A puzzlejátékok alapvetően mindig is a független fejlesztők pályájának számítottak, így nem meglepő, hogy a videojátékok terén elsőáldozónak számító Shifting Tides Studio is ezt a zsánert választotta, hogy megmutassa tehetségét és kreativitását a nagyvilág számára.
A The Sojourn alapvetően a The Witness és a The Talos Principle játékok örökségét viszi tovább, különösen a vizuális megvalósítás, az atmoszféra és a feladványok terén. Előbbi tekintetében semmi panaszra nem lehet okunk: a minimalista grafika ellenére a játék szín-, valamint fény-árnyék hatásai roppant hangulatosra sikeredtek. A grafika azonban nem pusztán a gyönyörködtetést szolgálja, hanem sokkal inkább a játék premisszáját adja. Ahogy egyre jobban előrehaladunk, megtapasztaljuk, hogy a csillogó-villogó helyszínek mögött bizony ott lapul az olykor cseppet sem szívderítő, sötét valóság, amelynek megismerése szükséges ahhoz, hogy a világot valódi alakjában csodálhassuk meg.
De, hagyjuk is a filozófiai hátteret, nézzük, mit nyújt a játék a feladványok terén!
Játékmenetet tekintve nincs éles különbség a fent említetett elődökhöz képest. A The Sojournnek összesen négy fő állomása van, amelyek eltérő kinézettel és feladványstruktúrával rendelkeznek. A közös bennük az, hogy a világokban végig belső nézetben bolyonghatunk, és a feladványok megoldása is first-person nézetben történik. A tutorial rész jól segíti a játékost, hogy megismerje a játék alapkoncepcióját, azaz a világos és sötét világot. A feladványok megoldása egész végig e két világ közötti szisztematikus váltásban rejlik, amelyek eleinte csak teleportálószobrokkal és energiahullámokkal, majd később energiakapukkal és mindent látó szemmel operálnak. Míg a világos világ alapvetően arra szolgál, hogy átlássuk a pályát, és azt többé-kevésbé szabadon bejárhassuk, a sötét világon keresztül titkos, addig rejtett útvonalakat fedezhetünk fel, valamint aktiválhatjuk az előbb említett eszközöket. A minimalizmus tehát nemcsak a játék atmoszféráját, de magát a játékmenetet is jellemzi. Mindazonáltal meg kell említeni, hogy ezzel a viszonylag limitált eszköztárral is nagyon jól sáfárkodik a játék, mivel fokozatosan tanít meg az új eszközök és képességek használatára, és a nehézségi szintet is épp annyival növeli, hogy az ne váljon frusztrálóvá az előző pályarészhez képest.
A játék alapvető feladványai, amelyek ahhoz kellenek, hogy végigvigyük a kalandot, nem különösebben nehezek. Természetesen a hasonló feladatok egymás utániságába bele lehet fáradni idővel, de alkalmankénti 1,5-2 órás játékkal mindenféle megerőltetés nélkül 4-5 nekifutás után a végére lehet érni. A készítők természetesen azokra is gondoltak, akik kifejezetten élvezik a komolyabb logikai kihívásokat, így több pályánál extra kihívásokat teljesíthetünk, amelyek már sokkal jobban számon kérik a játék során tanult dolgok gyakorlati alkalmazását, és ahol már nem elég a trial & error hozzáállás, minden lépésünket jó előre meg kell terveznünk. Bevallom, én csak 8-10 hasonló kihívást teljesítettem, ugyanis ezek nehézsége – különösen a játék vége felé haladva – olykor már túlzottan is frusztrálónak hatott. Azonban az extra erőfeszítéseinkért cserébe a program tekercsekkel jutalmaz minket, amelyek általános bölcseletekkel próbálják meg árnyalni a játék fő mondanivalóját.
Habár a játék kompaktsága dicséretre méltó, számomra mindenképp hiányérzetet okoz, hogy nem elég sokfélék a feladványok. El tudtam volna képzelni színekkel, hangokkal operáló fejtörőket is, amelyek tovább színesíthették volna a játékmenetet.
Mindent egybevéve a The Sojourn masszívan hozza azt, ami egy indie fejlesztőstúdió lehetőségeitől elvárható. Minimális eszköztárral a lehető legváltozatosabb puzzlejátékot állították elő, amely hosszú távon is szórakoztató. A kreativitás keretek közé szorítása azonban olyan negatívum, amely mellett pont egy indie stúdió esetében nem lehet szó nélkül elmenni. Pár, alapmechanikájában a többitől eltérő feladvány színesíthette volna a játékot, ami így kevésbé tűnne egysíkúnak és monotonnak. Első alkotásnak azonban így is dicséretre méltó teljesítmény, ami bátran ajánlható mindazoknak, akik néha-néha szeretnék megmozgatni a berozsdásodott agytekervényeiket.
