Keresés
Hírek | Cikkek | Játékok | Fórum

Ismertető/teszt

Marvel's Avengers

Marvel’s Avengers teszt – A rajongás hatalma

A Crystal Dynamics kifacsarta a maximumot Larából, de mit tud kezdeni egy maréknyi szuperhőssel?

2020.09.10. 18:00 | szerző: GeryG | kategória: Ismertető/teszt

A Crystal Dynamics stúdió nevét sok-sok éve visszavonhatatlanul összekötöttük Lara Crofttal és a Tomb Raider szériával. Nem véletlen, hiszen ők rebootolták meg jó hét éve az addigra jócskán megkopott franchise-t, és készítettek belőle egy újra tündöklő trilógiát. Más kérdés, hogy előtte azért az ő kezük is jócskán benne volt a hanyatlásban is. A csapat legutóbb öt éve, 2015-ben jelentkezett új játékkal, akkor zárták le Lara új kalandját a Rise of the Tomb Raiderrel. Ezt néhány év csend követte, majd jött a hír, hogy a stúdió valami egészen más témába kezdett bele. A Disney-nek és a Marvel Studiosnak köszönhetően a mögöttünk hagyott évtized egyértelműen a Marvel képregények hőseiről szóló mozikról szólt. Így nem volt annyira meglepő, hogy a Crystal Dynamics és a Square Enix kiadó is ezt a divathullámot szeretné meglovagolni. Az új játék így a Marvel’s Avengers lett. A bejelentés azonban nagyon sokáig nem követték érdemi hírek, hogy aztán az információcsapokat bő egy évvel ezelőtt végre megnyissák. Ma pedig már itt tartunk: a Marvel’s Avengers megjelent.

Marvel’s Avengers teszt – A rajongás hatalma

Bár ezt már az első előzetes és képek is leleplezték, majd a fejlesztők is megerősítették, ennek a játéknak valójában pont semmi köze nincs a mozikban látott filmekhez. Olyannyira nincs, hogy a főszereplőket, a Bosszúállók csapatát teljesen más fizimiskával látták el – már, ahol ez lehetséges. Ezzel persze sok divatrajongónál kihúzták a gyufát, akik igenis Robert Downey Jr-t akarták viszontlátni Tony Starkként, vagy épp Chris Hemsworth-t Thorként. Nekik bizony csalódniuk kellett, mivel ezek a hősök nem a mozihősök. Ha ezen a kisebb sokkon túltettük magunkat (nekem nem volt nehéz, bár szeretem a Marvel moziverzum filmjeit, simán el tudtam vonatkoztatni tőlük), bele is vághatunk ebbe az egyébként piszok szórakoztató kalandba.

Az események az A-napon kezdődnek, amely a Bosszúállók éltetése mellett egy új technológia bejelentéséről szólna. Igazi kis majálist rittyentettek a SHIELD egyik lebegő anyahajója, a Chimera fedélzetére valahol San Francisco partjainál. Ezrével özönlenek a lelkes rajongók, hogy élőben láthassák kedvenc szuperhőseiket, bevásároljanak a standokon, kipróbálják a játékokat és részt vegyenek a bemutatókon. Ebben a tömegben ott van egy fiatal lány is az apjával, aki ráadásul egy képregényrajzoló pályázat egyik lehetséges győzteseként érkezett. Ő Kamala Khan, aki ekkor még csak egy a milliónyi rajongó közül. Épp, amikor Vasember és barátai az egyik tudóstársukkal közösen az anyahajót működtető Terrigen-kristály alapú reaktor technológiáját éltetnék, a távoli Golden Gate hidat robbanás rázza meg. Hőseink annak rendje és módja szerint odaröppennek, és felveszik a harcot egy csapatnyi terroristával, akik high-tech fegyverekkel és tankokkal érkeztek. Ám amint felülkerekednek rajtuk (ez tulajdonképpen egy oktatórész is az irányításhoz), kiderül, hogy az egész csak figyelemelterelés volt. A Terrigen-reaktor felrobban, ami San Francisco nagy részének pusztulását, a Chimera lezuhanását és egyben egy csomó ártatlan civil megfertőzését is jelenti. A megfertőzés ezúttal azt jelenti, hogy a sugárzástól mindenki különféle nem kívánt szuperképességekkel gazdagodott, ami azonban nem mindig jó dolog.

Itt ugrunk is öt évet az időben, amikorra az egykor ünnepelt Bosszúállók immár közellenségnek számítanak. A nép teljesen ellenük fordult, feloszlatták őket, a hősök pedig elbujdokoltak a nyilvánosság elől. A rendfenttartásért a korábban épp a SHIELD-et és a Bosszúállókat is segítő Dr. George Tarleton által alapított AIM (Advanced Idea Mechanics) felel. Mindenfelé robotok terrorizálják a népet, pontosabban annak azt a rétegét, akiket szerzett képességeik miatt „inhumannek” bélyegeztek. Vadásznak rájuk, és akit elkapnak, azt sose látni többé. De van egy bizonyos Kamala Khan, akiben cseppet sem csökkent a Bosszúállók iránti rajongás. És nem mellesleg ő is bizonyos szuperképességekre tett szert öt évvel korábban.

Marvel’s Avengers teszt – A rajongás hatalma

Vele kezdjük meg a kalandozást, ami eleinte az egykori Bosszúállók felkutatásával kezdődik, majd fokozatosan az AIM elleni küzdelembe csap át. A játék remekül adagolja a választható szuperhősöket, hiszen eleinte csak Kamalát irányíthatjuk, majd megkapjuk mellé Hulkot, Vasembert és szép sorjában a többieket is. Természetesen minden hős teljesen egyedi játékélményt kínál, de itt mindjárt meg is kell említeni a játék egyik negatívumát: messze nincsenek e karakterek kellőképp kiegyensúlyozva. Van, akivel igazi élmény a darálás, mással viszont legalább ennyire kín tud lenni a játék.

Minden hős saját fejlődési fával, feloldható kozmetikai elemekkel és fejleszthető felszerelésekkel rendelkezik. Ezek aktiválásához különféle erőforrásokat kell gyűjtögetnünk, valamint loot-ládákat felkutatnunk a pályákon. Illetve a küldetések teljesítésével is kapunk mindig valami újdonságot. Apropó küldetések. A játék kifejezetten a kooperatív módra gyúr, de persze egyedül is lehet csapatni. A missziók egy része mindig valamelyik fix hőshöz kapcsolódik, de vannak olyan mellékküldetések is, ahol aztán lehet közösen gyűjteni az XP-t a végtelenségig. A hősök saját küldetéssorozatokkal is rendelkeznek, amelyek a háttértörténetüket bontják ki jobban. És persze közben a fő sztorit is érdemes apránként lökdösni előre. Két küldetés között a Chimera (ami bár lezuhant, de nem semmisült meg) fedélzetén fogunk bohóckodni, felfedezni, javítgatni bizonyos részeit. Ez amolyan HUB-ként funkcionál, ahol a következő küldetést kiválaszthatjuk, illetve különféle kihívásokat, edzéseket is teljesíthetünk, hogy új támadásokat is tanuljunk.

A Marvel’s Avengers játékmenetének nagy részét persze az AIM katonáinak laposra verése adja, ami hol piszok szórakoztató, hol piszok frusztráló. Vannak olyan küldetések, ahol valamiért nagyon nehézkes az előrejutás, máshol viszont néhány perc alatt letudhatjuk a feladatokat. Mivel sok esetben mi választhatjuk ki, hogy melyik hőssel vágnánk neki az adott feladatnak, így idővel mindenkinek meglesznek a maguk kedvencei. És persze mindannyian más stílust képviselnek. Hulkkal nyilván a hegyeket is megmozgatjuk majd és az eget is letépjük a Nap mögül. Vasemberrel össze-vissza repkedve bosszantjuk az ellent, Fekete Özveggyel meg azt a testrészüket is kicsavarjuk, amiről nem is tudtak. Ez a fajta diverzitás elég sokáig szórakoztató tud lenni, de persze idővel kiismerjük hőseinket, és onnantól az újdonság varázsa is hamar kopni kezd. Szerencsére van akkora különbség köztük, hogy megtaláljuk a nekünk leginkább tetszőt, és a küldetések nagy részében választhatjuk is őt.

Marvel’s Avengers teszt – A rajongás hatalma

Ami a látványvilágot illeti, egy picit felemás érzést hagyott bennem a játék. A Marvel’s Avengers nem csúnya, ezt senki nem róhatja fel neki. A pályák többnyire ötletesen fel vannak építve (én Tony Stark remetelakját imádtam talán a legjobban), de azért vannak olyan részek is, ahol totális a logikátlanság. Azok a pályák, amelyek kifejezetten Vasember repkedésére épülnek, olyanok mintha egy ’80-as évekbeli shoot’em-up kapott volna harmadik dimenziót. Picit nevetségesen hatnak, de perszer ezt nem olyan nehéz elengedni. A karakterek kivétel nélkül nagyon jól néznek ki, és most nem a stílusukra gondolok, hanem a tényleges megjelenésükre. Egyszerűen jó ránézni Hulkra, Vasember pedig még mindig mocskosul menőn fest. Még Kamala Khan sebtiben összefércelt kosztümje is jól mutat. A felemás érzetet sokkal inkább az apró részletek okozzák, ugyanis ezeken egy picit elidőzve már észrevehetők az alacsony felbontású textúrák, a környezet elnagyolt tereptárgyai és hasonlók. Cserébe viszont PlayStation 4-en sem kell akadozásoktól vagy alapvetően rossz teljesítménytől félni.

Bugok viszont akadnak sajnos bőven, de a fejlesztők legalább gőzerővel dolgoznak ezek kiirtásán. Nálam is előfordult, hogy beakadtak hangeffektek, amelyek aztán az újraindításig ismétlődtek szakadatlanul. De mások a nehezen összehozható közös játékra is panaszkodtak. Ami viszont ugyan nem bug, de legalább olyan bosszantó, azok a töltési idők. Oké, hogy mutatós és alapvetően nem kicsi pályákat kell betölteni, de azért ez még így is botrányos. Főleg, ha meghalunk, ami mondjuk egy mászkálós-ügyességi résznél sűrűn elő is fordul, mondjuk egy elhibázott ugrásnál. Ilyenkor akár fél-egy percig is bámulhatjuk az üvöltő Hulkot vagy a szikrázó Thort a töltőképernyőn. Ami azért is furcsa, mert a pályák bizonyos szakaszain viszont azonnal visszatölt a játék, ha meghalunk. Nem találtam meg benne a logikát.

A Marvel’s Avengers a bétával töltött néhány óra után még nem győzött meg, erről meg is írtam akkor a véleményemet. Most viszont az a nem túl gyakori helyzet állt elő, hogy a teljes játék tesztelésével megváltozott a véleményem. A Marvel’s Avengers nem lesz az év játéka, sőt. De akkor is egy amolyan bűnös élvezet jellege van. Látod a hibáit, érzed, hogy nem az igazi néhol az irányítás, és persze idővel a játékmenet is képes ismételgetni önmagát. De mégis, valahogy mindig ott bizsereg az ember tarkóján az érzés, amikor egy fárasztó munkanap után hazaér és leroskad a kanapéra, hogy bekapcsolja a konzolt, és újra magára kapja Vasember páncélját vagy Amerika kapitány pajzsát. És kivételesen még a DLC-ket is érdemes várni, mert azok nem csak új kihívásokat vagy esetleg néhány új pályát adnak majd a játékhoz. Új hősökre számíthatunk, akik ráadásul a hírek szerint szépen tovább is viszik majd az alapjáték történetét. Sőt, még elő is készítik a terepet a folytatásnak. ■

Marvel’s Avengers teszt – A rajongás hatalma

A tesztpéldányt a játék hazai forgalmazója, a Cenega biztosította.

Marvel's Avengers

Pozitívumok Negatívumok

Kapcsolódó játék: Marvel's Avengers

« Előző: Novemberben jön a Hyrule Warriors: Age of Calamity
Következő: Biciklizz, síelj vagy repülj a haverokkal a Riders Republicban! »