Tisztában vagyok vele, hogy egy tavaly május végén megjelent játék közel sem nevezhető frissnek, de a Star Trek: Bridge Crew mostani bemutatójának van egy örömteli apropója: december végén érkezett egy patch, ami által immáron VR-headset nélkül is játszhatóvá vált. Innentől fogva semmi sem tarthatott vissza, hogy a USS Aegis fedélzetére tegyem virtuális lábaimat, és kiderüljön, felérek-e Kirk vagy Picard kapitányhoz...
Nevezett fedélzetet pedig a Unity motor tárja elénk – ami egyszerre jó és kevésbé örömteli. Jó, mert a gépigény így, VR nélkül egészen baráti tud lenni (a céges HP ProBook 640 G3 laptopomon is szépen futott); de kevésbé örömteli, mert a látvány technikai színvonala szerintem elmarad attól, amit ez a játék megkívánna. Mivel a Bridge Crew a JJ Abrams által rendezett 2009-es film után játszódik nem sokkal, az ott látott (megszokott?) látványterv itt a korlátok miatt nem tud úgy érvényesülni. Szőrszálhasogatásnak tűnik? Valahol az is, de egyrészt azért csak látszik, hogy ez „csupán” egy játék, másrészt talán egy Unreal Engine 4-gyel vagy egy CryEngine-nel filmszerűbbé lehetett volna tenni az élményt mind VR-ban, mind hagyományos képernyőn. Az viszont örömteli, hogy a stílus szépen passzol az új Star Trek filmek által lefektetett designba, és ez viszont nagy szó: pont emiatt tudom neki megbocsátani az eddigi morgásaimat (sőt!). A hangok és a zene viszont csak dicséretet érdemelnek: abszolút trekkie az egész. A fedélzeten a töltelékszövegek teljesen hitelesek, a gépek, számítógépek pittyegései és egyéb hangeffektjei abszolút a helyén vannak.
Ha egyedül vágunk neki galaktikus kalandjainknak, három lehetőségünk van. Az oktatómódot érdemes egyszer mindenképpen végigzongorázni, mert minden egyes posztról ad információkat, illetve begyakoroltatja az alapvető dolgokat. Van egy 6 és fél küldetésből álló minikapmányunk is: a fél a Kobayashi Maru próbát jelenti, ugyanis az egyrészt benne van a prológusban, másrészt külön is játszható. És itt a Kirk-féle megoldás nem játszik... :-) Igazából maga a történet nagyon keveset ad a Star Trek kánonhoz – a legjobb, ha egy tévéepizódként tekintünk rá, úgy nagyjából rendben van. A harmadik lehetőség pedig a véletlenszerűen generált küldetés. Ez esetben a legeslegelső Enterprise (NCC-1701) fedélzetén is próbára tehetjük magunkat. Őszintén szólva én annyira nem élveztem azt a hajót, mert ergonómiának sajnos nyoma sincs – a ’60-as, ’70-es évek sci-fi filmjeiben a sok villogó gomb elég volt ahhoz, hogy high-technek tűnjön valami... Keményvonalas trekkie-k biztos élvezni fogják, mások nem hiszem. Talán a második Enterprise, az NCC-1701-A jobb választás lett volna, de ez csak az én meglátásom. Amit viszont joggal kifogásolok itt az az, hogy csak a klingonok lesznek az ellenfeleink – ennél azért több változatosságot tud a Star Trek világa nyújtani...
Maga a játékmenet egyébként nem bonyolult – viszont a részleteiben rejlik a szépség és a kihívás. Négy poszton bizonyíthatjuk rátermettségünket: kormányos, mérnök, taktikai tiszt és kapitány. A kormányos (mily meglepő) felel a hajó irányításáért, ő navigál, valamint ugrik akár impulzusmeghajtással, akár warppal. A mérnök feladata az egyes rendszerek energiával történő ellátása, illetve a javítások menedzselése, valamint ő tudja megmondani, milyen messziről vagyunk érzékelhetőek. A taktikai tiszt kezeli a fegyvereket és a scannereket, illetve ő és a kormányos tudja a teleportálót üzemeltetni. A kapitány pedig látja az egyes küldetések részfeladatait: ezt kell kommunikálnia a többiekkel, illetve koordinálja az egyes posztok teendőit. Egyedül játszva mi csak kapitány lehetünk, a többi posztot a gép irányítja – de bármikor átvehetjük felettük az irányítást. Ahogy egyre több sikeres küldetésen vagyunk túl, növekszik a rangunk, és egyre nehezebb feladatokat kapunk.
Elvileg könnyebb a dolgunk, ha minden poszton emberi játékos van – más játékosokat pedig a cross-platform támogatás miatt elméletileg könnyen találhatunk. Nekem sajnos a tesztidőszak alatt nem sikerült ezt összehoznom, ugyanis a PC-s verzió egy igen sajátos problémával küzd: a játék mikrofontesztje nem érzékeli a mikrofont, enélkül pedig nem enged multizni. Van pár workaround a neten, amivel elvileg ezt lehetne orvosolni, de ezek közül nekem önmagában egyik se jelentett megoldást – végül kidolgoztam a sajátomat jobb híján. Gyakorlatilag a következő feltételeknek kell teljesülnie:
- angol nyelvű Windows (ezt Windows 10 esetében nem gond beállítani)
- csak egy mikrofon legyen bedugva, a rögzítőeszközöknél más használható bemenet ne legyen engedélyezve/bedugva (nekem a webkamerámat kellett kihúzni)
- mindenképp non-VR módban kell indítani, ha hagyományos képernyőn akarunk játszani
Ez utóbbi amiatt tűnhet értelmetlennek, mert ha normálisan indítjuk, és a Bridge Crew nem érzékel HMD-t, akkor visszavált hagyományos megjelenítésre – de ekkor a mikrofon már nem fog működni. Steamen egyszerűen könyvtár nézetben a játék adatlapjáról kell indítani, ekkor kapunk egy launch menut, ahol ezt az opciót kiválaszthatjuk (mindez az asztali nézetre vonatkozik, Big Picture módban mindig kérdez). Uplay esetében nem tudom, mit és hogy kell csinálni, nekem Steamen van meg a játék. Minderre jelen szöveg megírása közben jöttem rá, aztán tettem is egy próbát: flottul működik végre minden, de játékosok valahogy nem akarnak csatlakozni (aki bejött, egy percen belül le is lépett). Sajnos kevés a játékos, a VR-telenítési patch híre nem nagyon terjedt még el – legalábbis másként nem nagyon tudom magyarázni.
Minden hibája ellenére nekem nagyon bejött a Star Trek: Bridge Crew. Jó érzés egy Constitution osztályú nehézcirkáló fedélzetén szolgálatot teljesíteni. A kissé suta kampány mellett ott vannak a kvázi végtelen mennyiségben generált küldetések, a csapatmunka élménye (ha szerencsénk van és találunk játékot). Mindezek mellett a játék vezető kreatív rendezője David Votypka nemrég ígéretet tett arra, hogy a Bridge Crew tovább fog bővülni. Én nagyon remélem, hogy ez (is) új játékosokat fog bevonzani, mert bizony együtt mégiscsak jobb új világokat felfedezni; új életformákat, új civilizációkat felkutatni, és eljutni oda, ahová még senki nem merészkedett.