Bár az eredetileg tervezett egy hónapból kettő lett, ismét jelentkezem online játékokban összegyűjtött tapasztalatokkal, érdekességekkel. Az előző cikkem végén tett ígéreteimet többé-kevésbé megtartottam: tovább próbáltam nyúzni az ArcheAge-et a hivatalos launch után, visszatértem a Warframe-be, számtalan órát öltem a Strife-ba, és vetettem egy pillantást a Hex online kártyajátékra is.
A beszámolót az ArcheAge-dzsel kezdeném, mivel ehhez tudok a legkevesebbet tenni szeptemberi tapasztalataimhoz képest. A játék még mindig szép, még mindig ígéretes a hihetetlen end-game content, és csak ámulok a YouTube-ra feltett videókon a hatalmas guildek közötti csatákon. Viszont még mindig nem tudom eldönteni, hogy mindez megéri-e azt a középszerű, unalomba fulladó grinde-ot, amit a játék követel. A The Secret World azonnal lebilincselt a hangulatával, a TERA a grafikával és a harcrendszerrel, a Rift a dinamikus küldetésekkel, a Neverwinter a hatalmas mennyiségű, részben játékosok által készített tartalommal, a Star Wars: The Old Republic a történettel – az ArcheAge vonzereje az lenne, hogy ha beleölök még vagy harminc órát, akkor elkezd egész élvezhető lenni? Ráadásul a játékot folyamatos támadások is érik: hol a lag kezd gyilkolni egy frissítés után, hol hackerek jutnak tisztességtelen előnyhöz, hol egyetlen játékos egy exploit kihasználásával állít le komplett szervereket, a játékosok beszámolói alapján pedig a Trion leghatékonyabb megoldása ezekre különböző hivatalos közlemények kiadása – és azokkal sem siet. Ha élhetek egy elvont hasonlattal: az ArcheAge-et játszani olyan érzés, mint elvinni a Gyűrűt Völgyzugolyból Mordorba, de a Szövetség nélkül, ráadásul senki sem biztos abban, hogy az út végén az a bizonyos katlan tényleg létezik, és ha el is pusztul a Gyűrű, az tényleg olyan jó lesz mindenkinek… (De ha már itt tartunk, lehet, hogy felteszem helyette a The Lord of the Rings Online-t, valahogy kedvet kaptam hozzá.)
A Warframe-mel már sokkal jobb tapasztalataim voltak, köszönhetően a hatalmas fejlődésnek, amelyen a játék a megjelenést követően átesett. Legutóbbi látogatásom óta a programba kerültek átvezető jelenetek, egy komplett tutorial pálya, a régi főmenü helyett egy saját cirkáló, amelyen elérhetjük az inventoryt, a craftingot, és kiválaszthatjuk következő küldetésünket. Számtalan új bolygó, terep- és küldetéstípus, új fegyverek, warframe-ek érkeztek, szinte mindig, minden küldetéshez akad két-három fős csapat, az ingyenes/fizetős egyensúly pedig remek, gyakorlatilag bármilyen tárgyat, fegyvert elő lehet állítani gyűjtögetés és várakozás árán is. A grafika döbbenetesen szép, az egyik legszebb, amit free-to-play játéknál láttam, bugokkal alig találkoztam, a fejlesztőcsapat pedig apait-anyait belead az új tartalmak gyártásába, eventek szervezésébe. Amikor újra feltettem a játékot, még az volt a legnagyobb újdonság, hogy lehetett peteket szerezni, nevelni, azóta a játékosok már egy Archwing nevezetű felszerelést is készíthetnek, amellyel vadonatúj küldetések során szabadon kaszabolhatnak az űrben is, teljes mozgásszabadsággal. Nem tudom, maradt-e még pozitívum, amit nem említettem, a lényeg annyi, hogy a Warframe eszméletlen jó, az egyik legjobb játék a teljes free-to-play mezőnyből, és mindenképp ajánlom a kipróbálását.
Bár tartok tőle, hogy előbb-utóbb rosszul leszek a rengeteg MOBA-tól, frissítettem a még nyáron feltett Strife-ot, amely időközben számtalan frissítésen esett át, és nyílt bétába is lépett. Eredetileg a feltelepítése után még nem éreztem úgy, hogy írnom kellene róla – borzasztó kevés játékos próbálgatta csak, elég kevés szerveren, kedvenc játékmódom, az MI elleni harc pedig csak amerikai szervereken volt opció. Azóta a közösség hatalmasra duzzadt, az összes játékmód elérhető lett mindenki számára, játékosokat egy perc alatt lehet találni, a fejlesztők pedig számtalan finomítással, frissítéssel, új hőssel bővítették a világot. A Strife legfőbb és legfontosabb erénye, hogy az első nagy második generációs MOBA, egy olyan csapat készíti (S2 Games), akik már évekkel ezelőtt letettek az asztalra egy nagyon korrekt és népszerű többjátékos arénát (Heroes of Newerth), az évek során összegyűlt tapasztalataikból pedig ahelyett, hogy egy kövér javítócsomaggal teljesen átvariálták volna a meglevőt, készítettek egy új játékot. A Strife pedig így számtalan kisebb-nagyobb újítással rendelkezik konkurenseihez képest, amelyek egytől-egyig logikusak, kényelmesek, és érdekes új ízt visznek a műfajba. A HoN-hoz hasonlóan minden hős ingyenesen elérhető, a választásnál pedig szűrhetőek a különböző tulajdonságaik, játékstílusuk alapján. A játékosok profiljában mentésre kerül, hogy az adott karakterrel hányszor játszott, hány alkalommal nyert, és a matchmaking figyelembe veszi, hogy a hőseikkel nagyjából azonos profizmussal bánó, azonos szintű játékosokat soroljon egy mérkőzésbe. A hősök magukkal vihetnek egy petet is, ami extra képességeket, támadásokat, esetleg öngyógyító képességeket biztosít nekik, ráadásul tapasztalati pontot gyűjt, a mérkőzések végén képes szintet lépni, és minden új szinttel még több bónuszt ad. A csaták előtt előre bekészíthető, és automatizálható a skillek és a tárgyak vásárlása is, sőt a Crafting menü segítségével egy bizonyos mértékig testre szabhatjuk, hogy a boltban melyik tárgy a hősök melyik tulajdonságait növelje. A csaták során, ha hősünkkel kicsit kiállunk a harcból, a bázisunkon kívül is pár perc alatt vissza tudjuk tölteni akár maximumra az életerőnket és manánkat, a boltból pedig bárhol, bármikor vásárolhatunk, a tárgyakat ugyanis egy kis futár egyszerűen kiszállítja nekünk a harcmezőre. A Strife-ban képes voltam úgy végigjátszani egy csatát, hogy a kezdést követően végig a lane-emen tartottam a frontot, egyszer sem tértem vissza csapatom bázisára. A dzsungelben megjelenő „bossok” pedig különösen fontos szereppel bírnak: a Cyndara nevű őrző legyőzése után például kijelölhetünk egy lane-t, amelyen hamarosan a csapatunk színeiben megindul a hatalmas titán, Krytos, aki nemcsak hogy egyedül képes elbánni akár két-három hőssel, támadásai ideiglenesen támadásképtelenné is teszik az ellenfél tornyait – elég játékos támogatásával percek alatt végigrombolhatja az egész sort. A Strife pedig mindezek mellett egy történet alapú, szinkronizált tutorialt is kínál, a fejlesztők pedig lehetségesnek tartják, hogy később még kapunk hasonló, történet alapú, az egyes karakterekre koncentráló egyjátékos küldetéseket. A Strife nem találta fel a spanyolviaszt, de pont eleget és jól újított ahhoz, hogy hosszú órákra lekössön, megkockáztatom, legalább annyira, ha nem jobban élveztem, mint a LoL/DOTA2 párost.
Egy másik MOBÁ-ra is sort akartam keríteni mostanában, de nem volt szerencsém: a Dawngate kliense hónapok óta a gépemen volt, az alapötlet, és az újítások tetszettek is (a fő lane-ek mellett a pályán különböző mellékküldetések is szerepeltek, amelyek elfoglalása/teljesítése bónuszokat adott a csapatnak, a lerombolt tornyok pedig egy bizonyos idő elteltével képesek voltak újraépülni), de a vonat sajnos elment. A kiadó Electronic Arts a LoL/DOTA2/SMITE hármas új vetélytársát szerette volna kihozni, de miután a játék még a nyílt bétába lépés után sem keltette fel a várt érdeklődést, a fejlesztést leállították néhány héttel ezelőtt. Béke poraira. A Hex tesztelése sem úgy alakult, ahogy terveztem: a nyílt béta ellenére a játék még nem tartalmazza a beígért tartalom jelentős részét, a kezdés pedig elég döcögős, a tutorial nagyon sovány, a gépi gyakorlóellenfél szabályosan elpusztít a kezdő paklimmal. Szintén érdekesség, hogy a játékot korábban megvádolták a Magic the Gathering pofátlan koppintásával (a bírósági per talán még mindig tart), és tény, a próbálgatás közben olyan érzésem volt, mintha a Duel of the Planeswalkers széria egy régebbi spinoffjával, másolatával játszanék. Később lehet visszatérek még rá, de néhány nagyobb javítócsomagig még nyugodtan hanyagolható.
Ennyi lett volna erre az alkalomra. Remélem, hamarosan újra jelentkezhetem majd, a következő cikkre erősen gondolkozom, hogy egy műfajra, konkrétan a háborús-járműves online játékokra fókuszálok majd. A World of Warplanesnek amúgy is itt az egy éves születésnapja, a War Thunderrel személy szerint nem is játszottam még, de a World of Warshipsről is megpróbálok néhány infót összegyűjteni számotokra.
