulása után antropomorf mutáns kung fu állatoké a jövő

Karakterünkön túl felszereléseinkre is kiemelt figyelmet kell fordítanunk: a játék egyenletes tempóban állít az utunkba olyan eseményeket és NPC-ket, amelyek révén szerezhetünk különböző, az élhetetlenül szennyezett területek felfedezését lehetővé tevő védőfelszereléseket, hátasokat, valamint olyan alternatív közlekedési eszközöket, mint a sikló, a tengeralattjáró, a léghajó és a mech, amelyeknek elsősorban a világevők legyőzése során van szerepe, ám a játéktér számos részét is csak megnyitásukat, illetve felfejlesztésüket követően járhatjuk be.

A szabadság, a felfedezés és a nyitott játékmenet pedig remekül működik (ami nem is gond, a történet ugyanis viszonylag gyorsan felejthetőnek bizonyult) – legalábbis ideig-óráig. Majd elkezdenek kiütközni azok a problémák, amelyek ha ilyen formában maradtak benne a végleges változatban, bele sem merek gondolni, hogyan állhattak akkor, amikor a fejlesztők határozatlan időre elhalasztották a megjelenést.

A legproblémásabb elem a harcrendszer. A játék az összecsapások során általában több, különböző harcstílust követő és más-más súlycsoportú ellenféllel ereszt minket össze, akik ellen bevethetjük különböző wung-fu kombóinkat, mutáns és pszichés képességeinket, közelharci és távolsági fegyvereket kombináló, testreszabható arzenálunkat. Ám a képletből hiányzik egy apró tényező: az irányítható lock-on, amelynek hiányát ennyire égetőnek talán utoljára a 2013-as DmC: Devil May Cry-ban éreztem – és még a DmC is utólag beépítette az újgenerációs konzolokra kiadott Definitive Edition kiadásába. Tulajdonképpen van lock-on, csak épp az egyetlen mód, amellyel minimális hatást gyakorolhatunk rá, a kamera mozgatása, az esetek többségében pedig vagy a levegőbe lövöldöztem és kaszaboltam, vagy csak épp nem láttam a hátam mögött támadni készülő ellenfelet, hogy kivédhessem vagy legalább elkerülhessem a csapását.

Biomutant teszt – Az emberiség pusztulása után antropomorf mutáns kung fu állatoké a jövő

Ennek hála bár a játék történetének fókusza a közelharcos wung-fu művészeten, a különböző karakterektől és törzsektől begyűjthető új fegyvereken és harcstílusokon van, sokkal hatékonyabbnak bizonyultak a távolsági támadások, az összecsapások pedig skillek helyett inkább erőnlétpróbák lettek: kaszttól függetlenül igyekeztem addig cikázni, ugrálni, lövöldözni és magamat gyógyítani a harctéren, amíg az ellenfelek el nem fogytak, illetve tartani azt a kritikus távot, amelynek átlépését követően automatikusan elveszítették az érdeklődésüket irántam – ez ugyanis automatikusan a teljes életerejük visszatöltődésével is járt.

Vagyis hiába volt adott egy papíron nagyon jó, kombókat és látványos stíluselemeket kombináló rendszer, a gyakorlatban egyszerűen hiba csúszott a képletbe, ez a motívum pedig a Biomutant számos más elemére is jellemző sajnos. Hiába a nagy felfedezés: ha már láttunk két-három benzinkutat, romos várost vagy az adott törzs egy-két erődítményét, hasonló sémát, ismétlődő pályaelemeket és az emberi faj egykori technológiájára (számítógépek, széfek, wc-tartályok) épülő logikai feladványokat tartalmaz majd az összes többi, néha szinte csak a lootot tartalmazó ládák pozícióját váltogatva. Hiába a rengeteg loot, ha egy ponton túl már csak a bevált fegyvereket és páncélokat érdemes fejlesztgetni, és sajnos hiába a nagy szabadság, ha a játékban gyakran pont azt a karaktert vagy helyet nem találtam, amerre épp menni szerettem volna, de még nem pillantottam meg a távolban. A legjobb példa erre pont a világevők elleni harc: mivel mindegyik ellen szükséges valamilyen speciális jármű, előbb meg kell találnunk a karaktert, aki épp bütykölgeti azt – ha véletlenül utunkba akad, az szerencse, ha viszont nem, előfordult, hogy akár órákon át kellett keresgélnem, mire megtaláltam a pontos helyet.

Ám még ezek sem annyira zavaróak, mint a narrátor. A játékban minden karakter csak érthetetlen nyelven motyog, mondataik fordítását és az egyes helyszínek bemutatását, cselekedeteink kommentálását mind a narrátor intézi. Elsőre ugyan ez a koncepció érdekes, ám két-három óra után az első dolgom volt, hogy a menüben állítható opciók között minimumra vettem le a narrációja gyakoriságát és hosszát. Egész egyszerűen beleélés helyett inkább kizökkentett az élményből, mindig többet beszél a kelleténél, és valahogy pont a lényeges információkat felejti el kihangsúlyozni.

Biomutant teszt – Az emberiség pusztulása után antropomorf mutáns kung fu állatoké a jövő

Mégsem tudom azt állítani, hogy nem szórakoztam volna jól a Biomutanttel. A látványa és hangulata például kiemelkedően jól sikerültek, ha pedig eljutottam arra a pontra, hogy túllépjek a fent felsorolt problémás elemeken és hiányosságokon, túlzások nélkül órákra el tudtam veszni újra és újra a térkép különböző, eltérő hangulatot és színvilágot árasztó szegleteinek felfedezésében. Nem az év játéka, de nem is nevezném csalódásnak – egy kellemes középszer, a fejlesztőcsapat méretéhez viszonyítva pedig szép teljesítmény, remek ötletekből és inspirációkból, amely sajnos a megvalósításon csúszott meg pár igen kellemetlen ponton. Épp eleget ahhoz, hogy elmaradjon attól a szinttől, ahonnan már igazán emlékezetes és jó játékként emlegethetnénk. Emiatt talán a 60 eurós árcédula is kissé túlzás érte, azonban ha kimondottan vártátok már rá a bejelentése, illetve az első játékmenet-videók óta, esetleg jobb áron juthattok hozzá, egyedisége, hangulata és ötletei miatt bátran merek ajánlani legalább egy alaposabb próbakört vele. ■

A tesztpéldányt a játék kiadója biztosította.

Biomutant

Pozitívumok Negatívumok

Kapcsolódó játék: Biomutant

« Előző: Assassins Creed Valhalla: Wrath of the Druids DLC
Következő: Egerekkel és billentyűzetekkel bővíti gamer kínálatát az AOC »

Legutolsó hozzászólások (összesen: 4)

jawsika
jawsika 2021.05.24. 21:53
Nem tudom, mi legyen. TLoU2 után kellene valami, ami helyreránt. De nem hangzik túl jól, amit itt olvasok. :/
Peace
Peace 2021.05.25. 06:22
Én is rámentem volna pedig ME után, de így már nem annyira biztos....
Baracklekvár
Baracklekvár 2021.05.25. 17:54
Hát. Lehet bármilyen jó/nemjó játék is, de nekem már eredendően most csömöröm van a kakasfejű antropomorf játékokból. Utoljára talán 8-10 éves koromban érdekelhetett az ilyesmi. (Már ha eltekintünk a Tom&Jerry-től, mert az örök klasszikus.)
Shadowguard
Shadowguard 2021.05.25. 19:57
Néztem ma belőle streameket... Hát izé. Szóval az, hogy alkossak egy Rocketet és vele pusztítsam el mentsem meg a világot az csábítana... De egyrészt a narrátor nekem már fél óra után idegesítő volt, másrészt azok a click, meg kapoooow feliratok harc közben...
Kösz, de kösz nem:-/ Majd esetleg egy 50+ %-os akcióban behörcsögözöm. :-D