Világháborúból készült már kalandjáték, FPS, TPS, körökre osztott stratégia, valósidejű stratégia, taktikai játék, szimulátor, a jó Isten tudja még, mi minden más. Vagyis e témából meglehetősen nehéz olyat mutatni, amit még nem láttunk máshol. Ilyenkor szeretjük igazán az indie fejlesztőket, őket ugyanis még nem elsősorban a profitszerzés motiválja, hanem az alkotási vágy. Így ők még képesek valóban újnak ható, kreatív játékokat is letenni az asztalra – még egy olyan lerágott csontból is, mint a világháború. De mi a helyzet a Broken Linesszal és az azt fejlesztő Porta Play csapatával? Ők is ebbe a kategóriába esnek?
Igen.
És hogy egy picit bővebben is kifejtsem: a Broken Lines valóban képes volt (legalábbis nekem biztosan) újat mutatni. A játék első ránézésre egyszerű XCOM-klónnak tűnt, pont úgy, mint a 2018-as Achtung! Cthulhu Tactics, amelyhez szintén volt szerencsém. Csakhogy a látszat csal, nem is kicsit. A Broken Lines játékmenete ugyanis legfeljebb nyomokban tartalmaz XCOM-ot. De miről is van szó? Egy körökre osztott(nak tűnő) valósidejű taktikai-stratégiai játékról, amely valójában tényleg körökre van osztva, de úgy, hogy közben valósidejű. Világos, nem?
A játékban egy szupertitkos küldetésre vezényelt alakulat felett vehetjük át az irányítást, pontosabban a maradéka felett. Ugyanis az őket szállító két repülőt mélyen az ellenséges vonalak mögött lelövik, a csapat szétszóródik, többségük meg is hal. Végül csak nyolcan maradnak életben. Miután a túlélők kisebb-nagyobb nehézségek árán újra egy csapattá tömörülnek, rá kell jönniük, hogy azt sem tudják, hol vannak, miért, mi a küldetés és ki az ellenség. Márpedig ellenség van, ráadásul fura maszkot viselnek, és előbb lőnek mint kérdeznek. A csapatban veterán és zöldfülű katonákat egyaránt találunk, akik mind teljesen másképp vélekednek az aktuális helyzetről és arról, mit is kellene tenniük. Míg a veteránok mindenáron le akarnak lépni a baljós hangulatú környékről, addig a még tettre kész ifjak inkább kiderítenék, miért küldték őket ide, és akár végre is hajtanák a küldetést.
Ez az alapvető nézeteltérés végig is kíséri a csapatot az egész játékon, így nekünk amellett, hogy a pályákon kell kommandíroznunk őket, még a csapatmorálra, a katonák moráljára külön, valamint a csapattagok közti viszony alakulására is oda kell figyelnünk. Két küldetés (pálya) között menedzselhetjük is a gárdát: meghatározhatjuk, kinél milyen fegyver és másodlagos felszerelés (gránátok, adrenalin, kötszer stb.) legyen, illetve ki milyen képesség birtokában vágjon neki a feladatoknak. Vannak aktív és passzív képességek is, előbbiek átruházhatók, utóbbiak viszont karakterhez kötöttek, és megszerzésükre nincs is ráhatásunk – ezeket mindig valamilyen esemény, élmény váltja ki belőlük, és lehet pozitív vagy negatív hatásuk is. Szintén a küldetések között mehetünk el egy korábban kiszabadított civilhez is, aki mindig más és más áruval kínál minket, amiket a pályákon összeszedett lomokért vásárolhatunk meg tőle. És mindig van valamilyen véletlenszerű esemény is a küldetések között, ami általában valamilyen választás elé állít minket, de sosem tudhatjuk, melyiknek milyen jó vagy rossz hatása lesz. Gyakran kell választanunk a jobb csapatmorál, a csapattagok közti viszony vagy épp az ellátmány között, de minden esetben le is kell mondanunk valamiről.
Ahogy a történet halad előre, mindig több lehetőségünk is van a folytatásra, legalább két-három feladat közül kell kiválasztanunk, hogy melyiket hajtjuk végre. Például bemegyünk-e egy faluba, hogy ott ellátmány után kutassunk, garantáltan ellenségbe futva, vagy megpróbálunk inkább csendben elosonni a közeli erdőn keresztül. Mivel mindegyik feladatot támogatja valamelyik csapattag, a választással kedvezünk valakinek, és rontunk valaki morálján. Szóval mérlegelési helyzet bőven van a Broken Linesban. És még mindig nem jutottunk el a tényleges küldetésekig!
Ahogy fent már említettem, a Broken Lines meglehetősen egyedi játékmenetet kapott, amely egyszerre körökre osztott és valósidejű. Ha eddig eljutottál, íme a jutalmad: elmagyarázom! Az idő mindig nyolc másodpercet halad előre, majd megáll. Ilyenkor adhatunk ki parancsokat, parancssorozatokat katonáinknak (erre és erre menj, lassan vagy futva, itt ezt vagy azt a képességedet használd, erre vagy arra tüzelj stb.). Ha minden utasítást kiosztottunk, akkor jöhet a végrehajtási szakasz: lepörög valós időben a nyolc másodperc, ami alatt csapatunk képességeihez mérten teljesíti a parancsokat, de közben valós időben cselekszik az ellenség is. Így könnyen lehet, hogy akit becéloztunk valakivel egy adott pillanatban, az a következő végrehajtási szakaszban szépen fedezék mögé vonul. Mivel a csapattagoknak nem adhatunk konkrét tűzparancsot, így leginkább a mozgásokkal és a képességekkel taktikázhatunk. Minden katona automatikusan tüzelni kezd, ha lő- és látótávolságon belülre kerül egy ellenség. Mindez piszok izgalmas és gyakran nehezen kiszámítható összecsapásokat eredményez, amit csak tovább mélyít a katonák aktuális morálja is. Könnyen lehet, hogy valaki, akire az egész aktuális taktikánkat felépítettük, egy beszedett találat miatt pánikba esik, és a legközelebbi fedezék felé menekül, borítva ezzel minden elképzelésünket. A legjobb taktika egyébként itt is, mint a valóságban a bekerítés vagy az oldalba támadás, amikor egy-két katonával elvonjuk az ellenség figyelmét, közben pedig másik kettővel szépen a hátába kerülünk.
A Broken Lines játékmenete tehát nálam ötösre vizsgázott, de ugyanez a helyzet a látványvilággal és legfőképp az atmoszférával. A történet ugyanis a picit lassúcska indulás után egész izgalmas és nem kicsit misztikus irányba megy el, könnyen beszippantja az embert. A grafika pedig a maga kissé baltával faragott megjelenésével és szépiára hajazó színvilágával sokat hozzátesz ehhez. A karakterek képregényes formában kommunikálnak egymással (szinkron nincs, csak narrálás, ami azért fekete pont, de elnézhető), az ábrázolásuk pedig olyan, mintha egy Rejtő Jenő képregényből lopták volna.
A Broken Lines tehát nem az, aminek elsőre látszik. Akinek már kezd csömöre lenni az XCOM-utánzatoktól, főleg azoktól, amelyek alig-alig adnak hozzá bármit a zsánerhez, az adjon ennek egy esélyt. Mert itt bizony csak a látszat olyan, mintha ugyanolyan játékról lenne szó, pedig valójában totál másról. A sztori is egész szórakoztató és izgalmas, a látványvilág is rendben van. Szóval összességében a Broken Lines egy remek kis játék lett, amely ezekben az ínséges hetekben-hónapokban nagyon szép sikereket érhet el.
