25 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Egyéb

Ernest Cline: Armada [könyv]

Egy olyan erős kezdés után, mint a Ready Player One, nagyon nehéz újra megugrani a szintet. Ernest Cline-nak sikerült.

Írta: GeryG 1 hozzászólás

Túlzás nélkül állíthatom, hogy Ernest Cline valóságos atombombaként robbant be a videojátékos köztudatba néhány évvel ezelőtt, mikor megjelent első regénye, a Ready Player One. A könyv egyedi stílusban mesélt el egy olyan videojátékos történetet, amilyet a legtöbb gamer a szíve mélyén maga is átélne. Ráadásul mindezt elképesztően sok és hiteles utalással a ’80-as évek filmes, zenei és játékos kultúrájára, ami még szerethetőbbé – és az én korosztályomnak még autentikusabbá – tette a regényt. Nem is csoda, hogy Hollywood is felfigyelt rá, a filmváltozatot pedig Steven Spielberg fogja elkészíteni (ez mondjuk kinek jó, kinek rossz hír...).
Ernest Cline nem az a fajta író, aki belehuppan a hirtelen szerzett hírnév és siker hozta jólétbe, hogy aztán a végsőkig kiélvezze a rivaldafényt. Nem sokkal a Ready Player One után már bele is vágott második regényébe, amelyről korábban úgy nyilatkozott, egy régi álma válik valóra azzal, hogy papírra vetheti. Ez lett az Armada, amely éveken át készült és formálódott, hogy aztán idén ősszel hazánkban is a könyvesboltok polcaira kerüljön. Nem sokkal később én is kezembe vettem a kötet, és mohón rá is vetettem magam.

Ernest Cline: Armada [könyv]

Az Armada története egy unalmas középiskolai délutánon veszi kezdetét, amikor hősünk, Zack Lightman az osztályterem ablakán kibámulva álmodozik, és várja, hogy végre ez a nap is véget érjen. Zack semmivel sem lóg ki társai közül – hacsak azzal nem, hogy egy korábbi incidense miatt mindenki csak „zűrös Zacknek” hívja –, vagyis éli a tinédzserek hétköznapjait: suliba jár, utána pedig minden idejét a világ legnépszerűbb videojátékával, az Armadával tölti. Ez egy űrhajós játék, amelyben egy gonosz idegen civilizáció szüntelen invázióját kell visszavernie az emberiségnek. Van még egy játék, a Thera Firma, amely ugyanebben az univerzumban játszódik, de abban űrhajók helyett emberszerű robotokkal kell felvenni a harcot az idegennek. Zack inkább előbbiben jeleskedik, sőt egyike a világ 10 legjobb játékosának: ő a hatodik legjobb a világon.
Úgy ismeri a játék minden apró részletét, mint a tenyerét, ezért is esik le az álla, mikor az iskolapadban ülve odakint megpillant egy Glaive-vadászt, vagyis a játékban szereplő idegen faj egyik repülő csészealját. Ki hinne ilyenkor a saját szemének, nem igaz? Ő sem hisz neki igazán, már csak azért sem, mert néhai apját – aki akkor halt meg egy üzemi balesetben, mikor ő még csak egy éves volt – ő is holdkórosnak tartja. Apja ugyanis különös összeesküvés-elméletet vázolt fel a videojátékokról és filmekről, valamint azok titkos szerepéről az emberiség és egy idegen civilizáció kapcsolatában. Zack erre a padláson talált rá apja mindenféle régi videojátéka és videokazettája között. Ez alapján pedig szentül meg van győződve róla, hogy az örege megzakkant halála előtt. Az ilyesmi pedig örökletes is lehet...

Szóval Zack nem nagyon hiszi el, amit látott és hazafelé menet arról győzködi magát, hogy kezd ő is begolyózni. Már-már el is hiszi saját magának mindezt, amikor néhány nappal később a dolgok még furcsább fordulatot vesznek: az iskola udvarán leszáll egy űrhajó (pont olyan, amilyet az Armadában az emberek használnak), és az abból kiszálló ügynökök közlik Zackkel, hogy velük kell mennie, ugyanis a Földet idegen civilizáció fenyegeti, ő pedig az egyik legjobb vadászpilóta, aki felveheti velük a harcot.
Igen, az Armadáról kiderül, hogy valójában nem is videojáték, hanem egy globális katonai szimulátor, amit azért készítettek, hogy egy valódi idegen invázióra felkészítse az emberiséget. Zack pedig történetesen ebben az egyik legjobb.

Az Armada története első ránézésre komoly hasonlóságot mutat az 1984-ben bemutatott Az utolsó csillagharcos (The Last Starfighter) című mozival, de ezt maga Cline sem titkolja, sőt. A lehető legelegánsabban ismeri el a hasonlóságot: egy fél mondat erejéig Zack is megjegyzi, mikor felszáll az űrhajóra, hogy ez az egész olyan, mintha a filmet élné át...
Csakhogy Cline története sokkal érdekesebb csavarokat tartogat a régi moziénál, de ezeket természetesen nem fogom itt lelőni. Azt viszont elárulhatom, hogy a Ready Player One-hoz képest, bár jóval rövidebb és pörgősebb a sztori (hiszen valójában egyetlen napot mesél el), sokkal fordulatosabb is, a vége pedig egész meglepő.
Mindezt pedig a tőle megszokott stílusban tárja elénk az író. Ismét csurig vannak az oldalak filmes és videojátékos utalásokkal, aranyköpésekkel, valamint a szereplők is ízig-vérig Cline-féle tinédzserek. Az Armada számomra egy picit talán túlságosan is tiniregény jelleget öltött, de ez is csak hozzáad sajátos hangulatához. Mert hangulat, na az van végig. Cline ismét remekül ragadta meg azt az érzést, ami a legtöbb gamerben felmerül időről időre: hogy mennyire menő lenne, ha kedvenc játékukról kiderülne, hogy valóság (kivéve persze, ha a kedvenc játék pl. a Hatred vagy Carmageddon...).

Az Armadával Ernest Cline ismét megmutatta, hogyan kell olyan regényt írni, amely képes lehet elcsalogatni a legelvetemültebb kockákat is a monitorok és kontrollerek elől. A könyvnek nincs is ebben nehéz dolga, hiszen olvasása közben is hasonló érzésünk lehet, mint mikor egy videojáték előtt ülünk. Ez teszi kivételesen szórakoztatóvá és ezáltal a műfaj iránt fogékony olvasóknak kihagyhatatlanná. Hogy Cline ezek után mivel fog legközelebb előrukkolni, fogalmam sincs, hiszen a Ready Player One és az Armada – bár stílusuk és részletességük hasonló – teljesen különbözik egymástól, ez is bizonyítja, hogy nem egysíkú íróval van dolgunk. Közeledik a karácsony és nem tudod, mit vegyél a gyereknek, hogy legalább egy kicsit elrángasd a konzol elől? Van egy jó ötletem: vedd meg neki az Armadát! Szeretni fogja.

Kattints ide, ha tetszett a cikk!

GeryG

GeryG
2010 végén csatlakozott a PC Dome cikkírói csapatához, pár hónappal később pedig már hírszerkesztőként is tevékenykedett. Lassan 15 ezer írásos anyag fűződik a nevéhez a magazinban, amivel a képzeletbeli dobogó csúcsán áll.

HOZZÁSZÓLÁSOK

Peace
Peace [27838]
Köszi!!!
» Összes hozzászólás listázása a fórumban (1 db)