Oks ezzel kitanultam a hentes szakmát is. Egy pozitívum az elsőhöz képest, a fedezékrendszer. Valszeg már nem emléxem annyira az elsőre de mintha nem lett volna ennyire ólomcentrikus. Mész előre lősz mindenre ami él és mozog, sok hasonló helyszín ráadásul még akadoztam is a steam(?) miatt, a szédülésemről nem is beszélve. Naháp ez van. Ha ezt tudom előre, nem hajintok ki érte egy 10-est.
7.99 vagyis hét fölé.
A dán IO Interactive lövöldözős TPS játékának folytatásáról már leírtam pár információt a július végén megjelent előzetesben, azóta a végleges verzió is napvilágot látott a Square Enix, illetve az európai leányvállalataként működő Eidos Interactive gondozásában.
Aki esetleg nem ismerné a három évvel ezelőtt megjelent első részt, annak elég annyit tudnia, hogy két velejéig romlott gazembert irányítottunk, akik a Büntető Törvénykönyv passzusait megszegő cselekedetekkel igyekeztek meggazdagodni. Az első részben is kismillió emberéletet oltottunk ki, mire elértünk a végkifejlethez. Sajnos alapvetően negatív fogadtatásra talált a Kane szemszögéből elmesélt első rész, amelyet főleg a zűrös kamerakezelésnek, gyenge fedezékrendszernek és irányításnak köszönhetett. A fejlesztők azonban összeszedték magukat, amelynek eredményeképpen a Dog Days egy élvezetesebb TPS lett.
A folytatásban nem a megfontoltabb Kane-t fogjuk terelgetni, hanem a súlyosan elmebajos, pszichopata Lynch-csel fogjuk ritkítani a kínai populációt. Egy nagy zsákmánnyal kecsegtető, utolsó munkára invitálja Lynch régi cimboráját a millióktól nyüzsgő Sanghaj metropoliszába, de természetesen semmi sem az előre eltervezettek szerint zajlik. Egy nagyhatalmú alvilági figura lányának nem szándékos lelövése után mindenki a mi vérünkre fog szomjazni, a maffiózó brigádtól kezdve a rendőri erőkig bezárólag. Akad egy szerelmi szál is Lynch kínai barátnőjét érintve, de a lényeg a folyamatos menekülés és a kismillió ellenfél fegyverekkel történő kilyuggatása. Tehát a sztori nem túlbonyolított, de megfelelő keretet biztosít a folyamatos zúzáshoz.
A játék helyszíne Sanghaj: a kínai nagyváros sötét sikátoraiban, aluljáróiban és épületeiben zajlik a történet nagy része. Ami először szembetűnik a játékosnak, az az egyedi grafikai stílus. Ahogy az előzetesben is említettem, remegő kamerával, igazi ál-dokumentarista stílussal oldották meg a fejlesztők a realisztikus, hiteles ábrázolást és a hangulatot. Így bár alapvetően elég ódivatú grafikai megoldások dohognak a háttérben, a futáskor durván imbolygó kamera (amely érzékenyebb gyomrúakra rossz hatással lehet), a mosottas kép, a vakító fények abszolút hozzák a kézikamerás feelinget, mintha egy piacon vett készülékkel rögzítené ténykedéseinket egy mögöttünk loholó túlbuzgó figura. Ilyen módon művészi szintre emelte az IO a játék grafikáját, amelynek egy további eleme a durvább jelenetek kikockázása. Furcsán veszi ki magát a dolog, hogy egy minden ízében brutálisan erőszakos játékban miért kell cenzúrázni az érett dinnyeként szétloccsanó koponyákat vagy a pucér hátsókat, de ez is egy designeri döntés. Mondjuk én szívesebben láttam volna cenzúra nélkül a dolgokat (ok, a meztelenül poroszkáló Lynch altáját kivéve), de kétségtelenül van abban valami, hogy az emberi fantázia sokkal durvább tud lenni a valóságnál.
Tehát a grafikai stílus tetszetős és hiteles, segíti a beleélést a sanghaji utcákon zajló mészárlásba. A játékmenetbe pillantva meg lehet állapítani, hogy egyszerű, de nagyszerű lövöldözős TPS-t alkottak az IO jómunkásemberei, pár tőlük már korábban megszokott hibával meghintve. Az elejétől fogva feszes, sodró játékmenet jellemzi a produktumot, egy perc pihenő nélkül haladunk előre a single player pályákon. A lövöldözés megvalósítása sokkal jobb, mint az első részben: a hatékonyabb célzás megvalósítása mellett külön gombbal azonnal fedezékbe is vonulhatunk. Súlyos találat esetén először általában csak a földre kerülünk, ahonnan gyors feltápászkodással megmenekülhetünk a közelgő haláltól. A fegyvereket illetően a szokásos arzenált kapjuk pisztollyal, géppisztollyal, géppuskával, sörétessel. Jellemző mozzanat, hogy a (főként eleinte talált) gyengébb fegyverek óriási szórása miatt közelebb kell férkőznünk a fedezékben kushadó ellenfelek kivégzéséhez. Ez dinamikusabbá teszi a játékmenetet, ahogyan a két fegyverre limitált repertoárunk sem teszi lehetővé a távolról lődöző, óvatoskodó hozzáállást. Az ellenfeleink MI-je egyébként általában véve egész jól teljesít: fedezékbe vonulnak, néha megpróbálnak bekeríteni, és jól is céloznak. Bár előfordul, hogy nyilvánvaló célpontot nyújtva szambáznak előttünk, akárcsak a balga civilek, de többségében nem ezt tapasztaljuk az egyébként állandóan túlerőben támadó ellenfelektől. Kane cimboránkat is hatásosan irányítja az MI, de van kooperatív mód is, ahol haverral vállvetve tudunk küzdeni.
A Dog Days irányítása sokkal jobb, gördülékenyebb, mint az első részé, azonban a kamerakezeléssel ezúttal is előfordulnak hibák (a futáskor előjövő rángó imbolygástól eltekintve), amikor nem tudjuk, éppen honnan lőnek éppen szitává. A hangok, zenék megfelelőek, most is kiemelkedik Kane és Lynch szinkronhangja, dialógusaik.
A pályák terén sikerült néhány érdekes megoldást alkotni, de többségében a szürke, koszos, zsúfolt sanghaji sikátorokban és épületekben fogjuk osztani a skulókat. Például egy érdekes küldetés, amikor a kínzásunk után szabadulva, összevagdaltan, anyaszült pucéran kell menekülnünk Kane barátunkkal együtt. Ezen abszurd pálya mellett még egy helikopteres toronyházas lövöldözés dobja fel a megszokott fedezékes-lövöldözős TPS játékmentet. Egy baj van még az egyjátékos résszel, mégpedig hogy nagyon rövid, 4 óra alatt simán a végére lehet érni.
Az egyjátékos részt azonban gazdag többjátékos kínálat egészíti ki. A Fragile Alliance már ismerős visszatérő az első Kane and Lynch-ből, itt a rablóbanda egy tagjaként kell minél több pénzt összegyűjtenünk, majd a helyszínről minél előbb kereket oldanunk. A rendfenntartó erők melletti veszélyforrás még a lehetséges áruló a csapatban (persze mi is lehetünk a társaink legyilkolásával ilyen renitens egyének). Az Undercover Copnál annyi a különbség, hogy itt már eleve van egy beépített zsaru a csapatban, aki csak a rablás bűnténye után lendülhet akcióba. A Cops And Robbersben a játékosok irányította rendőr- és rablócsapat küzdelmébe csatlakozhatunk, ami szintén jó móka. Az izgalmas multi meccsekre előzetesen gyakorlást nyújt az egyszemélyes Arcade mód, ahol a Fragile Alliance módhoz hasonló paraméterekkel (csak éppen MI irányította rablótársakkal) küzdünk, folyamatosan nagyobb rendőri ellenállást támasztó körökben, ameddig tart a 3 életünk.
A Dog Days tehát jobban sikerült, mint a Dead Man című első Kane & Lynch epizód, így TPS rajongóknak nyugodtan ajánlható produktumról beszélhetünk. Aki a rövid egyjátékos rész miatt venné csak meg, vagy irtózik az agresszív, véres játékoktól, az válasszon más TPS-t, viszont aki egy mindenféle bonyolítástól mentes, ál-dokumentarista stílusú, pörgős lövöldözésre vágyik, annak kiváló választás Kane és Lynch második vérgőzös eposza.
