Hellblazer: Káros szenvedélyek – A szélhámos mágusok lelkére a tüdőrák végén az Ördög vár [képregény]

A tavalyi képregény- és könyvdömping mennyiségét jól mutatja, hogy hiába kaptam kézhez még december elején régóta várt kiadványokat, csak az ünnepek során jutottam el oda, hogy elolvassam őket, és az utóbbi napokban, hogy megírjam róluk a cikket is. Dobogós helyet foglal el köztük a Hellblazer: Káros szenvedélyek a Fumax gondozásában, amelynek hála a régi Fekete-Fehér Képregényantológia és a Kingpin kiadó szépemlékű, ám tragikus véget ért Vertigo kiadványa után először olvashatjuk magyarul John Constantine kalandjait.

Egy kis gyorstalpaló azoknak, akik esetleg még nem találkoztak Constantine karakterével (ez az utóbbi időben szerencsére elég nehéz) – az eredetileg Alan Moore Swamp Thing képregényében felbukkant ballonkabátos svindler a Vertigo képregények legellentmondásosabb karaktere. John hatalmas erejű mágus, ám egyúttal a „rohadék” szó fizikai megtestesülése. Láncdohányos, beképzelt, cinikus alkoholista, akinek néha a barátsága és jóakarata legalább akkora átok, mint az ellenszenve, gyakran pedig legjobb szándéka ellenére is sorban hullanak el mellőle a barátok, szerelmek, családtagok. A Swamp Thinget követően hatalmas sikerű saját képregénysorozatot kapott a Vertigo égiszén belül (ez volt a Hellblazer, amelyben a Káros szenvedélyek is megjelent eredetileg), amely 1988-tól egészen 2013-ig futott. Közben vendégszerepelt számos más képregényben (többek közt Neil Gaiman Sandmanjének első számaiban is), majd a DC 2011-es New 52 című rebootját követően Constantine karaktere rendszeres szereplőként beolvadt a mainstream DC-univerzumba Superman, Batman és Wonder Woman mellé egy Constantine című új szériában és a Justice League Dark oldalain. A karaktert többször adaptálták, előbb Keanu Reeves alakításában a 2005-ös Constantine című filmben, amely sajnos hiába talált el számos elemet, a képregényhez képest egy túlzottan akcióközpontú feldolgozás lett, valamint 2014-ben egy saját sorozatban Matt Ryan megformálásában, amely sajnos egy évad után véget is ért. Ryan azonban azóta is a karakter „hivatalos” alakítója, aki a többi élőszereplős DC-sorozat mellett az animációs filmekben is szinkronizálja Constantine-t, és meglehetősen hitelesen eltalálta a karakter stílusát.

De vissza a Káros szenvedélyekhez, amellyel Garth Ennis (vele hamarosan majd kicsit bővebben is foglalkozunk) a 41. számtól átvette a Hellblazer írását, és rögtön az egyik legikonikusabb, ha úgy tetszik, legmeghatározóbb történettel állt elő.
Az alapötlet rémesen egyszerű: hősünk gyógyíthatatlan tüdőrákban haldoklik hála emberfeletti dohányfogyasztásának és nem kimondottan egészséges életstílusának. Természetesen minden tőle telhetőt megtesz, hogy elkerülje az elkerülhetetlent, aminek során első körben sikeresen magára haragítja a Pokol Urát. Ettől kezdve kénytelen versenyt futni az idővel, és gyógymódot találni a tüdőrákra, ha ugyanis meghal, a vérig sértett Ördög fogja megszerezni a lelkét, hogy az örökkévalóság végéig kínozhassa majd.

Bár talán kissé fájó pont lehet, hogy a Hellblazer kiadása nem az első számmal indult, az is tagadhatatlan, hogy a Káros szenvedélyek tökéletes választás volt a hazai kiadás újraindítására. A kötet lényegében tökéletes, bravúros módon magába foglalja a Constantine karakter és a széria lényegét, amelyben a főhős jellemzően egy hihetetlenül veszélyes helyzetekben, esélyek nélkül, hazugságok, trükkök és könnyelműen használt veszélyes mágia révén próbálja menteni a saját, esetleg megbízója bőrét, miközben néha hol sokkal nagyobb bajba keveredik, hol barátokat és szövetségeseket sodor a végzet karjaiba. A történet bővelkedik a váratlan fordulatokban, kiválóan megírt karakterekben, párbeszédekben, belső monológokban, helyenként fekete humorban, a hangulatát pedig igen nehéz más művekhez hasonlítani. Igazi happy end ugyanis nincs, a nap végén hősünk ugyanaz marad, aki volt, és alapvetően egy pillanatra sem válik pozitív, boldog, önfeledt vagy hősies karakterré.

William Simpson rajzai pedig tökéletesen illenek ehhez a felütéshez. Kiválóan tükrözik a boldogságtól mentes, mágia, angyalok, démonok és csodák bizonyított létezése ellenére kiábrándító, üres, lehangoló világot, amelynek még színei is halványak, semlegesek, legyen az ábrázolt jelenet akár egy végső leszámolás, akár egy beszélgetés egy haldoklókkal teli kórteremben. A Hellblazer: Káros szenvedélyek egy zseniális történet, a Fumaxtól megszokott csodálatos magyar kiadásban, amit ha tehetitek, szerezzetek be, és őszintén remélem, a közeljövőben kézhez kaphatunk még további történeteket akár Ennis fantasztikus történetfolyamából, akár a korábbi vagy későbbi Hellblazer történetekből.

• képregény