A Weappy Studio fehéroroszországi indie fejlesztőcsapat a This is the Police című játékkal vált ismerté, amelyhez folyamatosan készültek a folytatások, a 2018-as This is the Police 2, majd a nemrégiben megjelent Rebel Cops. Utóbbi teljes egészében a második rész TacOps missziói alapján készült, ahol is a megszokott XCOM-minta szerint irányíthatjuk törvényen kívüli rendőreinket.
Hét évvel járunk a második rész eseményei után, Victor Zuev maffiafőnök kezében tartja az egész várost. Ripton lakói szenvednek a hatalma alatt, a politikusok szemet hunynak a bűnszervezetek ténykedései fölött, a rendőrség pedig nem akar és nem is tesz semmit. Irányításunk alatt összpontosul az a parányi renegát rendőrökből álló csapat, aki ki szeretné űzni Zuevet a városból, ezért elkezdik felszámolni a bandatanyákat. Az előzménytörténetet nem szükséges ismerni a játék megértéséhez, én úgy tekintettem rá, mint kedvcsináló szöveg a küldetések előtt, valamint easter eggek a széria szerelmesei számára. Rendőreink között találkozhatunk ismerős arcokkal, bejárhatunk már látott területeket, de ezek egyike sem hat ki igazán a teljesítendő feladatokra, ezért nem probléma, ha nem szentelünk nekik túl nagy figyelmet.
A Rebel Cops sokat kölcsönzött az XCOM játékoktól. A küldetések előtt meg kell adnunk, kiket viszünk bevetésre, és fel kell őket szerelnünk közel- és távolsági fegyverekkel, lőszerrel, valamint különböző kiegészítőkkel, mint gránátok vagy elsősegélycsomagok. Az előző játék TacOps misszióival ellentétben itt választhatunk mellékküldetéseket is, és nagy hangsúlyt fektettek a felderítésre. A pályán összeszedhetünk különböző értéktárgyakat, amiket aztán szétoszthatunk a város lakói között, vagy eladhatunk, hogy a szerzett pénzből felszereljük egységeinket. A pénzt és felszereléstárgyakat pályáról pályára visszük magunkkal, így érdemes minél több mellékküldetést teljesíteni, és minél több tárgyat összeszedni.
Körönként a szokott módon mindenkivel két akciópontunk van, amelyekkel léphetünk, támadhatunk vagy interakcióba kerülhetünk a gyanúsítottakkal. Ha valaki háta mögé kerülünk, felszólíthatjuk, hogy dobja el a fegyverét és adja meg magát – ha sikerrel jártunk, akkor az ellenfélt megbilincselhetjük, és lekerül a pályáról, így nem fogja riasztani társait. Ha felszólításunkra nem adja meg magát akkor, ha elég közel vagyunk, leüthetjük békés megoldásként, vagy leszúrhatjuk, viszont akkor a holttestet az arra járók észrevehetik. Lövöldözésnél meg tudjuk adni, hova célozzanak rendőreink, így például eltalálhatjuk az ellenfél karját, lefegyverezve őt, esetleg a lábát, hogy mozgásképtelenné tegyük, de ugyanezt egységeink is elszenvedhetik. Ha valaki túlél egy találatot, akkor sincs kint a mély vízből, el kell látnunk a sebet, különben elvérzik.
A Rebel Copson látszik, hogy tisztességesen elkészített program, amely pont annyit nyújt, amennyit elterveztek neki. A paszteles, képregényszerű grafikának hála a terep átlátható és az akció könnyen követhető. Az egyetlen probléma az irányítással, hogy a kamera nem forgatható, így, ha rendőreink fal mögé vagy kacskaringós folyosók közé kerülnek, akkor megnehezedik a navigálásuk.
Mindenesetre jó pár órára képes lesz lekötni minket a Rebel Cops, főleg, hogy a pályák elképesztően nagyok, és többször is végigjátszhatók. Az egyetlen igazán irritáló dolog az, hogy úgy éreztem, a játéknak nem megfelelően van kialakítva a nehézségi görbéje. Az egyik legnehezebb és legmasszívabb pályát rögtön a második küldetésben kapjuk meg, így utána úgy érződik, minden sokkal könnyebb lett. Ami valószínűleg így is van, mivel egységeink egyre tapasztaltabbak és erősebbek lesznek, és mi sem leszünk annyira pénzszűkében, mint küldetésünk elején. Ráadásul nemsokára érkezik ingyenes frissítésként a Rebel Yell túlélőmód is, ahol hullámokban törnek majd ránk a gazfickók. Rendőreinknek limitált felszerelésükből kell majd gazdálkodniuk, és a játék során kell szert tenniük az újabb fegyverekre és kiegészítőkre.
