Van a videojátékoknak egy meglehetősen népszerű irányvonala, amely valós metropoliszok, vagy azokról mintázott digitális nagyvárosok utcáin zajló, szélsebes és kőkemény on- és offline akciót tartogat a nagyközönség számára. Az ilyesfajta programok a már említett pörgős játékmenetük mellett az egyszeri játékost azonnal beszippantó, jókora méretű és remekül kidolgozott környezetükkel, a bennük rejlő rengeteg tennivalóval és a legtöbb esetben szuper megvalósításukkal nyerik meg a felhasználók oroszlánrészét. A Grand Theft Auto sorozat mellett a Sleeping Dogs, a Mafia széria, az L.A. Noire vagy a Watch Dogs említhető a stílus legjelesebb képviselőjeként. Az utóbbi játék folytatása, a cikkünkben bemutatásra kerülő Watch Dogs 2 a fejlesztők ígéretéhez híven, érezhetően igyekszik kijavítani a sokak (pl. GeryG kollégám) szerint csak az „egy széria bevezető részének gyerekbetegségeivel küzdő” előző epizód kisebb-nagyobb hibáit, amelyek azonban két évvel ezelőtt nem akadályozták meg, hogy a játék tízmilliós példányszámban keljen el és különböző rekordokat döntsön meg.
Mivel ez egy – sandbox jelleg ide, vagy oda – alapvetően sztoriorientált alkotás, amelynek van egy épkézláb, kerek története, most kérnék minden olvasót, aki nem kíván semmilyen, számára a játékélmény leamortizálását okozó részletet megismerni, görgessen a következő bekezdésre.
A Watch Dogs 2-ben egy új főhőst és egy új helyszínt ismerhetünk meg. Marcus Holloway, alias Retr0 egy szuperzseniális képességekkel rendelkező hacker, akire pont kimagasló számítástechnikai ismeretei és hackerképességei miatt húzzák rá a vizes lepedőt, egy természetesen nem általa elkövetett hálózati bűnesetben. A Chicagóban történtek után Kalifornia, azon belül is San Francisco és környéke az a hely, ahol a Blume vállalat kiépíti a továbbfejlesztett ctOS 2.0-t, a minden eszközt mindegyikkel összekötő, az egyszerű polgárok magánéletének legapróbb bugyraiba is belelátni és beleavatkozni képes „okos várost” üzemeltető operációs rendszert. Sajnos azonban éppen ez a rendszer az, amely hibás adatokon alapuló következtetések alapján Marcust felteszi a körözött bűnözők listájára, amit természetesen afroamerikai főhősünk nem nézhet tétlenül. Behatol hát oda, ahová élő hackernek még nem sikerült – egyenesen a ctOS 2.0 központi szervertornyába –, és nemes egyszerűséggel kitörli magát a veszélyes elemek lajstromából. Ha meg már úgyis ott van, beépít egy „hátsó kapuként” szolgáló kis programot, csak hogy érezzék ellenfelei a törődést. Nos, ezen a ponton dönt úgy a barátunk ténykedését már egy ideje figyelő, renegát hackerszervezet, a DedSec itteni csapata, hogy beveszik Marcust a soraikba „fő csapásmérő egységként”, hogy segítsen elérni végső céljukat: a ctOS 2.0, és a mögötte álló Blume teljes felszámolását. Mivel Retr0 már régóta szeretett volna csatlakozni hozzájuk, legfőképpen azért, hogy más ártatlan polgárok ne juthassanak az ő sorsára, az alku hamar megköttetik, hogy utána nyomban kezdetét vegye a DedSec által keltett káosz.
Aidennel ellentétben Marcus a játék elejétől kezdve egy csapat tagja.
Több szót nem ejtenék a sztoriról, amely az előző epizódhoz hasonlóan tartogat néhány finomságot. Aidennel ellentétben Marcus a játék elejétől kezdve egy csapat tagja, amelyben mindenkinek megvan a maga szerepe. Van, aki mindenféle kütyüket tervez, van, aki vadonatúj és veszélyesen ügyes appokon dolgozik, akad amolyan „designernek” is felfogható társunk, aki egyértelművé teszi mindenki számára, hogy ez bizony a mi művünk volt, és akad olyan is, aki figyel és mindenről értesül, hogy a csapat tudja, hol csapjon le legközelebb. Ehhez természetesen egy főhadiszállás is dukál, ahol a legmodernebb technológiai cuccok hegyekben állnak, és ahol mindig megpihenhetünk, ha úgy tartja kedvünk. Itt kapunk jó néhány eszközt és appot is, amelyek nélkülözhetetlenek küldetéseink nyilvántartásához és végrehajtásához. Fegyverzetünket szintén itt szerezhetjük be a banda 3D-s nyomtatójából, persze jó pénzért. Ruhatárunkat is bővíthetjük vagy cserélgethetjük a HQ-n, és számos hasznos infót ugyancsak itt kaphatunk meg.
A játékmenet sokban hasonlít az előző epizódban megismerthez. Alapvető és elsődleges eszközünk most is mobiltelefonunk, amellyel játszi könnyedséggel juthatunk hozzá magánszemélyek adataihoz, biztonsági kamerák vezérléséhez, elektromos és egyéb egységek paneljeihez, járművek irányításához és számtalan egyébhez. Szintén telefonunkon tároljuk a számunkra fontos applikációkat, így járműveket bérelhetünk, térképet böngészhetünk, GPS-t alkalmazhatunk, fotózhatunk, küldetésekre jelentkezhetünk és még jó néhány dolgot végezhetünk el. A missziók alapvetően három fő csoportba tartoznak: a fő tevékenységek a kampányt viszik előre, a mellékküldetések végrehajtása opcionális, míg az online tevékenységek más játékosokkal közösen játszható kooperatív avagy kompetitív missziók. Ez utóbbiak skálája az első részhez képest új módokkal bővült, mint például a fejvadászat, amikor egy játékost segíthetünk a rendőröknek elkapni, vagy mi magunk menekülhetünk előlük és más felhasználók elől. Az online módokról sokat sajnos nem tudok ezen túlmenően írni, tekintve, hogy egy, a megjelenése előtt tesztelt program esetében a szerverek igencsak üresek, így gyakorlatilag esélytelen az internetes tartalom kipróbálása, de a felkínált feladatok meglehetősen változatosaknak tűntek, ami mindenképpen igen tartalmas többszereplős mókát enged feltételezni.
Játékstílusunk alapvetően háromféle lehet, ennek megfelelően fejleszthetjük képességeinket és eszközeinket.
A küldetések teljesítéséért pénzt és kutatási pontokat kapunk, amelyeket immár hét különféle perkfa megnyitására és fejlesztésére fordíthatunk. Ezeken kívül a DedSec számára követőket is toborozhatunk, ami azért fontos, hogy elegen legyünk a Blume megdöntéséhez. A fő sztori ezzel foglalkozó része nem is nyitható meg jó néhány egyéb küldetéssorozat előzetes teljesítése, valamint elegendő számú követő toborzása nélkül. Játékstílusunk alapvetően háromféle lehet, ennek megfelelően fejleszthetjük képességeinket és eszközeinket. A teljes történet letolható puszta hackeléssel, a pályákon végigosonva, vagy amolyan techno-Rambo stílusra hajazó cybergyilkos üzemmódban. Igazság szerint én mindig valahol a három közötti „arany középúton” próbáltam lavírozni, és először körbekémleltem egy adott helyen, majd meghackeltem amit lehetett, végül ámokfutva eljutottam a célpontig, amiben a továbbfejlesztett parkour-rendszer is nagy segítségemre volt. Ha kellően sok kihágást, bűncselekményt hajtunk végre, a rendőrök feltesznek bennünket a potenciális bűnelkövetők listájára, ami nem könnyíti meg dolgunkat. A járókelők is egyre gyakrabban értesítik őket, vagy futnak el tőlünk, ha meglátnak minket. Mobiltelefonunkkal számos már ismert és új akciót hajthatunk végre, így pénzt vagy töltést szerezhetünk járókelőktől, elkábíthatjuk őket telefonjaik segítségével, megzavarhatjuk őket egy hamis hívással és még sorolhatnám napestig. Ebben a részben Marcus szert tehet egy kis kétkerekű, ugró robotra, valamint egy drónra, amelyeket távvezérléssel irányíthat, és amelyek segítségével szintén feltörhet, amit nem szégyell. Szintén új funkció a NetHack, ami nagyjából az Assassin’s Creed eagle visionjének felel meg. Erre átváltva látjuk a lehetséges célpontokat, az őröket, a civileket és a meghackelhető dolgokat, amelyek a mód kikapcsolása után is láthatóak maradnak. Mind Marcus, mind a kamerák vagy távirányításos robotok esetében alkalmazható ez a hasznos kis opció. A fedezékrendszer ebben a játékban is igen hasznos, a harcok kellően intenzívek, amit egy szerencsére nem gyök kettes IQ-jú MI is elősegít. A készítők próbáltak valamit fejleszteni a járművek vezetésén, illetve a törési modellen is, ami részben sikerült nekik, de azért lenne még mit csiszolni rajtuk.
A bejárható terület hatalmas, mintegy kétszer nagyobb az első rész Chicagójánál.
A bejárható terület hatalmas, mintegy kétszer nagyobb az első rész Chicagójánál. San Francisco digitális mása ezúttal is számos odautazás és térkép alapján kelt életre. A város él, lüktet, lélegzik, a forgalom kellően nagy, és minden napszakban az annak megfelelő méretű embertömeg korzózik az utcákon. Hajnalban a részegeké, a bulizó fiataloké és a prostiké a főszerep, míg reggel ezt felváltja a munkába igyekvő emberek hada. A filmekből jól ismert lépcsőzetes kialakítású, lejtős utcák, és az ikonikus villamosok is bekerültek a játékba, mint ahogy a Golden Gate híd vagy az Alcatraz is. A számos körzetre és kerületre osztott játéktér minden módon – például úszva is – bejárható, de sajnos az első epizód egyik legnagyobb rákfenéjeként emlegetett „hiába nagy a város, ha alig tudunk valahová bemenni” című jelenség most is jelen van. Gyakorlatilag üzletek, klubok és kocsmák alkotják a repertoárt, amelyet a küldetésekhez kapcsolódó helyszínek, avagy a már felfedezett események vagy dolgok egészítenek ki. Amit azonban csak szuperlatívuszokkal illethetek, az a színészi játék és szinkron. Mind a mo-cap, mind a hanganyag a legmagasabb színvonalat képviseli, még ha nem is éri el mondjuk az Until Dawn vagy a Beyond: Two Souls néha már-már túlontúl tökéletes szintjét. Akadnak azért grafikai bakik is, mint például egymásba lógó tárgyak és ezekhez hasonlók, de a képi megvalósítás nagyon aprólékos, amit a dinamikusan változó napszakok és időjárás koronáz meg. A zeneanyag is nagyon jó, és folyamatosan bővíthető, így mindig van mit hallgatnunk, ami a kedvünkre van. Az pedig külön dicséretet érdemlő adalék, hogy az előző részhez hasonlóan ismét teljes magyar feliratot kapott a játék, és ezúttal volt idő a lektorálásra is. A vezérlést kicsit szokni kell eleinte (járművek esetében nem is kicsit), de végül hozzá lehet edződni a dolgokhoz.
A néhány, már említett grafikai bakin kívül maximum a számos és változatos játékmód ellenére néha mégis kissé monoton küldetéseket és játékmenetet tudnám felhozni enyhe árnyfoltként. Ez véleményem szerint főleg a fő történetre áll fenn, az is igaz azonban, hogy a teszteléskor leginkább arra koncentráltam. A sokadik „hatolj be, szerezd meg és/vagy töltsd le/lopd el, miután beszéltél az adott informátorral a helyszín és/vagy dolog kapcsán” jellegű küldetés kicsit fárasztó tud lenni. De sebaj, bármelyik tevékenység (küldetéssorozat) felfüggeszthető és újrakezdhető, ha egy kis változatosságra vágyunk. Néha azon kaptam magam, hogy csak úgy, céltalanul bolyongok vagy száguldozok a vidéken, ami teljesen magával ragadott és kikapcsolt. Közben persze heccből felrobbantottam néhány gázvezetéket vagy autót, ártalmatlanító fegyverré változtattam pár elektromosszekrényt, illetve kiiktattam a közlekedési lámpákat. Ez egyébként gyakorlásként sem volt utolsó az éles helyzetekre, amelyekhez nem ártott némi tapasztalat és helyismeret.
A hamarosan megjelenő Watch Dogs 2 számos tekintetben nagyobb, szebb és jobb elődjénél, és tartogat a már ismert mechanizmusokon és játékelemeken kívül újakat vagy továbbfejlesztetteket is. Ennek ellenére valahogy mégsem éreztem azt a mértékű fejlődést az esetében, mint anno az Assassin’s Creed 2-nél. De mindez csak annyit jelent, hogy nagyon jó úton halad a Ubisoft, és bár van még mit csiszolni ezen a szérián, de már ebben a formájában is simán rabul ejti az embert. Összességében nekem nagyon tetszett a kaliforniai nagyvárosban és környékén bomlasztani a technokrata rendszert, és zárszó gyanánt annyit kívánhatok csupán, hogy soha ne kapjunk kezünkbe ennél rosszabb második részt.
