A Lioncast szeretne feltörni a számítógépes perifériagyártók élbolyába, ehhez pedig elsősorban a játékostársadalmon át vezet számukra az út. Termékpalettájukat is kifejezetten úgy állították össze, hogy abban megtalálja a számára szimpatikus eszközöket a hétvégi játékos és az esportmágus is. Billentyűzetek, fejhallgatók, egerek, kontrollertöltő-állomások és más kiegészítők közül lehet válogatni, de minket most két kütyü érdekel igazán. Az LM30 egér és az MB10 kábeltartó.
Kezdjük azzal az eszközzel, amely nagyon jó eséllyel sokkal több játékoshoz fog eljutni. Ez természetesen a Lioncast LM30 egér. Mit szoktunk meg egy hétköznapi egértől? Ergonomikus formát, hogy jól a tenyérbe simulva hosszú távon is kényelmes maradjon a használata. Középen egy görgőt, hiszen ez ma már alapkövetelmény. Alul egy gyors és precíz érzékelőt, amely nem jön zavarba a különböző felületeken. És persze négy-öt billentyűt, esetleg egy (érzékelő)sebesség-váltógombot vagy súlyozási lehetőséget. Nos, ezek közül mindent megkapunk az LM30-tól is, de valamiből keveset, valamiből pedig sokkal-sokkal többet. Alulról haladva felfelé kezdjük is az érzékelővel! A Lioncast mérnökei a lézer mellett tették le a voksukat, ebből egy Avago 9800 került a kütyübe, amely villámgyorsan (akár 16 000 dpi) működik, és valóban nehéz zavarba hozni. Nekem legalábbis nem sikerült, pedig az egérpad mellett a sima asztalfelületen is csatába küldtem, de helytállt. Az érzékelő mögött egy pici, kerek fedelet találunk, amelyet lecsavarva apró fémkorongok bukkannak elő – egérkénk súlyozható is. Hat darab hengert variálhatunk, hogy megkapjuk a nekünk kényelmes tömeget. A feleslegessé vált súlyokat pedig egy ízléses fekete műanyagdobozban tárolhatjuk.
Az LM30 felülnézetből semmi kirívót nem mutat, pofás designt kapott, de a tervezők nem vittek túlzásba semmit. Középen, a görgő mögött találunk két gombot, amelyekkel előre-hátra léptethetjük az érzékelő sebességét. Ez kimondottan hasznos tud lenni, ha olyan játékkal játszunk, ahol időnként a precizitás (pl. célzás), máskor pedig a reflexek dominálnak. Az aktuális sebességprofilt pedig a két gomb melletti LED-ek mutatják. Az LM30 ráadásul RGB megvilágítást is kapott, amely a görgő két oldalán, az egér frontján a kábel két oldalán, valamint a tenyerünk alatti logóban mutatja meg magát. A mellékelt szoftverrel variálhatjuk az effekteket.
A lényeget természetesen a végére hagytam. Ez pedig az LM30 baloldala. Itt ugyanis nem kevesebb, mint 12 extra gomb kapott helyet, 3*4-es elosztásban. Ezzel egyértelművé is vált, hogy az egeret kifejezetten a szerepjátékok és MMORPG-k szerelmeseinek tervezték. Ők (de persze bárki más is) ugyanis ezekre programozhatják be a különféle billentyűkombinációikat, a varázslataik, támadásaik, különleges képességeik és Isten tudja mi minden még aktiválását. Ez egy mezei felhasználó (mint én) számára szinte már zavaró is lehet, ráadásul az én nem épp kecsesen vékony hüvelyujjammal bizony nem is olyan egyszerű kitapogatni, hogy mikor épp melyik gombot nyomkodjuk. Persze némi gyakorlással megszokható, hogy mi hol van, de érzésem szerint az igazán hardcore játékosokon kívül másnak nem nagyon lehet szüksége ennyi extra gombra egy egéren. Nekik viszont nagyon hasznos tud lenni.
Térjünk át jelen írásom másik alanyára, ami az LM30-cal egyszerre került hozzám. Az MB10 „mouse bungee” tipikusan olyan kiegészítő, amelyre először mindenki csak lemondóan legyint. Minek ez nekem, tök felesleges, nem több ez puszta pénzlehúzásnál, fúj. Csakhogy... hiába álltam nagyjából én is így hozzá eleinte, miután használni kezdtem, rögtön rávágtam, hogy ez bizony kell nekem! Egy rugalmas gumiból és műanyagból készült egérkábeltartóról van szó. A legtöbb játékos a stabil kommunikáció és sebesség miatt máig a kábeles egerekre esküszik, ám ezeknek megvan az a hátránya, hogy a kábel néha megakad vagy útban van. Én is rendszeresen tapasztaltam ezt. És pontosan ezen segít a bungee. A kábel tövétől kényelmes (nekünk kényelmes) távolságra a kábelt szépen betömködhetjük a bungee „tornyába”, amely ettől kezdve stabilan tartja azt nekünk, vagyis tök mindegy lesz, hogy a kábel gép felé elfutó maradék része beakad-e vagy sem. Az egér innentől szinte a wireless társaihoz hasonló szabadsággal fog működni – leszámítva, hogy helyhez van kötve.
Plusz öröm, hogy az MB10 három oldalán is USB-portokat találunk, kettőt szemben, egyet-egyet a két oldalon. A hátoldalon pedig az a kábel található, amellyel a bungee-t a PC-hez tudjuk csatlakoztatni, hogy innentől USB-elosztóként is üzemeljen. Plusz ettől kezdve világoskék színben pompáznak azok a részei, ahova a tervezők ezt megálmodták. Gyakorlati haszna utóbbinak aligha van, de azért pofás. Én az egyik USB-csatlakozóba például az LM30-at dugtam, így azt is megelőztem, hogy a kábele csatlakozzon a gép felé kígyózó társaihoz még nagyobb káoszt kialakítva az asztal és a gép között.
Vicces kis teszt volt ez számomra, hiszen mindkét próbára tett eszközhöz erősen szkeptikus szájízzel álltam hozzá. És végül mindkettő meggyőzött. Tény, az LM30 nekem már túl rétegegér (plusz én hozzászoktam már a dedikált előre-hátra gombokhoz is, amelyek erről sajnos hiányoznak...), én sosem használnám ki a megannyi extra gombot. Másfelől viszont biztos vagyok benne, hogy mások igen. Az MB10 pedig olyan volt, mint egy vakrandi... először vonakodva ültem le elé, de aztán kis ismerkedés után szerelem lett belőle.
