Keresés
Hírek | Cikkek | Játékok | Fórum

Előzetes

Curse of the Dead Gods

Curse of the Dead Gods próbakör – Kalandok az őrület templomában újra és újra

A PASSTECH Games ismét új vizekre evezett, és az első benyomások alapján jól tette.

2020.03.03. 18:00 | szerző: GeryG | kategória: Előzetes

Először egy felülnézetes űrhajós játék, a Space Run kapcsán hallhattunk a PASSTECH Games stúdióról. Akkor még mindössze egyetlen embert takart a név, aki egy remek játékot tett le az asztalra, ezzel megalapozva, hogy mostanra már egy tízfős csapat alakulhasson ki. Ők készítették el a Masters of Anima című stratégiai játékot is, amely már jóval közelebb állt ahhoz a műfajhoz, amivel most próbálkoznak. Ez pedig az izometrikus nézetű hack’n’slash szerepjátékok műfaja, ebben indul – egyelőre csak early accessben – a Curse of the Dead Gods.

Curse of the Dead Gods próbakör – Kalandok az őrület templomában újra és újra

Az első és legszembetűnőbb dolog a játékkal kapcsolatban a látványvilág, amiről azt kell mondjam, telitalálat. A grafika sok elemében emlékeztet a Masters of Animára, ám az egészet nyakon öntötték Darkest Dungeon-ös kontúrokkal, amitől egy picit rajzfilmes, egy picit baltával faragott, de köszönhetően a remek fény-árnyék effekteknek, összességében pazar. Tompa, kopott színek, ötletes, semmilyen más játékban látottakhoz nem hasonlító lények, és általában szépen berendezett – véletlenszerűen generált – pályák teszik teljessé a még mindig félkész élményt.

Aki olvassa tesztjeimet, tudja, hogy általában (ahol van, ott) a történettel szoktam kezdeni, de itt nem tehettem meg. Ennek oka, hogy az általam is kipróbált korai változatból az égvilágon semmi sem derül ki abból, kik is vagyunk, hol is vagyunk, miért vagyunk ott, és egyáltalán mi hajt minket előre. Így egy picit eleinte elveszettnek éreztem magam, mivel az early access változat lényegében bedob a dolgok közepébe. Megérkezünk egy ősi labirintus bejáratához, ami természetesen azonnal bezárul mögöttünk, amint belépünk. Innentől nincs más hátra, mint előre, felfedezzük a labirintus egyes szintjeit. Hogy miért, az majd a teljes játékból csak kiderül.

Ami viszont a játékmenetet illeti, az már a korai változatban is nagyon ígéretes. Minden játék elején eldönthetjük, hogy milyen kalandra vágyunk, vagyis mennyi időnk van játszani. Indulhatunk rövid expedíciókra, ilyenkor nagyjából fél óra alatt juthatunk keresztül a csarnokokon. De választhatunk közepes, hosszú és piszok hosszú kalandokat is. Minden pálya véletlenszerűen épül fel, az egyes csarnokok és termek között pedig egy sematikus ábrán mi dönthetjük el, hogy a lehetséges következő szobák közül melyikbe lépünk be. Többnyire kis ábrákkal azt is jelzik nekünk, hogy ott milyen cuccokra számíthatunk: aranyra, fegyverre, esetleg a képességeinket fokozó átkokra és varázslatokra. Hogy ne legyen túl könnyű dolgunk, bizonyos kamrák után automatikusan valamilyen átok sújt minket, amelyek a továbbiakban jó vagy rossz passzív hatással lesznek a játékmenetre.

Curse of the Dead Gods próbakör – Kalandok az őrület templomában újra és újra

Ami viszont mindig, minden csarnokban van, azok az ellenségek, és így a harcok. A csaták pörgősek és dinamikusak, de eleinte nem kimondottan nehezek. Több fegyverünk és pajzsunk is lehet, amelyekkel másfajta támadásokat vihetünk be, ezeket kombinálhatjuk is. Vannak lőfegyverek is, bár ezekkel a célzás még kontrollerrel is elég macerásnak érződik. Az ellenséges csapásokat védhetjük is, de sokkal hatékonyabb, ha kitérünk előlük. Ami viszont nagyon meg tudja nehezíteni a dolgunkat, az a fény, pontosabban annak hiánya. Mégis csak a föld alatt vagyunk, természetes fény nuku, így marad a saját fáklyánk és azok a lámpások, amiket ezzel gyújtunk meg. A pályából mindig csak annyit látunk, amit ezek a fényforrások bevilágítanak. De amit kardot ragadunk, a fáklya kialszik (persze azzal is támadhatunk, csak hát nem túl erős fegyver, de legalább felgyújtja az ellenséget és környékét), ráadásul a csaták során a pályák is rongálódnak, így könnyen lehet, hogy egy eltévedt csapás lerombolja a lámpást és sötétségbe borul minden. Ez nehezítés, de piszok hangulatos elem. Ahogyan a csapdák is, amelyek egyszerűek, könnyen kiismerhetők, de sokat dobnak az élményen.

A Curse of the Dead Gods jelen formájában még egy picit katyvasz, de az a fajta, ami vonzza az embert: már most megvan benne a „csak még egy pályát” érzés. Ha eköré bőségesebb tartalmat, még több fegyvert, még több átkot, még több ellenséget és némi sztorikörítést pakolnak a srácok, akkor a Curse of the Dead Gods az év egyik kellemes meglepetése lehet. Az alapok tehát nagyon rendben vannak, innentől minden a fejlesztők kezében van. ■

A tesztpéldányt a játék kiadója biztosította.

Kapcsolódó játék: Curse of the Dead Gods

« Előző: Kiderült, mikor jelenik meg a Those Who Remain
Következő: Év játéka 2019. »