Keresés
Hírek | Cikkek | Játékok | Fórum

Ismertető/teszt

Pathfinder: Kingmaker

Pathfinder: Kingmaker – Definitive Edition teszt

Konzolos kiadást kapott a két évvel ezelőtti fantasy RPG.

2020.09.15. 15:14 | szerző: TheHolyOne | kategória: Ismertető/teszt

Tavasszal sikerrel zárult a Pathfinder: War of the Righteous Kickstarter-kampánya, mostanra pedig megérkezett az első rész, a Pathfinder: Kingmaker Definitive Edition kiadása, így most pótolni tudjuk, hogy anno kimaradt tesztjeink közül ez a játék.
Jómagam megjelenése óta követtem nyomon a Pathfindert, és egy Steam vásár során be is szereztem PC-re, hogy aztán tovább porosodjon digitális polcomon. Az idén tavaszi Nagy Bezártság idején azonban kellett valami hosszabb távú elfoglaltság, így rávettem magam a kipróbálására, és majdnem végig is vittem. A Definitive Editiont pedig PlayStation 4-re kaptuk, így a portról is vannak tapasztalataim.

Pathfinder: Kingmaker – Definitive Edition teszt

A Kingmaker a Pathfinder fantasy világban játszódik, ami olyan, mint a Forgotten Realms, csak kevésbé ismerem. A játék elején egyike vagyunk egy csapat kalandozónak, akiknek a feladata a Stolen Landset terrorizáló bandita legyőzése. A fejlesztők csavartak egyet a hagyományos fantasy kliséken, hiszen küldetésünk teljesítése után mi lehetünk a Stolen Lands új urai, és felépíthetjük saját királyságunkat. Ehhez külön menedzselős rész lett fejlesztve, itt városokat építhetünk, tanácsadókat nevezhetünk ki, akiket elküldhetünk különböző küldetésekre. Szükség esetén pedig személyesen kell a problémák végére járnunk, diplomáciai és egyéb uralkodói döntéseket hoznunk.

Az elképzelés eredeti, a megvalósítás is elég jól sikerült, azonban a játék ritmusa kicsit megsínyli mindezt. A már említett Stag Lord legyőzése, vagy egy troll invázió megállítása mind egy önálló fantasy játék történetszálai lehetnének, a saját feszültségívükkel és katarzissal a végén, csakhogy a játék ugye nem ér véget, hanem csendesen csordogál tovább, míg elkezd építeni egy új ívet. A belengetett átívelő szál pedig a játék feléig nem nyer különösebb értelmet, és csak úgy lóg a levegőben.

Sokáig azért is halogattam a Pathfinder: Kingmaker kipróbálását, mert nem bírtam rászánni magam egy új karakterfejlődési rendszer megtanulására. A Divinity: Original Sin II-ben is build guide-okat kellett keresnem, csak hogy kijussak az első szigetről. Ez esetben elébementem a problémának, és kerestem egy videót a játék karakterfejlődéséről, amelynek első tíz másodpercében belémhasított a felismerés, hogy ez bizony ugyanaz, mint a Neverwinter Nightsban, vagyis Dungeons & Dragons, csak néhány skillt és karakterosztályt máshogy hívnak. Mintha hazatértem volna. Vagy féltucatszor kezdtem újra az első fejezetben vagy rögtön utána, csak azért, mert ihletet kaptam egy új build megalkotásához (vagy egy régi buildem újraalkotásához). Emiatt a történet kicsit háttérbe is szorult, mert fontosabb lett számomra az XP és a mielőbbi szintlépés (ez mindjárt fontos lesz).

Pathfinder: Kingmaker – Definitive Edition teszt

Mivel alapvetően D&D-ről van szó, a harc tulajdonképpen körökre osztva zajlik. A játék megjelenésekor a klasszikus valós idejű, megállítható (real-time with pause, RTWP) rendszerben lehetett harcolni, a Definitive Editionben azonban ezt megfejelték egy tényleges körökre osztott móddal. A már említett Divinity is bebizonyította, hogy igenis van létjogosultsága a klasszikus alapokra épülő, körökre osztott taktikai RPG-knek. A Pillars of Eternity II: Deadfire is kapott körökre osztott módot a Definitive Editionjében. Ott a játék kezdete után már nem válthattunk a két mód között, a Kingmakerben viszont akár harc közben is, ami elég lenyűgöző, és hasznos, hiszen a könnyebb harcoknál nem kell időt tölteni, hanem hagyhatjuk karaktereinket szabadon rohangálni.

Az itt esetleg nyert időt azonban a játék kamatostul szedi vissza más területen. A D&D-ben ugye nagyon sok mindenről egy 20 oldalú dobókocka dönt (d20), amit a Kingmaker néha túlzásba visz. Az a rész jut eszembe az Agymenőkből, amikor Sheldon mindenről egy d20 kocka segítségével próbál dönteni. (Ami ugye eleve azért hülyeség, mert ki határozza meg a DC-t?) Kockadobás dönt arról például, hogy mennyit gyógyít a gyógyital, így akár az is előfordulhat, hogy a nagyobb (és drágább) potion kevesebbet gyógyít, mint az alap, amit már a tutorial után tízesével lehet venni. Mindezt természetesen a legrosszabb pillanatban. Vagy ott van például a zárak kinyitása, illetve a csapdák hatástalanítása. A skill checkekért XP jár, a ládákban ráadásul loot is van, így naná, hogy addig fogom újratölteni, amíg nem sikerül, főleg, hogy csak egy 7-est kéne dobni, ami már hatodjára nem sikerült. A majdnem 20 éves Neverwinter Nightsban volt egy opció, amivel zárakra és csapdákra harcon kívül alapból a 20-as értéket vette alapul, mert már akkor értették, hogy nem érdemes egymás idejét vesztegetnünk. A Kingmaker nehézsége elég részletesen testreszabható, ilyen lehetőséget azonban még mindig nem találtam benne. A töltési idők PC-n elég jók, ahhoz, hogy ez csak bosszantó legyen, alap PS4-en viszont mind a töltés, mind a mentés botrányosan hosszú.

A töltési idők tehát hosszabbak konzolon, ami nem meglepő, ugyanakkor mégis feltűnő a különbség. Találkoztam egy másik technikai jellegű problémával körökre osztott módban, amit konzolon próbáltam ki, mivel ez passzol leginkább a kontrolleres irányításhoz. Gyakran előfordul, hogy a játék mutatja egy karakter mozgási útvonalát, azonban mozgás közben egyszerűen beleakad egy másik karakter kilógó pixelébe, vagy simán csak elakad egy fűcsomóban, és megáll. Ilyenkor nem lehet új utasítást adni, hanem be kell fejezni a körét, amit így tulajdonképpen elvesztegettünk. Természetesen ez is mindig a legrosszabbkor tud bekövetkezni.

Pathfinder: Kingmaker – Definitive Edition teszt

Magát a konzolportot és a kontrollerre szabott kezelőfelületet úgy értékelném, hogy működőképes. A két Pillars of Eternity, a két Divinity: Original Sin, de még a két Baldur’s Gate is kijött konzolra jelen generáció során, tehát mondhatjuk, hogy már van egy bevált mód a felülnézetes taktikai RPG-k kezelőfelületének kialakítására, mivel ezek mind jobban csinálták a Pathfinder: Kingmakernél. Szinte minden tevékenység néhány mozdulattal vagy gombnyomással többet vesz igénybe a kelleténél. Nincs kör alakú menü, ezért jaj neked, ha a küldetésnaplót vagy a varázskönyvet akarod megnyitni, ami a sor közepén található. Ez a Pillarsban (megfelelő izommemóriával) két szimultán ujjmozdulat volt. Nem lehet karaktereket kijelölni, egyet irányítunk, a többi őt követi. Így ha egyedül akarok előremenni, akkor meg kell nyitni egy felugró menüt (kiválasztani a karaktert) és nyomvatartani egy gombot. A Pillarsban ez jobb vagy bal gomb, az összes kijelölése pedig a jobb és bal gomb.

Még egy érv a PC-s verzió mellett, hogy a játék elég kevés és nem túl jó gyári karakterportrékkal rendelkezik. A Definitive Edition tartalmazza az összes eddigi DLC-t, ami egy új játszható karakter és karakterosztály, egy különálló kampány és egy roguelite endgame dungeon, új karakterportrékat azonban nem. Ráadásul például PlayStationön ezt a problémát modokkal sem lehet orvosolni.

Miközben a Pathfinder: Kingmakerrel játszottam, az volt az érzésem, hogy ez a Neverwinter Nights igazi, modern kori örököse (főleg a D&D alapú szabályrendszernek köszönhetően). Hangulatával visszerepített az időben, miközben modern grafikát és kezelőfelületet biztosított. A királyságmenedzselős rész pedig egy eredeti csavar a hagyományos fantasy-kliséken. Egyedül a ténylegesen körökre osztott módot hiányoltam belőle, de a Definitive Edition immár ezt is tartalmazza. ■

Pathfinder: Kingmaker – Definitive Edition teszt

A tesztpéldányt a játék hazai forgalmazója, a magnew biztosította.

Pathfinder: Kingmaker

Pozitívumok Negatívumok
« Előző: Lődözz ritmusra a BPM: Bullets Per Minute-ben!
Következő: Minden évvel bölcsebbek lehetünk a Chronos: Before the Ashesben »

Legutolsó hozzászólások (összesen: 4)

Noggle
Noggle 2020.09.15. 15:47
Nem tudom, hogy végigjátszottad-e, de megjelenés után nem sokkal még igencsak sok volt benne a bug. Ahogy haladtál előre a sztorival úgy lett több és súlyosabb bug a játékban, a 6-os fejezet pedig konkrétan játszhatatlan volt, de már 5-ös fejezetnél többször csak a birkatürelemem és a sztori befejezése motivált. Sokszor kellett bizonyos szakaszokat újrajátszanom, 100+ órám lett benne, végül feladtam.
Mivel az egyik leghíresebb, azonos nevü Pathfinder szerepjáték modul történetét rakták be a PC-s játékba, így csak simán elolvastam a végét abból.
Azóta tonnányi patch jött ki a játékhoz, hát talán majd egyszer újra nekikezdek. Ahhoz viszont nagyon-nagyon sok időmnek kell lenni.
gothmog
gothmog 2020.09.15. 16:20
Én tavaly ősszel vittem végig. Akkor már atomstabil és nagyjából bugmentes volt (én nem találkoztam semmilyen problémával).
Kb. nettó 130 óra volt a végigjátszás úgy, hogy időnként, amikor nagyon mentem volna már kalandozni, de még a trónteremben ülve kellett xy számú emberrel elbeszélgetnem zsinórban problémákat megoldandó/lehetőségeket feltárandó, akkor eléggé "gyorsolvasás" módban toltam végig a szövegeket (irgalmatlan mennyiségű párbeszéd-szöveg van a játékban).
Összességében nagyon kellemes élmény volt egyébként, én kifejezetten a Baldur's Gate sorozat méltó utódját láttam/éreztem benne. (A végére a sztori is kerek egésszé áll össze, bár jó darabig tényleg olyan érzése van az embernek, mintha egymástól független kalandmodulokat tolna le egymás után. Ráadásul van egy "titkos befejezés" is, amihez a játék több - elsőre nem feltétlenül kritikusnak tűnő - pontján kell megadott módon dönteni/sikerrel venni bizonyos akadályokat/megfelelő sorrendben megcsinálni dolgokat, és ez olyannyira nincs szem előtt, hogy amikor olvastam róla, teljesen elképedtem, hogy egyáltalán ilyet is lehet...)

A Definitive Edition viszont most sajnos megint hozott egy rakás új bugot. Én feltettem, mert nagyon megtetszett a játékba (immár hivatalos formában is) implementált körökre osztott harc lehetősége. Az RTwP mód nem volt az igazi a sok mikromenedzsmentet igényló kasztokhoz (pl. Sword Saint, vagy éppen csak egy sima rugó, ha fullra ki akarod aknázni a sneak attackból jövő előnyöket), viszont így már sokkal vonzóbbnak tűnt a dolog (egy íjjal harcoló Spawn Slayert csináltam - nagyon kemény tud lenni, ha okosan használja/fejleszti az ember). De az elején sok apróbb hibába futottam bele (skill nem működik vagy nem úgy működik ahogy kellene), plusz a GoG is elcseszte az egyik patch-et (csak a GoG-os verziónál jött elő ez a hiba), és míg ki nem javították (ami volt talán közel egy hét is), a játék egyszerűen nem látta a DLC-ket, így a mentéseket sem lehetett betölteni.
Viszont, amikor félbehagytam nemrég, akkor teljesen vállalható/játszhatónak tűnt a Def. Ed. verzió is (PC-s kiadásról beszélek). Igaz, nem mentem túl mélyen bele, mert a Troll invázió kezdetén tettem félre. Egyszer biztosan folytatom, de rájöttem, hogy még egy év távlatából is frissnek hat a múltkori élmény, így inkább leraktam kicsit. (Most mindent nagyon alaposan átolvasva, mindenkivel mindent rendesen végigbeszélgetve játszottam, így nettó 40 játékóra táján jutottam el a troll invázióig. Ami, emlékeim szerint a játék negyede és ötöde között lehet valahol...)

A körökre osztott módot egyébként nagyon tudom ajánlani. Lassít picit a csatákon, de sokkal taktikusabb és áttekinthetőbb minden. A Spawn Slayeremmel olyan precíziósan tudtam szórni a sneak attack-os nyílvesszőket, hogy arra az RWtP módban esélyem se lett volna (ahol ide-oda mászkálás ment folyamatosan a csata közben stb.).

Nem Neked, hanem a cikkírónak üzenem, hogy a D&D szabályrendszer egy idő után "kettévált". Az ugyanezen a néven kijövő újabb és újabb implementációk mind egyszerűbb és egyszerűbb irányba mentek (alapvetően a kezdőknek, illetve sok szabályt megjegyezni nem szerető, egyszerű játékmenetet kedvelő embereknek), míg a Pathfinder néven szereplő elágazása pedig ezzel ellentétesen, a "részletekre fogékonyabb" réteget célozta meg. Tehát érthető az NWN hasonlóság, ugyanakkor a szabályrendszer tekintetében az NWN olyan a Pathfinder: Kingmakerhez viszonyítva, mintha mondjuk a Heroes of Might & Magic I-et hasonlítanánk a III.részhez :-)
gothmog
gothmog 2020.09.17. 13:48
Na, tegnap - néhány extra kör futása után - vissza is tértem a játékhoz.

Először egy Kingdoms of Amalur újrajátszást terveztem "pihentető" gyanánt (anno végigvittem, majd egyszer-kétszer új végigjátszásba fogtam azóta, de valamiért 10-20 játékórán belül rendre félbehagytam), amelyre a frissen megjelent Re-reckoning verzió remek alkalmat kínált. (Egyébként pofátlanság, hogy csak a Steamen érhető el kedvezmény az eredeti játékot birtoklóknak, és mindenki más - nekem pl. Origin-es verzió van - fizetheti a teljes árat, amely egyébként igen húzós, ha azt nézem, hogy egy szimpla remasterről van szó.) Viszont ez a Re-reckoning jelenleg még olyan irtózatosan bugos, hogy nekem pl. indítás után kapásból kiírta, hogy nem tud profilt létrehozni, s ezért menteni sem fogok tudni a játékban. Rákerestem, de semmi megoldást nem találtam a bajra, így lehet várni majd a javítás(oka)t.

Ezután a Divinity: Original Sin2-őt tettem fel, mert már rég terveztem egy újrázást, de még Fort Joy-ig sem értem el, amikor letöröltem a játékot. Egyszerűen folyamatosan "vakargatta" az agyam hátsó zugát, hogy inkább az "elorzott vidék"-en frissen megalapított birodalmamat kellene megszabadítanom a furcsán szervezetten bandázó trollok és koboldok seregétől. Úgyhogy visszatértem (és nem bántam meg, az első indítás után rögtön éreztem, hogy ez volt a "helyes lépés").

Megjegyzem, az alatt az alig pár nap alatt, míg távol voltam a játéktól, három darab patch jött ki hozzá, szóval a fejlesztők javítják serényen a hibákat. (Bár sajnos bele is pakolna néhányat menet közben. A legfrissebb javítás is egy ilyen, újonnan bekerült játékhibát orvosol.)
Noggle
Noggle 2020.09.18. 01:24
Igen, én is láttam, hogy sokat dolgoztak rajta. Kickstarteren backeltem a második részt, igaz most csak az alapot, óvatosságból.
Annak is örülök, hogy ezek szerint tényleg kijavították a legfontossabb hibákat.

Ami a szabályszétválást illeti, valóban a Pathfinder vitte tovább a hőskori DND vonalat, míg a DND 5.0 és társai más koncepciót alkalmaznak. Bár szerintem szintén jól átültethető pc játékra, ahogy az indie bétáknál láttam is pár érdekes próbát.