Keresés
Hírek | Cikkek | Játékok | Fórum

Ismertető/teszt

Lonely Mountains: Downhill

Lonely Mountains: Downhill teszt – Innen már nem csak a lejtő van!

Van-e jó downhill játék a Descenders után?

2019.11.08. 09:05 | szerző: Sityi | kategória: Ismertető/teszt

Nem titok, a Descenders a mai napig a „Szívem Csücske”™ különdíjjal büszkélkedhet, így aztán kíváncsian láttam neki a Lonely Mountains: Downhill tesztelésének, hiszen az alapszitu itt is ugyanaz: bringánkkal le kell zúznunk a hegyoldalról. És tulajdonképpen ebben ki is merültek a hasonlóságok...

Lonely Mountains: Downhill teszt – Innen már nem csak a lejtő van!

Izometrikus nézetből láthatjuk hős biciklisünket, és a művészeti stílus is a low poly irányvonalat követi. Egyéni ízlés kérdése, kinek mennyire jön ez be – szerintem hangulatos, bár engem valahogy nem nyűgözött le; de ezt semmiképp sem hibaként írom. Már csak azért sem írhatom ezt, mert ennek ellenére (vagy éppen ezért) a technika keretein belül rendkívül részletgazdag is. Kézzel tervezett minden az utolsó kavicsig, és ez a sok befektetett munka látszik is a végeredményen. Négy hegy várja, hogy meghódítsuk őket, helyszínenként négy-négy ösvénnyel, hogy párszor végigdöngessünk rajtuk, és jó eséllyel a vérünket ontsuk pár klasszikus nagykabát ívű esés következtében. A változatossággal nem lesz gond még az egyes hegyek útvonalain se, mert bár lesznek ismerős szakaszok, mégis akadnak sziklás, erdős, tavas-patakos és ilyesmi részek.

Az egyes ösvényeken először tét nélkül kell letekernünk (és amúgy fel is, mert nem feltétlen csak lefelé vezet az út), aztán nyílnak meg a különféle kihívások: adott időn és/vagy adott számú taknyolásszámon belül kéne teljesíteni ugyanezt. Persze az időlimit lecsökken egy adott nehézségi szint után annyira, hogy muszáj lesz megkeresnünk és aktívan kihasználnunk a levágásokat, rövidítéseket – amelyek persze sose könnyen teljesíthetőek. És így lesz egy 3 perces szakaszból 15 perces – annyit esünk, keressük a levágásokat, próbálgatjuk, mit bírunk és mit bír a bicikli. Észnél kell lenni, és persze gályázni kell a többi drótszamárért, mert bár az alap remek kis kerékpár, de semmiben se kiemelkedő igazán. Márpedig van az a szitu, amikor egy nagyobb esést jó lenne úgy átvészelni, hogy szerencsétlen jobb sorsra érdemes szerkezet egyben marad alattunk.

Az irányítás különösen fontos egy ilyen precíziós reflexekre építő játéknál. Nem reménytelen a billentyűzet, de látszik, hogy gamepadre lett ez kitalálva. Viszont ha valami általa ismeretlen gamepaddel találkozik, akkor hajlamos kicsit meghülyülni a játék, és mondjuk a futam végén nem enged tovább. Meg # jeleket rak a bal felső sarokba. De egy klasszikus Xbox 360 vagy One kontrollerrel remekül működik. (Nekem PS4-es és PS3-as gamepadekkel is remekül teljesített. – Dino)

Lonely Mountains: Downhill teszt – Innen már nem csak a lejtő van!

És persze joggal merül fel a kérdés: jobb ez, mint a Descenders? Nos, nem, csak más. Egy kollégámmal, akinek szenvedélye a downhill, próbáltattam ki oda-vissza a két játékot, és beszélgettünk róla. A Lonely Mountainst ő realisztikusabbnak érzi, mivel teljesen ösztönből tudta még ilyen nézőpontból is irányítani virtuális képmását. Szerinte az is nagyon sokat ad a dologhoz, hogy valósághűen peregnek ki a kavicsok, a kosz a kerék alól, és nagyon jól érezni, hol a tapadáshatár. A Descenders is bár tetszik neki, de az irányítással nincs kibékülve teljesen, neki az nem fekszik igazán. Azt már csak én teszem hozzá, hogy a Descenders így már inkább arcade – a folyamatosabb, pörgősebb gameplay miatt (no meg a tartalom is így adja magát). A Tony Hawk Pro Skater sorozat is ilyennek tűnik a Skater XL mellett.

Az audioszekció pedig egyszerre érdemel dicséretet és némi kézre legyintést. A környezeti hangok, a bringa zörejei nagyon szépek és részletgazdagok – nekem viszont nagyon hiányzik a zene. Persze Árpi kolléga se hallgat zenét, amikor kint van a terepen, a pályán – nekem viszont legalább egy netrádiós lejátszó vagy Spotify integráció nagyon hiányzik, hogy némi zúzós zenére zúzhassak a bringával. Persze akkor az a fajta zen állapot nem érhető el, amit tulajdonképpen az LMD sugallni szeretne...

Cikkajánló
Descenders teszt – Két keréken hegyen-völgyön-sivatagban-fjordokon át…
Kilépett a korai hozzáférésből a mountainbike-játék.
» Olvasd el!

Trónfosztás tehát nincs, az downhilljátékok királya továbbra is a Descenders – de a Lonely Mountains: Downhill simán felült nálam mellé. Másról szól a két játék, más a stílusuk is – na de anno a Tony Hawk Pro Skater mellett megfért a Dave Mirra Freestyle BMX is! ■

A tesztpéldányt a játék fejlesztője biztosította.

Lonely Mountains: Downhill

Pozitívumok Negatívumok

Minimális rendszerigény: Intel Core i5-2500/AMD FX-6300, 4 GB RAM, GeForce GTX 560 Ti/Radeon HD 7850, 1 GB háttértár, 64-bites Windows 7/8/10

Ajánlott konfiguráció: Intel Core i5-4690/AMD FX-8320, 4 GB RAM, GeForce GTX 950/Radeon HD 7970/R9 280X, 1 GB háttértár, 64-bites Windows 7/8/10

Kapcsolódó játék: Lonely Mountains: Downhill

« Előző: Hétvégén zajlik a Blitz Twister Cup 2019
Következő: Közelít a The Endless Mission korai változata »