1999. Ekkor jelent meg az első Tony Hawk játék PlayStationre, DreamCastra, Nintendo 64-re, GameBoy Colorra és N-Gage-re, és instant elrabolta gyakorlatilag mindenki szívét. A bő 20 év során jöttek szépen a folytatások: eleinte zajos siker volt mind, aztán valahol az American Wasteland környékén elkezdett leszállóágba kerülni – ezen nem segített az sem, hogy a Neversofttól új fejlesztőhöz került a franchise: a Robomodo sem a Ride-dal, sem a Shreddel, sem a THPS 5-tel nem alkotott maradandót (illetve de, elrettentő példának a mai napig emlegetik mind a Ride-ot, mind az 5. részt). A mundér becsületét talán a Tony Hawk’s Pro Skater HD menti az esetükben, ami az első három rész pályáiból nyújt egyfajta best of válogatást – csak épp az irányítás nem lett az igazi (meg szerintem eléggé lapos is lett). Annyi ínséges év után most újra itt egy Tony Hawk játék, ezúttal a Vicarious Visionstől. No, lássuk, ez most milyen lett!
Ha gonosz akarnék lenni, azt mondanám, hogy a New York-i fejlesztők végezték el azt a munkát jól, amit a chicagóiaknak kellett volna. Ez is feldolgozás, ez is az első két részt veszi alapul – és azt, hogy tiszteletben tartja pontosan azt, ami miatt annyira szerettük őket, amellett, hogy figyelembe veszi, hogy 2020-at írunk. Mindjárt kifejtem. Mi tette annyira egyedivé a THPS 1-et és 2-t? Például az ütős zenék. Például az akkoriban elképesztőnek számító videoklipek. Például a pályadesign. És legfőképpen: az irányítás! Mit látunk itt? Felcsendül újra a Guerrilla Radio a Rage Against the Machine-től, filmen láthatjuk, ahogy ifjúkori kedvenceink akkor és most deszkáznak – és új arcok is felbukkannak: többek között Tyshawn Jones, Shane O'Neill, Aori Nishimura, illetve Ősólyomsága trónörököse, Riley Hawk (és persze ott vannak a titkos karakterek is: Officer Dicket maga Jack Black alakítja!). Jó a kezdés!
Ahogy belevetjük magunkat a játékba, jön a következő ámulat: Unreal Engine alapon került újraalkotásra az összes pálya, igencsak nyálcsordító módon. Persze a humor is megmaradt: a bevásárlóközpont például már eléggé lerobbant az elmúlt 20 év alatt... És ahogy az első trükkjeinket elsütjük, negyvennyolc fogas mosoly ül ki az arcunkra: az irányítás tényleg maradt a régi a sajátos THPS fizika mellett. Aaaah, hazaértünk...! Oké, pici csalás azért van, egy-két dolgot a későbbi részekből visszarakta ide, mint mondjuk a revert – akit ez esetleg zavar, átbökheti ezen lehetőségeket a kánon szerintire is (azaz csak azt tudjuk megtenni az 1 pályáin, amit az eredeti első részben is tudtunk, és ugyanezt a 2. résszel is eljátszhatjuk). És mindemellett szélsebesen tud száguldani a játék.
A játékmenet alapjai is maradtak a régiek: elkezdjük az egyik részt, teljesítjük pontosan ugyanazokat a feladatokat, mint anno, ezzel szép sorban nyílnak az új pályák. Ha esetleg türelmetlenek lennénk, a karriermódon kívül szabadon kipróbálhatjuk bármelyik pályát akár feladatokkal, akár csak szabadon gurulva. Deszkásunk fejlesztéséhez pontokat tudunk felvenni a pályán, így bárkit a magunk stílusához tudunk igazítani. Saját deszkást is létrehozhatunk, és ami újdonság: az öltözékét, tetkóit a pályákon és a multiban összeszedett pénzből tudjuk finanszírozni.
Ha már multi: természetesen felvértezték online megmérettetéssel is (ha jól rémlik, ez anno adott volt a PC-s verziónál a Tony Hawk's Pro Skater 2-ben), jó pár kötetlen és rangsorolt versennyel, feladattal. Emellett adott az osztott képernyős deszkázás is – ami ma azért már nem olyan gyakori lehetőség. És végül, de nem utolsó sorban: van pályaszerkesztő, amely kellően modern és áramvonalas lett – és már most is sok remek, fantáziadús pályán lehet csapatni. Ja, és természetesen videókat is fel lehet oldani, ha az adott deszkással megütünk egy adott teljesítményszintet. Ha pedig zöldfülűként csöppensz bele ebbe a világba, egy remek oktatómód vezet végig a különféle trükkök minden csínján-bínján. Ha pedig elesel, oda se neki: a véres taknyolás a múlté, most amolyan Rontó Ralphos Vanellope módon glichelve állhatsz újra lapra (persze ettől még fájdalmas látni szédületes eséseinket).
Nem kicsit vártam ezt a játékot („Dino, ha ezt nem én tesztelhetem, felmondok!” :D ), és szemernyit sem csalódtam! Elfogult lennék a kritikámmal? Könyörgöm, ez egy szerelmesdal a rajongóknak! A játékmenet meg van annyira időtlen, hogy ennyi év után is képes legyen új játékosokat bevonzani. Az idei év egyik legjobb címe a Tony Hawk's Pro Skater 1+2 – és innentől fogva tűkön ülve várok egy legalább ilyen jó hatodik részt!
