Immortals Fenyx Rising teszt – Van új a nap alatt

Az Ubisoft nagymestere a nyitott világú videojátékoknak, több szériája is ilyen kereteken belül mozog. Az Assassin’s Creed Oddysey készítése közben rengeteg kutatómunkát végeztek az ősi görög mitológiával kapcsolatban, ez pedig lényegében megágyazott egy teljesen új IP-nek. Annyira gazdag és hálás témáról beszélünk, amit kihagyott ziccer lett volna el nem készíteni. Így a nagy görög hősök közé egy új csillag, Fenyx próbál felemelkedni.

Az Immortals Fenyx Rising végtelenül bájos meséjét a főisten Zeusz és a hányatatott sorsú Prométheusz narrációjával élhetjük át. A két öreg zseniális mesélő, egymás szavába vágnak, torzsalkodnak és poénkodnak folyton-folyvást. A játékban egy fiatal harcos, Fenyx bőrébe bújva kell helytállnunk a leghalálosabb titán, Tüphón által leigázott vidéken. Szinte minden ember kővé lett változtatva, az istenek kudarcot vallottak és erejük el lett zárva, a hősök pedig korrumpálódtak. Így a hatalmas világ egy szem személyünkre vár, hogy felszabaduljon. Fenyxet mi álmodhatjuk meg, így a nemétől kezdve a külsején át sok mindent testre szabhatunk rajta.

Az Arany-szigetek partjainál ér bennünket hajótörés, innen indul eposzi történetünk, amelynek során segítségünkre lesz Hermész, az istenek hírnöke, valamint egy varázslatos mechanikus szárny, csak hogy ne kelljen folyton kutyagolnunk. Megannyi isteni ajándékkal leszünk felvértezve, az említett, Daidalosz által készített szárnyakon túl forgathatjuk Héphaisztosz kalapácsát és Akhilleusz kardját is, valamint Odüsszeusz íjával hajthatunk végre emberfeletti bravúrokat. Akció-kalandjátékként megannyi rémséget fogunk kardélre hányni egy pofon egyszerű harcrendszer keretein belül. A kezdeti vadkanokat és medvéket hamar felváltják a gorgók, küklopszok és hárpiák. Harcolni egyszerű és élvezetes a programban, minden egyes képesség hasznos és használható. Kevés ilyen stuff akad, ahol ennyire jól lettek összeválogatva a skillek, felesleges mozdulatnak nyomát nem tapasztaltam. Támadhatunk lesből, lövöldözhetünk íjjal, játszhatunk ellentámadásokra és kitérésekre, ahogy haladunk előre, az opciók folyamatosan nőni fognak.

Az Immortals Fenyx Rising színvilága leginkább a 2017-es The Legend of Zelda: Breath of the Wildra hasonlít. Animációs filmeket idéző, de nem cel-shaded köntösben tárul elénk az impozáns látvány. Nagyon messzire elláthatunk, még az Olümposz hegyét is megcsodálhatjuk a távolban. Több hasonlóság is felfedezhető az említett nintendós címmel, de a végleges termék van annyira egyedi, hogy hamar szemet hunyunk felette. A kezdő helyszín egy jó hosszú betanításnak felel meg, de vajmi keveset láttat a későbbiekből. Megtanítja és megszeretteti a játékmechanikát, hogy utána a valódi felfedezésen legyen a hangsúly. Hiába van veszélyben az emberiség és teremtőik, ha egy távoli kiszögellésre vágyunk eljutni egy érdekes ládához, azt fogjuk tenni, amit kedvünk tartja. Jó érzés bandukolni, a szárnyainknak hála pedig több száz méternyi távokat is átsuhanhatunk könnyűszerrel. Így maga a játékidő se nyúlik 100 órás magasságokba, mert koncentráltabb élményt kapunk. És még így sem panaszkodhatunk az üzemidőre, ha szépen körülnézve nyüstöljük a kalandot.

Négy nagyobb területet különböztethetünk meg (az utolsó két helyszínt és a tutorial szigetét nem számolva bele), amelyek merőben eltérnek egymástól. Célunk egy-egy isten erejének felszabadítása lesz, hogy a végjátékra legyen esélyünk Tüphón ellen. Amikor eltérő területekről beszéltem, valóban más környezetre számíthatunk minden meglátogatott helyszínen. Athént zöldellő erdők veszik körül, ahol elődeink nyomába eredve gyakorolhatunk a hőssé válás rögös útján. Spárta szikárabb területen fekszik, a sziklákon lusta oroszlánok tanyáznak, és mindenfelé a háborúk nyomát tapasztalhatjuk. Ettől távolabbra fekszik Héphaisztosz kovácsműhelye a pusztaságban, itt automatizált lényekbe is belefuthatunk. Szépen folynak egymásba a vidékek, a főbb területeken pedig hatalmas szobrokra mászva még jobban beláthatjuk a környezetünket. Ez a fajta vizsgálódás fontos elem, mert így keresgélhetjük meg egyesével a tennivalókat és gyűjthető tárgyakat, ládákat. Az irányító finom rezgése segít a tájolásban, PlayStation 5-ön az adaptív ravaszok pedig további előnyökhöz juttatnak. A töltési idők az SSD-nek hála nagyon megrövidültek, így nagyon sok időnk nem lesz tippeket olvasgatni a töltőképernyőkön. Az Immortals zenéi mesterien illeszkednek a látottak mellé, adnak egyfajta eposzi magasságot a témának. A szinkronszínészek munkáját is csak dicsérni tudom, a játékban hallható hangok is teljesen rendben vannak.

Maga a történeti szálon túl mellékküldetésekbe, illetve mítosz questekbe is botolhatunk. Az istenek által hátrahagyott feladványok remek elfoglaltságot nyújtanak, és ahhoz képest, hogy nincs belőlük sokféle, a megoldások annál sokrétűbbek. Az egyszerűbbek közé tartoznak az A pontból B-be időre elérni, vagy a karikákon átlőni a belső nézetből irányítható nyilunkat. A bonyolultabbak közt már találhatunk komplett kis nyomópaneles feladványokat, amelyek jópofa logikai puzzle-k. Jutalmul általában révészérméket kapunk, amelyeket a képességeink fejlesztésére fordíthatjuk később. A legnagyobb kihívást a Tartarosz fészkek jelentik, ahol nem tudunk a falakon mászni, és mindegyik egy kellemes fejtörőt rejt. Egyedi felszerelések és Zeusz villámai lesz a jussunk, ha sikeresen a végére érünk egy ilyen vaultnak. A természetben növényeket és kristályokat gyűjtögethetünk, a magaslati pontokról pedig ambróziát szólíthatunk magunkhoz.

Az Istenek csarnokában lesz a központunk, ahol Hermész osztja az észt, valamint ide kerülnek a felszabadított istenségek is. Mivel a mesélőkön túl nem túl sok emberi hangnak leszünk kitéve, így felüdülés néha meglátogatni a bázist, hogy a többiek gőgös élcelődését hallgassuk. Jól megírt dialógusok ezek, élvezetes felüdülésként hatnak. Ezen túl minden felvett cumónkat itt válthatunk be valamire. A villámoktól a kitartásunk fog nőni és tovább mászhatunk, úszhatunk vagy repkedhetünk. Az ambrózia maximális életerőnket tornázza fel, a növényekből potikat főzhetünk, az ércekből arzenálunkat fejleszthetjük további szintekre. A kihíváslistát megcsodálva napi, heti, illetve alfeladatokat vállalhatunk el, a kritériumok teljesítése után pedig megannyi fejlesztési matéria lesz a nyereményünk. Nagyon hamar szert tehetünk egy segítőtársra is egy nem evilági madár képében. Mind a felszerelésünket, madarunkat, szárnyunkat a megnyert skinekkel módisíthatjuk. Páncélunk, sisakunk és fegyvereink még külön beállíthatóak, hogy a kívánt használati eszközön túl melyik modellként legyenek láthatóak akció közben.

Az Immortals Fenyx Rising egy nagyon pozitív csalódás volt számomra. A sokadik open world cím után merész húzás volt a kiadó részéről, főleg rövid időn belül ráengedni a szintén házon belüli Assassin's Creed Valhallára. Viszont olyan könnyeden fogyasztható lett, a témája pedig annyira hálás, hogy simán elfér bármi más mellett. A beharangozott DLC tartalmak pedig új, egzotikus tájakra fognak elkalauzolni bennünket, amit tárt karokkal várhatunk. Így év végére szuper választás lehet a játék, amely félszáz órára a kanapé elé szegezheti a közönséget.