Battlefield 4

A LAN-partyk korából az online világba
Immáron több mint egy évtized is eltelt a Digital Illusions stílusteremtő játéka, a Battlefield 1942 megjelenése óta. Mégis tisztán emlékszem, hogy az akkor még javában dúló LAN-partyk elengedhetetlen lövöldéjét betöltve hogyan álltunk egymás mellett a cimborákkal, és bámultuk a tengeralattjárós intrót. Leesett az állunk, és arról beszélgettünk, hogy milyen jó lesz, ha egyszer a játékok grafikája lesz ilyen részletes és élethű. Na jó, ezt a frázist azért viszonylag sok játék intrójánál ellőttük akkoriban. Persze a Battlefieldet nem is igazán a grafikája miatt szerettük – bár a Refractor Engine azért szépen muzsikált alatta –, hanem az egyedi játékmenet és még inkább a hangulat miatt voltunk mi is rabjai a játéknak. A területfoglalós mechanizmus és a különféle harci járgányok éjszakába nyúló egymás elleni csatákra sarkalltak bennünket.

Érdekes, hogy a Battlefield 2 már cseppet sem fogott meg minket, hiába előzte meg korát a modern hadviseléssel. Éppen ezért az ehhez készült kiegészítők sem foglalkoztattak, ahogyan a sorozat talán legkevésbé sikeres része, a jövőben játszódó Battlefield 2142 sem. A szériához tartozik, de valahogy mégis egészen más stílust és főleg hangulatot képvisel a Bad Company két epizódja, amelyekkel a DICE mára teljesen kiforrott grafikus motorja, a Frostbite is debütált.
Aztán 2011-ben óriási csinnadrattával érkezett meg a Battlefield 3, amely ismét a hat évvel korábbi második rész témájához tért vissza, vagyis ismét napjaink harcászatában merülhettünk el (igaz, eddigre ez már szinte elvárássá vált az FPS-ekkel szemben). A látvány pazar volt, a játékmenet pedig a régi idők hangulatát idézte. Igazi bombasiker lett, amelyhez a következő bő másfél évben sorra jöttek a különféle kiegészítők. Mára pedig megérett az idő, hogy a harmadik részt is a polcra űzzük porosodni, hiszen megérkezett a Battlefield 4, s vele a Frostbite harmadik generációja. Nem is akárhogyan.

Amikor az egyszemélyes kampány csak egy bekezdést kap
A Battlefield hagyományosan a multiplayer mód köré épül, olyannyira, hogy az első részek igazi egyszemélyes kampányt nem is tartalmaztak. Mindössze arra volt lehetőségünk, hogy a többjátékos pályákon botokkal harcoljunk. Ehhez képest a harmadik részben már igyekeztek összerittyenteni egy megfelelő történeti részt, hogy azok is a vásárlás mellett döntsenek, akik egyébként nem szeretnek mások ellen játszani. A Battlefield 3 kampánya bár rossz nem lett, különösebben emlékezetes sem. Ennek fényében pedig még nagyobb meglepetésként ért, amit a negyedik résztől kaptam.
A történet 2020-ban játszódik, főszereplője pedig Daniel Recker őrmester, aki a U.S.S. Valkyrie fedélzetén teljesít szolgálatot. A sztori az előző rész eseményeit viszi tovább, vagyis az Egyesült Államok alaposan összerúgta a port az oroszokkal. A bajokat csak tetézi, hogy egy bizonyos Chang admirális az aktuális kínai kormány megdöntésére készül, így ezzel a fenyegetéssel is szembe kell néznie a katonáknak.

Az egyszemélyes kampány az előző részhez képest kimondottan jól sikerült, érződik rajta, hogy a fejlesztők nem csak a hétvégi bónuszért maradtak bent elkészíteni. A történet persze nem fogja forradalmasítani az ipart, ugyanakkor a játékmenet és a látványvilág már tökéletesen megállja a helyét. Előbbi remekül készíti fel a játékosokat a multis mókára, számos fegyver viselkedését megismerhetjük belőle, valamint némi betekintést nyerhetünk bizonyos járművek irányításába is. Az MI nem fogja megizzasztani a veteránokat, de szerencsére a létszám és az egységek helyezkedése pont annyi nehézséget eredményez, hogy se túl könnyű, se frusztrálóan nehéz ne legyen egy-egy küldetés.
A grafika viszont az év eddigi talán legszebbje lett. Persze, ezt már ellőttem a Crysis 3 esetében is, de a Crytek játékával ellentétben a Frostbite motor kiválóan optimalizált, így nem csak lenyűgöző látványt tár elénk, de mindezt kellemes teljesítmény mellett is teszi. A textúrák tűélesek, az effektek mind nagyon élethűek. Ráadásul a kampány során több olyan jelenet is van, amikor szó szerint összedől körülöttünk a világ, ezek megvalósítása belepasszírozza a játékost a székbe.

Többjátékos mód a „jón ne változtass”-elv mentén
És akkor rátérhetünk a lényegi részre, a többjátékos módra. Azt már itt leszögezhetem, hogy a Battlefield 4 ezen a téren nem akart drasztikus mértékben újítani, amit sokan akár negatívumként is értékelhetnek. Az alapvető játékmechanika alig változott, vagyis ismét egyszerű gyalogosként kezdünk, majd minél több csatában részt véve fejlődhetünk és oldhatunk fel új felszereléseket. Az ismert posztok is megmaradtak, vagyis választhatunk az assault, support, engineer és a recon közül. Bizonyos játékmódokban különféle járművek is rendelkezésünkre állnak, földön, vízen és levegőben egyaránt. Ezekkel ugyanúgy fejlődhetünk, mint a fegyverekkel, vagyis minél hatékonyabban használjuk őket, annál több finomságot szerelhetünk fel rájuk, hogy még hatékonyabb gyilkológépekké váljunk. Játékmódok tekintetében akadnak kimaradók és újdonságok egyaránt, de a legkedveltebbek (conquest, large conquest, team deathmatch, domination, rush) megmaradtak. Újdonság viszont az obliteration, amely a pusztításra helyezi a hangsúlyt. Az egyik csapat célja, hogy a térkép bizonyos pontjain álló építményeket elsöpörje, míg értelemszerűen a másik csapat feladata ezek megvédése. A másik új játékmód a defuse, amelyben csak gyalogos egységek szerepelnek, a cél pedig egy bomba telepítése a térkép meghatározott pontján. Hogy izgalmasabb legyen a móka, egy körön belül nincsen újjáéledés, így mindenkinek csak egy dobása van, aztán külső szemlélőként szurkolhat tovább csapatának a következő körig.

A legérdekesebb azonban kétségtelenül a commander mód, amely egy csipetnyi stratégiát csempész a játékmenetbe. Ezt csak 10-es szinttől felfelé próbálhatjuk ki, ám annál nagyobb móka. Lényege, hogy külső támogatást nyújthatunk csapatunknak. A térképen követhetjük figyelemmel az eseményeket, és több szinten is beavatkozhatunk: különféle támogatásokat nyújthatunk társainknak, információkkal láthatjuk el őket az ellenséges egységekről, valamint tüzérségi és rakétatámadásokat intézhetünk ellenük. Mindezt ráadásul akár egy táblagépről is megtehetjük a Battlelog rendszerén keresztül. De erről egy picit később részletesen is mesélek.

Térképek terén egyelőre elég szegényes a felhozatal, de ez így volt a harmadik rész esetében is. A következő hónapokban bizonyára egy sor DLC fogja ezt a hiányosságot kipótolni. A meglévő pályák viszont egész jól sikerültek, ötletesek mind témájukat, mind kivitelezésüket tekintve. Járművekből sincs túl sok, néhány repülő és helikopter, egy-két tank és mobil légvédelmi ágyú, quadok, katonai homokfutók és persze néhány ágyúval felszerelt motorcsónak áll a rendelkezésünkre. Fegyverekből cserébe akad bőven. Ezeket mind feloldani hosszú hónapokig tarthat, pláne, ha minden fegyverhez minden tartozékot is birtokolni szeretnénk. Megjelentek a Battlepackek, amelyek egyfajta zsákbamacskaként véletlenszerű tartalmakat tesznek elérhetővé. Ezek lehetnek fegyverek, tartozékok, képességek, de akár dögcédulák is, amelyeket nem kapunk meg egyből, fel kell oldanunk őket.

Egy bekezdést megérdemel a Levolution is, amelyet nem győztek eleget reklámozni a fejlesztők. Ez a csaták közben történő drasztikus környezetváltozásokat takarja, vagyis például a térkép közepén álló hatalmas felhőkarcoló összeomlását vagy a háborgó tengerről a partra sodort hajó megjelenését. Egy térképet pedig teljesen el is áraszthatunk a közeli gát felrobbantásával. Ezeken túl minden térképen számos apróbb változtatást is végrehajthatunk, amelyek jelentősen befolyásolhatják a csata kimenetelét. Kapukat zárhatunk be, lekapcsolhatjuk az áramot, így alakítva a környezetünket.
A pályák egyébként az előző részhez képest is sokkal nagyobb mértékben pusztíthatóak. Gyakorlatilag egy-egy csata végére nem marad ép épület a környéken. A rombolás megvalósítása nagyon pofás, óriási hangulatfokozó hatása van, amikor egy-egy házat a földdel teszünk egyenlővé néhány jól irányzott ágyúlövéssel.

A Battlelog és a Battlemap
A DICE ugyanazt a külső webes platformot alkalmazza a Battlefield 4-hez, mint a harmadik rész esetében (lényegében ugyanazt a profilt is használhatjuk, és egyetlen kattintással válthatunk a két játék oldala között is). A Battlelog nagyon részletes statisztikákat nyújt teljesítményünkről, innen indíthatjuk a játékot (és az egyszemélyes kampányt), valamint menedzselhetjük katonánkat is. Nyomon követhetjük ismerőseink ténykedését is, kommunikálhatunk velük, böngészhetjük a ranglistákat. Itt állíthatjuk be a szerverkereső szűrőit is, ami nagyon hasznos, ha egy bizonyos játékmódra vagy egy bizonyos pályára szeretnénk csatlakozni.
De az egyik legjobb funkció a csata közben érhető el, ez pedig a Battlemap. Ha valaki rendelkezik egy másodlagos képernyővel (esetleg táblagéppel vagy laptoppal), az a teljes térképet figyelheti harc közben, ami sokszor nagy előnyt jelent.

Ha annyira jó, akkor miért ilyen rossz?
Annyit áradoztam már a Battlefield 4-ről, hogy kiszáradt a szám (vagy elzsibbadt a kezem?). Sajnos ideje a mérleg másik oldalára is vetni egy gyors pillantást, hiszen ott is találunk bőven kitárgyalnivalót. Emlékezhetünk, hogy a harmadik rész megjelenésekor is rengeteg kisebb-nagyobb hibával kellett szembesülnünk, és sajnos nincs ez másképp most sem. A többjátékos mód hemzseg a bogaraktól: szerverekkel megszakadó kapcsolat, eltünedező majd hirtelen visszatérő hangok, el nem mentett teljesítmények, fagyások és hibaüzenetek keserítik a virtuális katonák életét. Előfordult, hogy míg a csata során szintet léptem, addig a Battlelogban ez már nem jelent meg, sőt, semmit sem láttam viszont az előző csatám eredményeiből, mintha meg sem történt volna.
Az egyszemélyes kampány sem úszta meg, bár ott viszonylag kevesebb problémával találkoztam, csupán néhány alkalommal döntött úgy a játék, hogy összeomlik (persze pont akkor tette, amikor huszonhatodjára végre sikerült keresztüljutnom egy részen...). A fejlesztők már jelezték, hogy dolgoznak a hibák kijavításán, a szerveroldal már több foltot is kapott. Hamarosan mi is megkaphatjuk az első nagyobb frissítést. Addig viszont marad nekünk a tulajdonképpeni bétatesztelés.

Jó lesz ez, ha végre elkészül
Igen, a Battlefield 4 jó játék (lesz, ha elkészül). A többjátékos mód a következő másfél évre le fogja kötni a rajongókat, könnyen lehet, hogy újakat is szerezni fog. DLC-k sora fog hozzá érkezni, amelyek új pályákkal, fegyverekkel, járművekkel és játékmódokkal fogják kiegészíteni az egyébként is színes kínálatot. Kevés ennyire szép játékhoz volt szerencsém, azok sem rendelkeztek ennyire jó optimalizációval. Csakhogy sokat ront az élményen a rengeteg hiba, amelyek kijavítása még hosszú heteket vehet igénybe. Ha viszont ezeket végleg maga mögött hagyja, a Battlefield 4 biztosan elszórakoztatja majd a játékosokat a következő epizódig. (Esetleg egy új Bad Company epizódig...?)