A biliárdprogram viszonylag ritkábban megjelenő játékstílust képvisel, annak ellenére, hogy az elmúlt hónapokban kettő is érkezett szerkesztőségünkbe. A Gremlin programja kicsit ugyan gyengébbre sikerült, mint amire számítottunk, a Psygnosis játékának béta verziója azonban első ránézésre szebbnek ígérkezett.
Az első benyomások valóban meggyőzőek voltak. Komolyan átgondolt és minden részletében tökéletes programot akartak a tervezők faragni. Legalábbis elsőre így tűnt. Később azonban néhány zavaró hiányosságot fedeztünk fel. Na de ne vágjunk mindjárt a dolgok elejébe, hanem menjünk szépen sorjában.
Ha bejutottunk a főmenübe, akkor először a játékosokat állíthatjuk be. Ez nagyon izgalmasnak ígérkezett, mert nemcsak a játékos nemét állíthatjuk be, hanem testét három részre osztva különböző színű és formájú nadrágot, inget, és fejet kombinálhatunk. Ezen kívül a bőrszínt is változtathatjuk a fehértől egészen a sötétbarnáig. Ez a funkció külön van a hajfestés és fodrászat funkciótól. Végül kiderült, hogy igazából csak az arc az, amit igazán lehet variálni, a test többi része nem igazán változatos. Például milyen klassz lenne, ha a nőknek szoknyájuk is lehetne, nemcsak egyennadrágjuk. Érdekesség, hogy nemet választhatunk, ugyanakkor nevet nekünk nem sikerült.
Amikor elkészült a humanoidunk, akkor irány a játékhelyszín. Itt aztán mindenki megtalálja a magának valót, ugyanis rengeteg hely közül választhatunk. A kiválasztást egy kis ablakban bemutatott előzetes segíti. Most már csak a játékformát és a millió biliárdjáték szabályvariációi közül kell választanunk. Nagyon jó, hogy gyakorolhatunk is, vagy akár trickshotot is játszhatunk. Kicsit sajnáltuk, hogy a snookert nem vették bele a készítők a játékba, bár az is igaz, hogy az kitenne egy külön programot. A menü kezelhetősége, ergonómiája kellemes, csak az nem világos, hogy miért írták a tervezők a lényeges feliratokat fekete alapra mélykék színnel. Emiatt aztán ezek csak teljesen sötét szobában, vagy egyáltalán nem olvashatóak. Különösen "jó", amikor a játék közbeni eldöntendő üzenetek jelennek meg, amikből aztán legjobb esetben is csak azt lehet elolvasni, hogy igen vagy nem, de azt már nem, hogy mit is kellene eldönteni, ugyanis ennek a kiírása - ha lehet - egy még "szerencsésebb" színnel van megjelenítve. Aki ismeri a biliárd szabályait, az egyébként meg tudja fejteni az üzenetek nagy részét. Ezen a problémán legfeljebb a maximálisra állított kontraszt mellett, a monitor fényerejének erőteljes megnövelésével tudunk részben segíteni, ami azonban már nagyon csúnyán néz ki.
Maga a játék nagyon élethűre sikerült. Az egérrel irányíthatunk jóformán mindent. Az E gomb segítségével a csavarás, vagy a visszahúzás erősségét állíthatjuk be. A bal gombot lenyomva tartva pedig, egy heves - vagy kevésbé heves - előremozdítással tudjuk a lökést véghezvinni. Ezzel a módszerrel egyébként igen finoman szabályozható a lökés erőssége. Lehetne vitatkozni azon, hogy nem lenne-e kényelmesebb, ha az egeret oldalra kellene meghúzni, mint így előrefelé megtolni, de az igaz hogy a valóságban is egy inkább az utóbbira emlékeztető mozdulatot teszünk. Kicsit problémás, hogy közvetlenül a lökés után az egér a nézetet változtatja, és így nehéz elkerülni, hogy a lökés után, mikor az egeret visszahúzzuk, el ne kezdjen "ugrálni" az egész terem. A golyók mozgása megfelel az elvárásoknak, és a lámpák tükröződése a golyók sima felületén is nagyon mutatósra sikerült. Amikor az ember a lökéshez készülődik, akkor közelről lesznek láthatóak a tárgyak. A játékos kezén, vagy a dákón, amit ha valamilyen oknál fogva - például, mert a golyó a falhoz közel áll - meredekebb szögbe kell állítani, látható lesz a grafika tökéletlensége.
A leginkább az volt zavaró, hogy a kamera nem áll a lökés után automatikusan olyan szögbe, hogy az egész asztalt látni lehessen - mivel alaphelyzetben csak az asztal egy részét lehet látni - hanem nekünk kell az egérrel a golyók után mennünk. Ebből következik, hogy amikor a számítógép jön, akkor a kamera ugyanabból a szögből nézi a pályát, mint ahonnan mi az előző lökésünkkor láttuk, sőt még csak nem is irányítja rá magát a fehér golyóra, és ezért előfordulhat, hogy az ellenfél játékosa egyszerűen pont az orrunk elé áll, teljesen eltakarva a pályát. Ez szinte teljesen tönkretette volna a játék élvezhetőségét, ha a V gombbal nem lehetne egy majdnem felülnézeti képbe váltani, ahonnan egyszerre lehet az egész asztalt látni.
Nagyon jó, hogy a készítők hangsúlyt fektettek arra is, hogy a játékosokat szépen megrajzolják, és hogy nemcsak kizárólag az asztalon történő játékra összpontosítottak, hanem az egyébként nem olyan fontos apróságokkal is foglalkoztak. Ilyen például a dákó krétázása, amit mi irányíthatunk az C gomb lenyomásával. A terem, az asztal, ahol játszunk mind-mind igényes precizitást tükröz. Megtörtént például, hogy a háttérben álló ruhatáros egy rosszul sikerült lökésnél megvakarta a fejét. A játékosok is emberszerűnek tűnnek, életszerűen mozognak, és egyáltalán, kevés az olyan történés, ami nem élethű.
Összefoglalva, élvezetes játékot kaptunk, apróbb hibákkal, melyek azonban nem annyira zavaróak, hogy a játék hevében ki tudjanak zökkenteni minket. Remélhetőleg a végleges verzióra már kijavítják ezeket. Előre is ajánljuk mindenkinek, aki a biliárdot szereti, és azoknak is, akik még nem ismerik ezt a játékot. Ezzel majd megszeretik...
