A brawler vagy beat’em up zsáner bő 30 éve szórakoztat immáron minket (elég csak a Double Dragon vagy a Streets of Rage sorozatra gondolni), így hálás téma lehet egy indie csapatnak ennyire „ősi” műfajhoz visszanyúlni. Nincs bonyolult és komplex mechanika, nincs bonyolult és komplex MI, nincs bonyolult és komplex pályadesign – csak battyogunk szépen balról jobbra, miközben péppé pofozunk mindenkit, aki a legtöbbször az ellenkező irányból jön (a huncutabbak meg mögöttünk osonva adnak egy tockost, ha figyelmetlenek vagyunk). A kanadai Vertex Pop új alkotása, a Super Crush KO is ezen a területen próbál meg valami emlékezetest alkotni PC-n és Switchen – én az utóbbin tettem próbára reflexeimet.
A történet szerint egy Karen nevű leányzót irányítunk, akitől egy másik leányzó rendkívül udvariatlan módon elrabolja a cicáját. Ezek után teljesen érthető hősnőnk dühe, amely abban manifesztálódik, hogy a cicarabló által ráuszított gépállatokat pofozza és lövi szilánkokra – valamint ezzel egyben a Földet is megmenti a robotok hatalomátvételétől, ha már egyszer dühbe jött. Nem a története miatt fogjuk ezt a játékot megszeretni, de legalább van valami háttér, ami valamilyen szinten megmagyarázza, miért is haladunk pályáról pályára. Azért természetesen vannak átvezetők is, amelyek a manga stílusú képregények szerelmeseinek dobogtathatják meg kicsi szívüket.
A játékmenet majdnem teljesen hagyományosnak tekinthető, azaz kellően gyors reflexekkel és látványos mozdulatokkal tudjuk elpáholni a gaz ellent. Talán némi színesítést jelent az, hogy korlátozott mértékben ugyan, de tudunk lövöldözni is – igazából az amolyan Devil May Cry-os bunyóértékelés kimaxolásához e kettő kombinációja szükséges. A tutorial szépen elmagyarázza az alapokat, onnantól meg a fokozatosan nehezedő pályák során jövünk rá a finomságokra és részletekre. A nehézségi görbe szerencsére nem túl meredek, így a kevésbé gyakorlott játékosoknak is jut az elején sikerélmény. Az irányítás a Joy-Conokkal se rossz, de azért ha akad egy Pro Controller (vagy hasonló), akkor érdemes azt használni. Tévén és kézben ugyanolyan jól néz ki; a futási sebességet sem érheti szó, végig pörgős és stabil az egész – elnézve a stilizált 2D-s grafikát inkább az lenne a meglepő, ha nem így lenne. Apropó, ezzel kapcsolatban azt azért szeretném megjegyezni, hogy az egyes pályacsoportok nem sokban térnek el egymástól (kicsit a színezés más), amin azért bőven lehetett volna még alakítani.
Nem fogja a világot megváltani a Super Crush KO, de nem is ez a célja. Szórakoztatni akar, ezen szándékát pedig remekül teljesíti, és ehhez szerencsére egy kellően barátságos árcédula is társul. Valahogy úgy tudnám ezt leírni, mint amikor az ember megkíván egy kakaós csigát mondjuk – abban sincs semmi különös, de az ennyire alap finomságot is el lehet rontani egy rossz recepttel; ez a kakaós csiga viszont remekül sikerült, noha mégis csak egy kakaós csiga még mindig. Ha már unod a klasszikusokat, akkor itt a remek lehetőség arra, hogy valami frissebbel próbálkozz.
